Hat éve hunyt el Lászlóffy Csaba.
Alábbi, 2014 szeptemberében, A hónap írója sorozatban megjelent verseivel tisztelgünk emléke előtt.

„Szegény Louis, nem látott kiutat… Most már értem, hogyan jutott el III. Napóleon a legmélyebb pontig… hogy öngyilkosságra gondoljon.”

Mindegy: üldöző voltam vagy áldozat.
Szétdúlt tárgyaim, kihűlt emlékeim záporoznak;
kék ütések meztelen testemen, homlokomon.
Mérges gombákból óriási fekete massza nő fölém.

hát lehet a bombatölcsér mellkas-mélye epifánia?
a téren, mit emlék el nem varázsol,
a szilánkos egész felragyog.

anyag nélküli matériából épít fel egy világot,
mint a gyermek sámuelt álmából felébresztő hang.

van ez az ősi félelem

Lásd, magamra nem maradt
névadó szó!
Csak a test vízjele:
a por.

ím, az angyal a lábunk alól röppen fel,
mikor álmosan szárnyára tiprunk.
a földdel nem gondolunk embermagasságban.

Törvényszerű: múltnak jelen az ára,
és jelenedért jövőddel fizetsz.

Mindenekelőtt, Ágnes, béjelentem:
e verset farkam és nem szívem írja.
Egyetlen vágyam van csupán: kefélni,
és semmi mást nem vetek most papírra.

János volt a nevem. A változás
nem gőgből történt, sem azért mert több paraszt
nevezte így fiát, mint király.
Kitágult a világ és minden más alakot öltött.

Nem akarom én pornográf poétának beállítani Janus Pannoniust, ez csak az egyik arca. Poétánk ennél sokkalta komplexebb.

Hogy nézne ki a Jarry-Lexikon?
Lám-lám.
„Ha nincs több fogad, vedd ki szádból a soványvigaszt.”

A szereplők közül mind a ketten kitalált személyek vagyunk.

Nagyjából háromezer zeneszám hangzik fel az 1967 és 1972 közötti időszakból. Sajnos ugyanabban a három percben, amíg a földkörüli pályát elhagyva belezuhanok a kozmoszba.

Ma már nem hiszünk az atomháborúban sem.
Nem és nem. Nem hiszünk benne.
Nehéz eső jön. Nem jön nehéz eső, az ostobaság jön. Porcukros bácsi porcukros borítékkal.

A bajuszos nagynénik, akiknek tocsogós a puszijuk,
egész testükkel magyaráznak valamit,

A mimikrit mások / olvassák / le a pofádról.

Ezt a gyerekkort / idegenek építették

Nem ballagunk oda, hogy megnézzük,
megelégszünk a geometria adta bizonyossággal,
különben az emlékezetre kellene hagyatkoznunk.