Ugrás a tartalomra

Jelige: LIGET – Memoár

Ön gyermeket akart nekem szülni. Ó, Ön, ez nagyszerű lett volna, de én más terveket dédelgettem, úgymond, fel akartam szántani Tolnát-Baranyát. Ön zokogott, én becsaptam az ajtót, aztán dörömböltem rajta, míg Önt szántotta Tolna-Baranya –

 

Memoár

 

Ön és én a homokozóban, nos, megmutattuk, Ön kicsit húzódozott, de én odaadtam Önnek a homokozólapátomat, erre Ön kötélnek állt és letolta. Én is előálltam a farbával, ott álltunk, elöl a farba, de jött az óvónéni, én kaptam egy jó nagy fülest, Ön meg nevetve elszaladt, ó, Ön –
 
Ön és én napfényes tavaszi utcákon andalogtunk, sóhajtoztunk, turbékoltunk, aztán egyszer csak rákaptunk az ízére, egyszer át is jött a szomszéd, hogy ha sor kerül az izére, nem lehetne-e halkabban. Utána napokig peckesen jártam, mint akit lovaggá ütöttek, Ön meg karót nyelt, szorgalmasan –
 
Ön irgalmatlan messze lakott, de én mindig hazakísértem. Aztán, nem is értem hogy, Ön elkezdett napról-napra még messzebb lakni. Önt már a villamosmegállóba lekísérni is órákba tellett –

Ön és én egymás szájából vettük a levegőt. Ugyanazt a levegőt, ki, be, ki, be –

Ön articsókát kívánt. Én mentem, de csak az ötödik boltban találtam, Ön leszidott, hogy hol maradtam ilyen sokáig. Én megmondtam, ki fog Önnek legközelebb articsókát hozni, Ön sírt, majd kaszinótojást kívánt. Én mentem –

Ön gyermeket akart nekem szülni. Ó, Ön, ez nagyszerű lett volna, de én más terveket dédelgettem, úgymond, fel akartam szántani Tolnát-Baranyát. Ön zokogott, én becsaptam az ajtót, aztán dörömböltem rajta, míg Önt szántotta Tolna-Baranya –
 
Ön és én felmelegítettük a töltött káposztát. Tovább facsartuk a citromot. Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza. Aztán mégis inkább Tolna-Baranya –

Ön és én, ha nincs ló, jó a szamár is, aztán erre járt valami bika, és Ön, huss. Másnapra kitöröltem Önt a telefonomból, a szerelmes leveleivel meg kitöröltem… Harmadnapra visszaírtam Önt a telefonomba, és újra megírtam a szerelmes leveleit, hiszen fejből tudtam mindet –

Önnek már egy, két, öt, tizenhat, negyvenhét éve. Először az Ön telefonszáma enyészett el, aztán a dátumai, aztán a hangja, aztán a szeme színe, aztán a vezetékneve. Vajon most Ön él-e, hal-e. Ön már a múlté, drágám, mint az átkos. Ön már nekem nyolc. De én, Önnek, ugye nem?
 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.