Ötesztendős sem volt még, amikor megtanult félni a szögre akasztott ruha lebbenő ujjától is – félni önmagától, saját lelkiismeretétől, a szörnyű büntetéstől. Csak lassan oldódott fel cseperedő testében az a meghatározhatatlan érzés, amelyet nagyapa oly hamar fölfedezett rezzenő szempillantásaiból, túlzott készségességéből – abból, hogy képtelen volt határozott hangon kérni a kenyeret.