Az íróasztaltól a streamingszolgáltatóig
A dr. Cseporán Zsolt, dr. Grad-Gyenge Anikó és dr. Sápi Edit szerzőhármas Színház és szerzői jog című kötete a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete megbízásából és kiadásában jelent meg 2025-ben a Fundamenta Profunda sorozat 13. darabjaként. A Fundamenta Profunda (Mélyalapozás) című sorozat azt a célt szolgálja, hogy általános jelleggel az MMKI művészetelméleti és módszertani témájú kutatási eredményeit hozza nyilvánosságra. Érdekesség, hogy a sorozat első, 2016-ban megjelent kötete is a szerzői jog témakörében született meg: Az alkotás szabadsága és a szerzői jog metszéspontjai című 2015-ös konferencia tanulmányait tartalmazza, melyet Cseporán Zsolt, a mostani kötet egyik szerzője szerkesztett. A sorozatban továbbá még a filmes szerzői jogról is született kötet, például a sorozat tizenkettedik darabja 2021-ben, Film és jog a gyakorlatban – A filmalkotás folyamatát övező egyes magánjogi kérdések címmel, (szerzők: Kollarik Tamás, Takó Sándor és Szeniczey Gréta) mely több ponton is érintette a szerzői jog kérdéseit.
A Színház és szerzői jog című kötet a Kutatóintézet honlapjáról bárki számára szabadon elérhető.* Az előszóból kiderül a szerzők célkitűzése: a színház világában tevékenykedő szakemberek és művészek számára kívánják érthetővé tenni a munkájuk során felmerülő szerzői jogi és színházigazgatási kérdéseket. Abból indulnak ki, hogy a színházi világban számos olyan szerzői jogi helyzet adódik, amelyben a többnyire nem jogászi gondolkodású művészek igénylik a segítséget az őket érintő, gyakran nehezen átlátható szabályozásban való eligazodáshoz. Grad-Gyenge Anikó a téma egyik legképzettebb jogásza, Sápi Edit doktori fokozatát a színházi szerzői jog szabályozásából szerezte, amely később kötet formájában is megjelent (A színpadi művek szerzői joga, Patrocinium Kiadó, Budapest, 2019). Cseporán Zoltán pedig a jogászi gondolkodást ötvözi a művészeti jog, a kultúrpolitika, a felsőoktatás-igazgatás és a művészet társadalomelméletének kérdéseivel.
A szerzők az előszóban leszögezik, hogy a gyakorlati használhatóság és az áttekinthetőség érdekében nem követik a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény szerkezeti felosztását, hanem a színházi világ sajátos belső működéséhez igazodnak az egyes témák ismertetésekor. A tanulmányt három nagyobb tematikus egységre osztják, a tárgyalás origójának a színházi előadást tartják. Ezáltal először a színházi előadás előkészítésével foglalkoznak az íróasztaltól a próbateremig fejezetcím alatt, aztán a színpadra állítással, a próbateremtől a színpadig fantáziacím alá rejtve a kérdéseket, majd pedig az elkészült produkció színházon kívüli hasznosításával kapcsolatos helyzetekkel a színházépülettől a streamingszolgáltatóig alcímű fejezetekben értekeznek. Mindhárom részben szerzői jogi alapfogalmakat tisztáznak, mégpedig azt, hogy szerzői jogi értelemben, kik minősülnek relevánsnak a színházi előadással összefüggő adott etapban, nekik miként értékelhető a tevékenységük, és milyen egyéb, járulékos szerzői jogi aspektusok merülnek fel a színházi előadás adott periódusában. A középső fejezetben a szerzők a színházi igazgatás kérdéskörét is megvizsgálják. Bár ez nem tartozik szorosan a szerzői jog területéhez, mégis fontosnak tartják, hogy a szakmai közönség számára érthetővé tegyék a színházi igazgatás és az előadóművészi szabályozás közötti összefüggéseket.
A szöveg nyelvezete többnyire a jogi szakkifejezések körén belül marad, ezért szerzői jogi alapismeretek hiányában nehezen befogadható olvasmány. A szerzők evidenciának tekintik nemcsak a szerzői jogi törvény készségszintű ismeretét, hanem a szűkebben és tágabban kapcsolódó vitás kérdések pró és kontra érveit is. A tanulmány elején található, a használt jogszabályok rövidítéseit tartalmazó jegyzék némi eligazítást nyújt a jogi környezet univerzumában. A kötet végén szereplő egyoldalas szakirodalomjegyzék további gondolkodásra ösztönözheti az olvasót. Segítségképpen a szerzők gyakran nyúlnak a Magyar Színházművészeti Lexikon fogalmi rendszeréhez, hogy mondanivalójukat érthetőbbé tegyék.
Az első fejezet kifejti: „A Szjt. szerint szerzői mű lehet az irodalom, a tudomány és a művészet bármely alkotása, amelyben megnyilvánul a szerző egyéni, eredeti jellegű szellemi tevékenysége. A színházművészetben elsődleges szerepe ezek közül értelemszerűen az irodalmi és a művészeti alkotásoknak van” (11. oldal). Vagyis egy létező irodalmi mű vagy elsődlegesen a színházba szánt szöveg megszületése pillanatától szerzői jogi oltalom alá esik. A szerzői jogi kérdések rendezése a színházi világ jogászi szempontból kétségtelenül zegzugos útjain nem is olyan egyszerű feladat. Ez a fejezet hangsúlyozza a szerző személyhez fűződő jogait, melyekről – mint például a mű egységéhez való jog vagy a névfeltüntetés joga – nem mondhat le, hiszen ezek szorosan kötődnek személyiségéhez. Ezzel szemben a szerző vagyoni jogai átruházhatók: jogdíj ellenében felhasználási engedélyt adhat, például nyilvános előadásra – enélkül az előadás jogszerűen meg sem valósulhatna. Más a helyzet, ha a szerző halála óta több mint hetven év telt el: ilyenkor a mű közkincsé válik, és szabadon felhasználható.
A tanulmány első része gyakorlati szempontból is hasznos információkkal szolgál: ismerteti, milyen típusú szerződések képezhetik egy sikeres szerzői jogi megállapodás alapját, és felhívja a figyelmet azokra az apró részletekre, amelyek később problémát okozhatnak.
Világossá válik az is, hogy a szerzői jog eszméje a mű védelme és az alkotói szabadság egyensúlyára törekszik. A mű felhasználása nem csorbítja, sőt: segíti az eredeti alkotás üzenetének és esztétikai értékének szélesebb körű eljutását.
A próbateremtől a színpadig alcímet viselő második fejezet meghatározza az előadóművész szerzői jogi fogalmát, akinek teljesítménye szomszédos jogi oltalom alatt áll, vagyis a szerzői jog bonyolult rendszere ugyan elismeri művészetét, de az előadóművész védelmi helyzete nem annyira egyértelmű, mint a szerzőé. Ki és mekkora jogdíjra jogosult? Ezt a szabályrendszer határozza meg. Az értekezésből világosan kiderül, hogy az előadóművésznek a színház világában kibontakozó művészeti tevékenysége a jog alapján differenciált, és nem azonos a színházművészetből egyértelműen következő formákkal. A gyakorlatban szerzői jogi szempontból mindig az adott előadást, annak számos elemét kell megvizsgálni, mert például a színházi rendező munkája eltérően a díszlet- és a jelmeztervezőétől, nem alkotói jogi kategória. A színjáték-elemek közül azonban több is megfelel a szerzői jog kategóriáinak (a szöveg, a zenei és a mozgás-szöveg, a díszlet, jelmez, a programozott technikai megoldások).
A fejezetben beszélnek még az előadóművészetben használható foglalkoztatási formákról is az Előadóművészeti törvény alapján (2008. évi XCIX. törvény). Majd a jelzett kitérővel a színházigazgatás alapjairól is szólnak. Kifejtik a színházi autonómia fogalmát, amely a művészeti-szakmai, szervezeti önállóság és a gazdálkodási önigazgatás függvénye. Ezután röviden ismertetik a magyarországi színházi struktúra alapjait is, majd a 2019-ben a magyar törvényi szabályozásba bevezetett önkormányzati és állami közös fenntartású színházak szabályozási hátterét mutatják be.
A harmadik fejezet a színházépülettől a streamingszolgáltatóig címet viseli. A színházi előadások hagyományos médiumokon (rádió, televízió) és az újfajta internetes platformokon történő sugárzásának, közvetítésének jogi hátteréről értekezik ismételten visszakanyarodva a szerzői jog területére. Zárásképpen a színház marketingtevékenységére kiterjedő merchandising (vagyis arculatátvitel, termékek összekapcsolása a színházi produkcióval, pl. kulcstartók, pólók eladása) jelenségét mutatják be.
A kötet témáját és szándékát tekintve tehát hiánypótló szakkönyv, ugyanakkor nem tud kilépni a jog nyelvezetéből, és evidensnek tart olyan kifejezéseket, amelyeket tautológián alapulva, önmaguk jelentéstartományán belül magyaráznak meg. A párbeszéd szándékát azonban mindenképpen értékelni kell! Az már a színházi szakma feladata és felelőssége, hogy érzékelje a párbeszédre való hajlandóságot, és visszakérdezzen, ezáltal segítve őket abban, hogy más szavakkal is el tudják magyarázni e rendkívül izgalmas és fontos szerzői jogi kérdéseket.
Cseporán Zsolt – Grad-Gyenge Anikó – Sápi Edit: Színház és szerzői jog. MMA-MMKI, Budapest, 2025. (Fundamenta Profunda 13.)
(A szerző az MMA-MMKI művészeti szakírója)
*https://www.mma-mmki.hu/kiadvany/szinhaz-es-szerzoi-jog/
