Ugrás a tartalomra

László Noémi három verse

"mennyire könnyű, elviselhetetlen, / egymásban élni, mint erdőn a köd, / ahogy az ágakon előre lebben / és megpihen az odvas fák között" - László Noémi versei.

 

LÁSZLÓ NOÉMI


Falevél

 

Zöld, sárga,
barna, szürke,
nincs.

Elmúlt idõk
borzolta drága
tincs.

Élet, erõ,
selyem, tollpihe,
bársony.

Smaragd, topáz,
achát függõ
az ágon.

Vonalak
szövetsége,
rend.

A teremtés
követe
idelent.

 

Szomorúság

 

Mindig azt hiszem: más miatt
ereszkedik a felhő,
púpos az aszfalt,
görcsösek a fák.

Mindig azt hiszem: messziről
érkezik lassan,
költözik belém
a szomorúság.

Mindig azt hiszem: várni kell,
elfogy vagy felszáll,
mint a tengerrõl
éjjeli pára,

ő pedig szelíden lakik
hitem alatt, és
biztonsággal
teríti azt magára.

 

A könnyűség
 

 

Mennyire könnyű egymásról mesélni
az ezeregy levelű fa alatt
vivő ösvényen, amiről letérni
gyengénél is gyengébb az akarat;

mennyire könnyű, elviselhetetlen,
egymásban élni, mint erdőn a köd,
ahogy az ágakon előre lebben
és megpihen az odvas fák között,

oly egyszerű a húsz utáni áram
zsúfolt vizében egymást érteni,
és tudni pontosan: a ’rádtaláltam’
ezeregy száraz jelentése mi;

tudni miért, mi űz el, mi marasztal,
az ég alatt alig néhány arasszal.

Megjelent 2004 júniusi lapszámunkban.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.