Eckhardt Tibor 1939. július 6-án, Londonban bizalmas beszélgetést folytatott az akkor még kormányon kívüli, „magányos farkas” Churchill-lel. Jó kilenc hónap múlva Churchill már Nagy-Britannia rendíthetetlen, konok miniszterelnökeként lép a történelem színpadára, és megnyeri a háborút. (De elveszti a birodalmat.) Eckhardt így emlékezik:

Az első emlékem négy-öt éves koromból származik, és a 102 évvel ezelőtt történt, gyalázatos békediktátumnak nevezett, országunk megcsonkításáról szóló gyalázatos rendelkezéshez kapcsolódik. Pogácsát sütöttünk a nagyanyámmal, aki csalódottan megjegyezte, hogy sokkal finomabb lenne, ha nem külföldről behozott sót használnánk, hanem hazai, erdélyi sót. De Erdély már rég nem a miénk, elvették tőlünk. Kék szemei a távolba révedtek és könnyfátyol borította be őket. Nem tudtam, mi az az Erdély, és miért lehet ott finomabb a só.

Mi a közép-európaiság?

Mítoszokkal már nem lehet értelmezhetővé tenni azt, ami értelmezhetetlen, ma már a vesztesek története csak téveszmeként élhet tovább. Csak a hatalom mítoszai uralkodhatnak, csak a győztesek történelme lehet univerzális. – Gaál József kiállítása és Béki István Gúzs című performansza a Godot Galériában Trianon emlékére.

„Nyakig pólyába bugyolálva, fehér tuskóként heverek, hintázom tenyeres-talpas, széles arccsontú, ízig-vérig kun-magyar nagyanyám ölében, ebből gondolom, hogy a nagy erdélyi árvíz után, 1970 június–júliusában készülhetett a kép, a romániai szocializmus konszolidált időszakában…” – Balázs Csilla Kinga prózaesszéje.

felismerhetetlenné válik a csontvelőig
szétmarcangolt Mozdulat-ország, de ahol a falak
feliratára hasztalan mázolnak naponta garanciával
ámító festéket, a letörölhetetlen írás, hogy számba vette
Isten a te országlásodat és véget vet annak, átüt
az aggodalom vastag vakolatán időtlen idők végezetéig.

Bár könyveket és számos cikket is írt – mindenekelőtt tanár volt, pedagógus. Életműve ezer és ezer kisebbségi létbe nyomorított magyar diák tudásában, erkölcsi helytállásában élt és él tovább, mert hivatása ellenére nem a szavak, hanem a példaadó tettek, a konok kitartás embere volt.

Tompa Andrea Fejtől s lábtól című regénye az 1910-es és 1920-as évek korrajza mellett két orvos személyes történetébe is beavatja az olvasót. Sörös Erzsébet Borbála írása.