TÖNKRETETT KEZEK – Jónás Tamás versei
Mányoki Endre, k, 01/17/2012 - 01:35
Minden tönkretett kezet őriz egy mozdulat.
Kecses vagy lágy vagy hirtelen: a lényeg megmarad.
És vannak olyan éjszakák, és vannak reggelek,
mikor mozdulnak, s hozzád érnek ezek a kezek.
S te alszol tőlük, anyatejtől fáradt csecsemő.
A tönkretett kezeknek így vagy tanú, s temető.
TÖNKRETETT KEZEK
JÓNÁS TAMÁS VERSEI
DIKTÁTUM
A jég, a magány ellenére ez a nyár.
A hajnalokban társas farkas kiabál.
Az éjszakákon nincsen ruha, takaró.
Talp alattnyi szívben papír a rugó.
A túlzott fények ellenére ez a múlt.
A gondolat a szélvész-várba katapult.
Míg szkafanderben virágok vacognak, áll
a csillagkihunyást ünneplő karnevál.
Örömdal, csengő, gyertyafény. Az ég fagyott.
Mint halott halak szemei, a csillagok.
A tűztáncba feledkezett vad emberek
a befüstölt Föld légterében vízjelek.
Két, szégyenében földre hasalt nagy folyó
egymáson átszalad, közben zuhog a hó.
A Naphoz imádkoznak nők és férfiak
a zománcait potyogtató Hold alatt.
Komor a csend. Az űr fehér. Fát csór a tél.
Egy hajléktalan város forralt bort remél.
Kifekszik hegyvidékre, tengerpartra ül.
Minden megvan, s féláron semmibe kerül.
De palotává ezüstödik a világ.
A szorgalmas végzet könnyű mesékbe vág.
És pizsamában ül fel, ágyban Afrika.
Sóhajt. Beteg. Már senki ne térjen haza.
TÖNKRETETT KEZEK
A kezek tönkretétele viszonylag egyszerű.
Benőtt körmöket lerágni kíméletlenül,
mosás, hideg, cipekedés hosszú éveken át,
s a kézfej lassan elveszti formáját, illatát.
S hiába jön a szerelem, kenőcsök, jólét, unoka,
a tönkretett kezek nem fénylenek már fel soha.
Finomságuk, akár az elszánt cigánykaraván,
végül a szembe költözik, s meg is látszik talán.
De minden tönkretett kezet őriz egy mozdulat.
Kecses vagy lágy vagy hirtelen: a lényeg megmarad.
És vannak olyan éjszakák, és vannak reggelek,
mikor mozdulnak, s hozzád érnek ezek a kezek.
S te alszol tőlük, anyatejtől fáradt csecsemő.
A tönkretett kezeknek így vagy tanú, s temető.
DIAGNÓZIS: SZERETET
Háromágú kisfiú
kapaszkodik a hóba.
Fújja a szél a sapkát,
a kabátot le róla.
Háromszemű galamb száll
vörös tűzfal arcára.
Szárnya alól bor csorog
hánykolódó patkára.
Háromszögű Nap ragyog.
Kisüti a szívemet.
Rab vagyok, s törött vagyok.
Csalj el, és veled megyek!
Olvastam már sokkal jobb
Olvastam már sokkal jobb verseket is Jónás Tamástól. Az egyetemes látás továbbra is érvényes. De vannak képek, melyek nem állnak meg a lábukon. "Zuhog a hó". Nem, ez így sántít.
A tönkretett kezek című
A tönkretett kezek című vershez. Sokat olvastam arról, hogy kezek többet árulnak el rólunk, mint az arcunk. Elmondják, kik vagyunk, milyenek voltunk, mivel foglalkoztunk. A tenyér még többet tud rólunk.
A világ felé a kéz mozdul először. Jó a vers témája!
Jónás Tamásnak elsősorban a
Jónás Tamásnak elsősorban a dallamos versei tetszenek, mint például itt a Diagnózis: SZERETET.
És persze a szürreális művei is nagyon jók
ez első verszak jó is, meg is
ez első verszak jó is, meg is lepődtem ,hogy 4 jó sort olvastam tőle, jó kis gyerekvers lehetne belőle, ha az íróba lenne affinitás a művészetre.
ez egy degenerált mondjuk, maradjon csak a nem teccik a rencer repnél, az való neki és a köreinek.
Hogy lehetne bármit is adni a
Hogy lehetne bármit is adni a véleményére, amikor még írni sem tud. Elmondhatná, hogy miért nincs ön szerint az "íróba affinitás a művészetre". Miért nem "teccik" a költészete önnek?