Legbecsesebb nyelvi és kulturális kincseink egyikét őrzi a Tiszántúli Református Egyházkerület levéltára. Az 1875-ben felbukkant anyag a tizenötödik század végén keletkezett kézirat, amely egy papi prédikáció öt és fél oldalon történt lejegyzése. A szöveg jobban hasonlít az Ómagyar Mária-siralom vagy a Halotti Beszéd nyelvéhez, mint a Károli-bibliáéhoz.