A versek történései – ZALÁN-SZILÁNKOK – költemények, testbeszéd, énekmondás

Líra

 

Verstörténés az Irodalmi Jelenben, a TAT Galériában és Huzella Péter Zalán-cédéjén. Video-performansz, dalok és lemezkritika. Költészet a lap síkján és az előadói térben.

 

 

A VERSEK TÖRTÉNÉSEI

ZALÁN-SZILÁNKOK

 

 

 

 

 

 

 

BOGÁR-ÉBREDÉS

Lassított csendben piszmog a bogár
apró lábával égre fordul
belülről mászná össze a sorsom
csontba harapna nyersen orvul

bár nincs közvetlen köze a léthez
öntudatlan éli túl magát
pontosan tudja mit kell tennie
s hanyatt-fektéből is odalát

hol moccanatlan vergődöm hogyan
kezdjek hozzá az újabb naphoz
Szennyes rongy párna lepedő paplan
s nincs már mi ebből kitakarjon

Nyugtatók és erős szerek mámora
fordítja befelé az arcom
szakadék fölött könnyebbített lét
ráiszom hogy tovább tartson

Jön a bogár s nem találja szemem
azon keresztül furakodna
agyamba föl Hát beköp halállal
s leszek semmivé sokasodva

 


NAP-SZILÁNKOK A TAT GALÉRIÁBAN - video

Menthetetlenül szenzibilis lények vagyunk, az mozgat meg igazán, ami érzelmeinkre is hatást gyakorol. A TAT Galériában Zalán Tibor és a TérTársulat révén olyan rendhagyó költői estnek lehettünk a tanúi, mely a hagyományos felolvasásoknál jobban felkelthette az érdeklődést a kortárs irodalom iránt. Csepcsányi Éva tudósítása a Nap-szilánkok című Zalán-estről az Irodalmi Jelenben.

 


 

 

 

 

 

 

 

 

DALOK AZ ÁLLÓ VONATBÓL

HUZELLA PÉTER – ZALÁN TIBOR: A KONSZOLIDÁCIÓ NEMZEDÉKE

– Te mondd meg, szerinted: mi a vers?
– A vers az – kapaszkodott tekintetembe bátorításért –, amit mondani kell.
                                                                                    Kányádi Sándor

 

 

 

 

 

Majdnem tíz évet kellett várni Huzella Péter és Zalán Tibor verslemezére. Vajon ennyi idő után is aktuális-e egy (zenei) anyag? Mennyire értékelődik át egy korábban elkészült munka mondanivalója, zenei világa? Huzella Péter Kossuth-díjas zeneszerző, a Kaláka Együttes egykori tagja a több mint húsz éve barát és alkotótárs Zalán Tibor József Attila-díjas költő verseit zenésítette meg. A lemezt 2001 és 2004 között vették fel, címadó dala pedig különös színezettel csenghet most, 2012-ben, a sokféle értelmezésből a szó szerintinél maradva.

Rockballadák, olvasható a műfaji leírás sok helyen, a borító (Gara László munkája) is erre az értelmezésre segít rá fekete-fehérségével, homályos folyosóképével. A téglafal elmosódottsága, a távolodó, de még kivehető idős és fiatalabb árnyalakok mind-mind a balladai hangulatot erősítik, ennél azonban jóval árnyaltabb, összetettebb az album zenei és szövegvilága. A ballada jegyei egyértelműen megtalálhatóak: balsejtelmű címek (Senkiföldjén, Elátkozott vonat), visszatérő-ismétlődő képek (álló vonat, induló kedves, elhagyott főhős), reményvesztettség – de a lemezt nem lehet ilyen könnyen „leírni”.

Meghatározója az anyagnak ugyanis a humor, a játék. Az irónia-önirónia, ami győzedelmeskedik a ballada kötelező hozadéka, a tragédia felett, még akkor is, ha mindenféle titok és homály nélkül, nagy hangerővel szólalnak meg a következő sorok a címadó dalból: A konszolidáció nemzedéke, bármilyen okos volt, nem vette észre, hogy kilopják a jövőjét a feje alól… A teljes megadást, a letargiát ugyanis hirtelen felváltják a The Beatles Twist and Shout-jának akkordjai, dudorászással kísérve; Huzella Péter, rendkívül érzékenyen, egy fricskával új értelmezést ad a versnek. A zene nem akar előtérbe helyezkedni; alázatos, de nem megalázkodó. Huzella Péter tisztelettel fordul a másik művész felé, támogatja, finomítja, kiemeli a verssorokat.

A középkori lantos énekmondók juthatnak eszünkbe a klasszikus gitárfutamok hallatán, melyek a profán szituációt felidéző verseket vezetik be, s teszik kortalanná, egyetemessé. Vers és dal együtt, egymással játszik, egyszerre vannak jelen; könnyedén viszi a szöveg ritmikája a zenét magával, de a hatás kölcsönös: a zene löki-viszi a szöveget előre, s fordítja vissza, a szöveg pedig keretet ad a muzsikának.

A 14 dal közel hetven perce valódi utazásélményt ad, történelmi, érzelmi, szellemi utakon egyaránt. A második világháborútól indulunk (45-ös blues) kedélyes, kellemes zenével. Vidékre utazunk, a nagybőgő macskajajt idéző hangja keveredik a vonat zakatolásával, önkéntelenül is a nagyihoz utazás képei közé keveredik Auschwitz, a halálvonatok… A zene mesterhúzása a bizarr hangulatkeltés; a kellemes énekhangon előadott kegyetlen, vagy éppen hétköznapi témák a vidámságuk mellett nagyon is élesek.

 

 

 

 

 

 

 

Amerika felé ballag a bőgő, melankolikus, filmslágeres gitármenetekkel. Közlekedési eszközünk most a hajó: előbb a zene érzékelteti a hullámverést, majd a szöveg ki is mondja a hullám szót. Minden dalra jellemző a finom, érzékeny zene, a sosem-volt történetek és sehol-sincs helyek – és a trubadúr szívszaggató meséjének összjátéka. Ha továbbra is műfajok közé szeretnénk szorítani ezt a művet, felvillannak a meselemezek: Huzella Péter, az énekmondó, a konszolidáció nemzedékének históriása Zalán Tibor felnőttmeséit énekli el a kiszolgáltatottságról…

Az Eltérített szerelmes versben aztán kétségkívül megszólal a trubadúrlíra szövegben és zenében egyaránt. Népzenei elemekkel mesél a dalnok a „cukrozott besúgó szelekről”, rózsafák tövében az elkerülhetetlen, a történelem szülte kényszerekről. Az Esti ácsorgás a Dunánál egy reneszánsz halálherceg menüettje, kopogással, majd némi blues-zal: ez vajon szerelem volt-e? Jajt kiált a minnesänger: boldog voltam volna egyszer valamikor valahol veled. A Kalandban előtűnik az utcakép a nővel (a zenész a sarokban vagy a függöny mögött). A Senkiföldjén egy lány (talán Júlia a szép asszony, akinek egy újkori Tinódi kíván boldogságot a sebesült hazában) királyról álmodik. A Nyűgös dal szenvedője karikírozza a helyzetet, a nyelvi humor megjelenik az énekhangban is. A Film a Nőnek, a Nőről szól, a búcsúztatóban filmszerűen jelennek meg a finom mozgások, a szeretkezés.

Talán a legnagyobb súlyú vers a Valaki. Előadása finom, nem vádló, hanem elbeszélő, megmutató, bevezető: hagyja, ahogy a szöveg is, hogy (a hallgató) te tudd, te mondd: ki az a valaki, aki elvitte és nem hozta vissza, aki tudja de nem mondja, aki összerontja, akinek nincs szava, aki az illatát itt hagyta, aki a kertben hever vagy ölni-gyónni készül, aki megírja, eljátssza, szenved, és aki befejezi.

Utazóban a Panzió népe: itt mindenki eltévedt azért van itt. Talán az Elátkozott vonaton indulnak tovább, de ez a vonat csak áll, csak áll, csak áll, a táj rohan el, érezzük a  homályban a  füst illatát… Ennél a dalnál válik egyértelművé, mennyire filmszerű ez a lemez – érdemes lenne kisfilmet forgatni belőle. Hiszen a zene és a szöveg készen áll, miként a szereplők is: a csúnya lány, a nem fizető vendég, a részeg ember, aki a bőröndjébe hány, a bűvölő, a postarabló, a kalpagos paraszt, a festett nő, az unott szatír… az egész mikro- és makro-világunk.

Heves, indulatos a Nincs harag: a végzet asszonya végigsüvített a minnesänger zaklatott életén, történelemmé válnak a kapcsolatok, az érzelmek is.

A címadó dal zárja az albumot, összement tereivel, városaival, keserédes múltjával és jelenével. Itt kapunk választ a kérdésünkre: miért is ’helyénvaló’ hát A konszolidáció nemzedéke? Amellett, hogy időutazás az album (hiszen 2004-ben íródott a zene, még korábban a szövegek, melyek akkori aktuális társadalmi, személyes, személyek közti problémákra reflektáltak), mégis időtlen. Hiszen a verseket hallgatva úgy érezzük, vajmi kevés változott azóta – a vonatunk áll, egyre csak áll… Talán csak a táj változott egy kicsit.

Ezt az időmúlást és mégis időállást erősíti a hol klasszikus zenei, hol meg egészen beates hangzás is, melyek együttese a dalokat szórakoztatásra és elgondolkodtatásra egyaránt alkalmassá teszi. Talán elindul a vonatunk –  csak „tégy fel Huzella-lemezt”.

Tóth Kinga

 

 

 

 

 

 

A konszolidáció nemzedéke
Huzella Péter zenéje – Zalán Tibor szövegei
Közreműködők:
Huzella Péter – ének, gitárok
Becze Gábor – nagybőgő
Dés András- ütőhangszerek
Kiadó: Huzella és Társa, 2011



 

 

 

 

 

 

 

Zalán Tibor

Eltérített szerelmesvers

1.
iszonyú telihold strázsál a világra
(kossuth lajos azt üzente)
rózsafák menete szökne, hiába
(elfogyott a regimentje)

töviskardjaikat gúlába lerakják
(ha még egyszer azt üzeni)
újra világos van. aradon faragják
(mindnyájunknak el kell menni)

már a fákat. cukrozott besúgószelek
(éljen a magyar szabadság)
zászlóit szaggatják. emberek lengenek
(éljen a nemzet)

bolond. hiszen ez a szerelmesek holdja
(ha még egyszer azt üzeni)
elvérzett rózsafák zuhannak karomba
(mindnyájunknak el kell menni)

2.

mindnyájunknak el kell menni
elvérzett rózsafák zuhannak karomba
ha még egyszer azt üzeni
ez a szerelmesek holdja hiszen

bolond éljen a nemzet emberek
lengenek szabadság zászlóit szaggatják
éljenek a magyar cukrozott besúgószelek
(besúgószelet) mindnyájunknak

el kell menni világos van aradon újra
faragják ha még egyszer azt üzeni
gúlába lerakják a regiment töviskardjait

rózsafák menete hiába elfogyott
kossuth lajos azt üzente szökne
iszonyú világra telihold strázsál

Korunk, 1998. március

 

 

Valaki
 
valaki elvitte s nem hozta vissza
valaki tölti de senki sem issza
valaki tudja és el mégse mondja
valaki az egészet összerontja

valaki szólna de elsírja magát
valaki reszket mert éppen oda lát
valaki hívna de nincs hozzá szava
valaki elment de itt az illata

valaki festett és ott vagy a vásznon
valaki járt itt mert arcodon lábnyom
valaki lassan elmerül a sárba
valaki megütött senki se látta

valaki lenne de nincs hozzá mersze
valaki meredten hever a kertben
valaki tudja csak álom az élet
valaki számít arra hogy felébredsz

valaki készül rád ölni vagy gyónni
valaki rá fog a halálra szólni
valaki végleg eltűnik az éjben
valaki ma sem indult el teérted

valaki eljött de nem örülsz neki
valaki szája most tűzzel lesz teli
valaki kiönti az összes ételt
valaki gyöngyöket sír szerteszéjjel

valaki tegnap a szomjába fulladt
valaki ismét lefödi a múltad
valaki előled az élre vágtat
valaki a jövődnek fordít hátat

valaki megírja lángol a papír
valaki eljátssza amit a láng írt
valaki szenved a hiányod érzi
valaki az éjszakát összevérzi

valaki tudná de azért se teszi
valaki eldob  zuhanásod lesi
valaki felsír álmod keretezi
valaki élt s most csendben befejezi

Zalán Tibor honlapja

 

A Nap-szilánkok c. est videofelvételét készítette és szerkesztette: Baki Júlia.

Az oldalt illusztráló képek egy része a videofelvételek kivágata.

Kommentek elrejtése, megjelenítése