Szerelem a vasfüggöny idején

Tatár Rózsa író, újságíró, drámaíró legújabb regénye olvastatja magát.

A szerző több rangos díjat kapott: elnyerte a KSZDSZ újságírói Nívódíját, a Cserhát Művészkör novellapályázatának Art-arany-díját, valamint a Cédrus Művészeti Alapítvány Nívódíját 2019-ben az Ady és Adél – „Lázálmok” az életünkből című monodrámájáért, illetve 2023-ban a Hajnalka című drámájáért.

Álmok selyemre festve című regényének főhőse Szilvia, az ő élettörténete, karrierje, szerelmi élete, házassága és végül boldogsága elevenedik meg a könyv lapjain.

A történet szerteágazó eseményeit a főszereplő életének érzelmi csomópontjai kötik össze.

Az elbeszélő, bár egyes szám harmadik személyben mondja el a történetet, intenzíven kapcsolódik a szereplők érzelmi vívódásaihoz, belső feszültségeiket és döntési kríziseiket átéléssel ábrázolja. Írásmódjának érzelmi töltete magával ragadó. Az is célja lehetett a szerzőnek, hogy az olvasóknak megmutassa: létezhet szerelem és boldog beteljesülés idősebb korban is.

A könyv fülszövegének idézete: „…egy befutott művész a saját álmait akarja megszőni…”, épp úgy lehet a főszereplő Szilvia, de akár Tatár Rózsa ars poeticája is.

Baranyai Zsolt irodalomtörténész ajánlása szerint e többdimenziójú mű egyszerre művészregény, valamint társadalmi-, illetve szerelmes regény is.

Könnyen kialakulhat olyan nézőpont az olvasóban, mely szerint a szerelmi szál csak ürügy a társadalmi háttér, a „rothadó” kapitalizmus és a „virágzó” szocializmus kontrasztjának láttatására, vagy akár annak ábrázolására, azaz milyen szerencsétlen és megalázó helyzetekbe kerülhetett egy – látszólag – szerencsés, a szocializmusban állami megbízást kapó művész.

Mindenesetre a szerelmi főszál ügyesen csalogatja be az olvasót a Kádár-korszak miliőjébe, majd a rendszerváltás idejének főbb eseményeibe, végül pedig napjainkba. Szilvia, a szegedi főiskolás lány és Patrick, a római egyetemista fiú a bécsi Grinzingben találkoznak, majd évekkel később összeházasodnak, és szerelmük beteljesül. A helyszínek közben folyamatosan váltakoznak: Bécs, Szeged, Palics, Budapest, Szabadka, Róma.

A regény in medias res kezdődik, valójában az első fejezet nyitánya alapján az olvasó csak találgathat, hogyan-mivé is bomlik a cselekmény.

„Korábban vágyakozva gondolt Olaszországra, de elérhetetlennek érezte. Most köze van hozzá, mióta Patrickot ismeri”.

Persze itt még nem tudjuk, ki is Patrick, és mit is akar tőle főhősünk. A történetet az olaszországi politikus, Aldo Moro 1978-es elrablása és meggyilkolása idejére helyezi el.

Az első fejezet kezdő része véleményem szerint csak annak az olvasónak érthető, aki már egyszer elolvasta a könyvet – vagy legalábbis a fülszöveget.

Persze az a kimondatlan írói szándék is bujkálhat itt, hogy az olvasó csak lassan, egyre fokozódó kíváncsisággal ereszkedjen a történet aprólékosan kibomló sűrűjébe.

Az első fejezet második részéből már megtudjuk a történet hátterét: a főhősnő huszonkét évesen egymaga indult el egy társasutazásra Ausztriába – a többi utas mind férjjel, feleséggel vagy baráttal ment.

A törékeny, égszínkék szemű lányt sokan megkedvelték, így a csoport vezetője is, hiszen főhősünk állandóan ott kíváncsiskodott mellette.

Plasztikusan rajzolódik ki itt a társadalmi-politikai környezet:

„Állítólag a BM adott ki egy útmutatást, hogy nyugati úton a visszainduláskor egy órát kell várni a késve érkező utasokra. Nem emlékszem olyan útra, amikor teljes létszámmal jöttünk volna vissza, tette még hozzá halkan.”

Igen, a vasfüggöny sok mindent eltakart: főként a nyugati életviszonyokat, a valódi érvényesülési lehetőségeket.

Később Szegeddel és a szegedi kertvárossal, az ottani lakosokkal is találkozhatunk a regényben, hisz mindkét fiatal oda jár egyetemre. A szegedi lány és olasz szerelme folyamatosan segíti is egymást a vizsgákra való fölkészülésben.

Idézzük ismét Baranyai Zsolt ajánlását: „A hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországát, a kádári konszolidációt, a puha diktatúra időszakát jól ábrázolja a regény, amelyben Szilviának, ha nem is zökkenőmentesen, de sikerül egzisztenciát teremtenie.”

Hozzátehetjük ehhez a Kádár-korszak mindennapi realitásához tartozó, hatalmaskodó hivatalnokokat is...

Említésre méltó, hogy a szerző egy teljes fejezetet szán a római Triznya-kocsmának. A Triznya házaspár körülbelül ötven éven át tartó tevékenysége szinte egy szabadságharccal ért föl. Emigráns magyarok, ösztöndíjasok, művészek találkozóhelye volt a legendás vendéglátó-egység. Volt, aki csak azért repült Londonból Rómába, hogy Triznya Matyi festőművészt a születésnapján köszönthesse!

„A Triznya-kocsma Triznya Mátyás festőművésznek és Szőnyi Zsuzsának, a Vatikán rádiósának a lakása volt, ahol a Nyugaton élő magyar emigránsok rendszeresen találkoztak. Ide járt Hubay Miklós, Cs. Szabó László, Huszárik Zoltán, aki eredetileg festő akart lenni, Békés Gellért, a Katolikus Szemle szerkesztője, vagy épp Szörényi László. (…) Matyiék mindenkit szívesen láttak, aki Magyarországról jött, vagy a világ bármely részéről.”

Szilvia pénzkereseti lehetőség gyanánt Vermes Dávid festőművészhez áll be modellnek: itt ismerjük meg a kor művészéletének sajátosságait, ezen belül is főként a női művészek helyzetét.

A magyar festő és az időközben gobelinművésszé vált lány összeházasodik, családot alapít. Szilviának kiállítása is lesz Rómában, ahol ismét találkozik fiatalkori szerelmével. Így jutunk el egy valódi happy endig, Szilvia és Patrick egymásra találásáig.

„– Eljössz velem Rómába, abba a házba, ahova harminc éve is vinni akartalak?

– Elmegyek.

– A Szent Péter-bazilikában lesz az esküvőnk. Akarod?

(...)

Úgy álltak ott a Boylan-villa kertjében, egymás kezét fogva, egymás tekintetének rabjaként, mint első találkozásuk napjaiban a bécsi parkban, mintha nem is teltek volna el évtizedek.

A harangszó elhallgatott, ők kézen fogva elindultak a kert mélyébe vezető sétányon.”

Egy valódi, boldog befejezéssel záruló regény az Álmok selyemre festve, melyet elégedett megnyugvással tehet le az olvasó.

Tatár Rózsa: Álmok selyemre festve. Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest, 2024.