kérdeztem
merre megyünk
hol lesz a kikötő vagy öböl ahol horgonyt vetünk
micsoda kérdés ez egy evezőstől
értetlenkedtek az üzemi boszorkányok
és lecsapolták a lelkemet

DOBGÉPET NEM KÉREK

FALUDI ÁDÁM VERSEI

suttogók

te vagy az én hársam
drága filemon
drága baucis

tegnap

húzom az időt magam után két méter spárgán
az idő egy fa játéktraktor ráírva hogy Gépállomás
a traktor piros és az írás fehér
valahol a zárt égbolton túl születőben a yesterday

adalék a felszolgáló megpróbáltatásaihoz

kihozta
az asztalra tette
lepattintotta a kupakot

kér még valamit
igen
tegyen alá egy kis basszust
hogyan
egy kis basszust
dobgépet nem kérek

vízjelek egy muszlinkendőre

kényszermunkásnak szegődtem önként
a kényszer évtizedeivel
odaláncoltam magamat az evezőpadhoz
kénytelen voltam így tenni
gondoltam életben tartom
nem hagyom veszni
belső tartalékait

nyikorgott egymáson ami szilárd
közel s távol a szirének mantrája
nem engedte eltéveszteni a közös ritmust

kérdeztem
merre megyünk
hol lesz a kikötő vagy öböl ahol horgonyt vetünk

micsoda kérdés ez egy evezőstől
értetlenkedtek az üzemi boszorkányok
és lecsapolták a lelkemet

mindennapi enyészet

annyi idős lett
hogy már minden emlékezteti valamire
és feljegyzi amit megjegyezhetne
a fehér babákkal ölelkező cimborákkal beszél
magyaráz a kolumbáriumnak
a margarétával nem tud mit kezdeni
úgy tesz mint aki véletlenül felejti ott

rendes borból kérek ez moslék
a rudiban elég jó a csapos
innen nyolcvan nap alatt
minden válasz megkerülhető

hallom a pictures of lillyt a rádióból
és folyamatosan lélegzem
a maiak nem zenélni felejtettek el
hanem játszani
nemrég még ólombetűkön járt az idő
elakadt zsenik szipognak
fehér műanyag asztal a rudi előtt
idekeverednek néha
ritkábban mint az élelmes verebek
de akkor
szeretnék bedugni az idő hordóját
és másnak hallják a pictures of lillyt
mint ami

ez az élet rendje
réved a messzibe egy közhellyel lágyuló
és a nőre lágyuló se sokkal jobb
nem birtoklom csak egy időre kölcsönveszem őket
felhajtja italát és kibuszozik a
cimborákhoz
pictures of lilly
pictures of lilly
de ők meg nem hallhatják
pedig jó kis szám ez még most is
és tartósabb bármelyiküknél

aranymosoda

az igazi költőket nem is kell kiválasztani
a színük is más a homokban

az öreg fűtő
akivel az iskola kazánházában ismerkedtem össze
mert ha igazi kazánház szagra vágytam
felmentem hozzá a vaslépcsőkön az udvar felől
és beszélgettünk
miközben szívtam magamba a kazánház szagot
meg a májkrém konzervét amit evett

ő mondta hogy nyaranta ácstól lefelé
a duna mentén
le egészen ameddig tart a nyár
kimos annyi aranyat a parti homokból
hogy megvan belőle az évi betevő

azon a nyáron két hétig kísértem és figyeltem
csóváltam a tálat és nem kértem érte semmit
a színük is más a homokban pedig
nézze a homok is milyen szépen csillog körötte
csakhát emez lebeg annak meg súlya van
mutatta az öreg fűtő
vacsorára májkrémet ettünk
pedig tengernyi hal élt a folyóban
fekhelyünktől pár lépésnyire

holan my shoe

azt a traffic számot lehetett miért sokszor szeretni
fiatal testünk volt nagyon
sokszor szerettük naponta a testünket is
a testünkben magunkat és a másikunkat
hogy felfedezzük a két ismeretlent bennünk
a köztes időben pedig
a hole in my shoe-t hallgattuk

komoly ígéret a holnapra
az akkori stevie winwood hang
kinézhettünk vele a lyukon éjszaka
a csillagokkal szegecselt
augusztusi égre

a férfi aki egyenesen a sziklából inna
idéztem vladimir holant akit akkor még nem ismertem

„de a halál toppan eléjük bizalmasan”
aztán belegázoltunk a tóba
„a víz hőmérséklete huszonnégy fokos”
„gyerekem lesz mondja a halál”

és az ég magzatvízében összefonódtunk megint

embrionális traffic
maximum rhytm & blues
maximum rock & roll

nem is tudom mi történhetett utána
egyre hangosabban szólt
amit egyre gyengébben hallottam

A versekhez Banga Ferenc grafikáinak részleteit társítottuk.