Elhunyt Bréda Ferenc

Szerdán (2018. május 16.) délután Kolozsváron elhunyt Bréda Ferenc esszéíró, költő, irodalomkritikus, irodalomtörténész, műfordító, teatrológus. 1956-ban született Déván.

Első írásai az Ifjúmunkás című bukaresti ifjúsági lapban jelentek meg. Mesterei, Makkai Endre petrozsényi református lelkész, Csortán Ferenc kolozsvári műépítész és Kovács Nemere bukaresti újságíró, gyakorta meglátogatták Déván.

Egyetemi évei alatt a kolozsvári Akadémiai Könyvtár egyik állandó lakója volt: ekkor mélyült el a skolasztika és a középkori filozófia nagy szerzőinek (Canterburyi Szent Anzelm, Aquinói Szent Tamás, Albertus Magnus, Occam, Pierre Abélard, Duns Scotus) szövegszintű tanulmányozásába. Mestere ebben az időszakban Beney György (Zoltán), budapesti ferences szerzetes volt.

1977-től 1979-ig a kolozsvári Echinox című kulturális egyetemi folyóirat magyar oldalait szerkesztette Beke Mihály Andrással és Bretter Zoltánnal együtt.

1979-ben államvizsgázott a Kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán magyar–francia nyelv és irodalom képesítéssel.

1979-től 1984-ig a kolozsvári Napoca Universitară című egyetemi kulturális folyóirat magyar oldalainak volt az első felelős szerkesztője. 1979 és 1984 között a bánffyhunyadi Általános Iskolában tanított magyar irodalmat és nyelvtant. 1984-től 1991-ig francia nyelv- és irodalomtanári állást töltött be Franciaországban az állami és felekezeti gimnáziumokban, líceumokban és főiskolákon, előbb Anjou-ban (Angers, Cholet, Saint-Macaire-en-Mauges), majd a Párizst környező helységekben (Faremoutiers, Saint-Maur-des-Fossés, Coulommiers, Pontault-Combault). 1985-ben mesteri (magiszteri) fokozatot ért el a Nantes-i Egyetemen francia és összehasonlító irodalomtörténetből.

1985-től 1991-ig az Angers-i Egyetemen doktorandusz-hallgató a francia irodalomtörténet kutatási területén Georges Cesbron irodalomtörténész tanítványaként. Villon, Rabelais és Rouault nyomdokain haladva, Bréda 1984-ben Joël Courreau bencés szerzetes, a ligugéi Szent Márton apátság főkönyvtárosának a meghívására világi személyként vett részt a rend lelkigyakorlatában. A Présence de Gabriel Marcel irodalmi-filozófiai társaság keretén belül megismerkedett Paul Ricœurrel, Jean-Marie Lustiger-vel, Franciaország hercegprímásával, Claude Aveline regényíróval, Georges Lubinnel, George Sand levelezésének a kiadójával, továbbá André Comte-Sponville filozófussal és a francia művelődési élet más jeles képviselőjével. Pierre Bourdieu szociológussal, a filozófiatörténész Xavier Tilliette-tel és Samuel Beckettel levelezett.

1984 és 1986 között Angers-ben és Cholet-ban, 1986 és 1991 között Párizsban élt. 1991 és 1992 között a kolozsvári Jelenlét című kulturális folyóiratnak előbb szerkesztője, majd szerkesztőségi titkára volt. Az 1983-tól szünetelő, tekintélyes irodalmi hagyományokkal rendelkező, s az 1989-es romániai forradalom után újrainduló Gaál Gábor Irodalmi Kör alapító tagja volt 1991-től.

1992 és 1993 között a bukaresti Kriterion Könyvkiadó kolozsvári fiókjának volt a szerkesztője. A kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör vezetőségi alapító tagja 1993-tól.

1991-től 1994-ig a Kolozsvári Brassai Sámuel Líceumban francia nyelvet és irodalmat adott elő. A Kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán doktorált irodalomelméletből 1999-ben Gabriel Marcel francia egzisztencialista filozófus irodalom- és drámakritikai munkásságát bemutató dolgozatával. 1995-től adjunktusi fokozatban a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Színházi és Televíziózási Karán tanított egyetemes színháztörténetet az Ókor szakterületén, dramaturgiai alapfogalmakat, színházesztétikát, magyar irodalmat és retorikát. Reinhold Alfréd (Alfred Reynolds) (1907, Budapest–1993, London) magyar költő és angol író munkásságának irodalomtörténeti fölfedezője. Francia és román nyelvből fordított – írja a Wikipédia.

 

 

Kommentek elrejtése, megjelenítése