Két decivel hangosabban

A székelyudvarhelyi Művelődési Házban Komoróczi György nyelvművelő, közíró Jókedvű udvarhelyiek című anekdotás könyvének második kötetét mutatták be 2009. december 10-én, egy csütörtöki nap délutánján – annak számít nyáron, de télen délután hat órakor már teljesen sötét van. A terem tele volt. Elsőnek Lőrincz György író házigazdaként beszélt, de a terem hátsó felében semmit se hallottunk jóformán, még akkor sem, amikor elhalkult a tömeg. A könyvet Szakács István Péter tanár, író mutatta be, helyesebben kérdezgette Komoróczit nyelvművelő írásairól, majd könyvismertetőként felolvasott egy előre megírt szöveget. Amint elkezdte a mondókáját, mikrofon nélkül, jó pedagógusként gondolt hallgatóságára is, mert megkérdezte, hátul hallatszik-e.

– Nem. Nem! Hangosabban! Ha a telefonokat lehalkítják! – ilyen bekiabálások után Szakács, aki engedélyt kért, hogy leülve beszélgessenek, annyit mondott:

– Megpróbálok legalább három decibellel hangosabban beszélni!

Végül felhurcolkodtak székestől a koncertterem színpadára, ott folyt a beszélgetés.

Mikor már a kérdésekre került sor, befejezésként, felállt Incze Béla, korábban országgyűlési képviselő és az udvarhelyi önkormányzat tagja, a bútorgyár egykori igazgatója, különben a Székely Nemzeti Tanács udvarhelyi élharcosa, és jó erős hangon elmondta: neki van legalább 60 decibele, de a bevezető beszélgetésből a közönség jó része azt érthette csak, hogy ők a végén majd kapnak három decit…

Következő felszólaló Balázs Piroska gyógyszerész volt, aki szerint annyi jó történet van, akár sokan is társszerzői lehetnének egy következő kötetnek. Amikor megszólalt, hát, nehogy valaki a lényegről lemaradjon, Szakács István Péter megkérte:

– Legalább két decivel hangosabban!

Szakács István a könyvvel kapcsolatosan megkérdezte a szerzőt, Komoróczit:

– Miért a politika meg a szex a fő témák?

– Nem tudatos – felelte Komoróczi –, ilyen történetek gyűltek.

– Azokkal a témákkal foglalkozunk inkább, amikben gyengék vagyunk? – fűzte tovább Szakács.