Margarita és a Mester

Irodalmi ötletnek sem volna utolsó, de a híres bulgakovi cím megfordítása valós tényt fed: a már több könyvet maga mögött tudó orosz újságíró és médiamenedzser, Margarita Szimonjan – akit a magát szabad világként aposztrofáló kultúrakör finoman szólva nem bálványoz – regényt írt Kezdetben volt az Ige – a végén lesz a Szám (V nacsale bilo Szlovo – v konce bugyet Cifra) címmel.

2025 júliusának utolsó napján szállították ki negyvenötezer példányban a könyvesboltokba Szentpétervártól Vlagyivosztokig és Moszkvától Murmanszkig.

A regény kalandos disztópia apokaliptikus csavarral, bibliai motívumok ötvözete a modern technológia könyörtelen szatírájával és a digitális kor éles kritikájával. Arról, hogy mi fog történni az emberiséggel 60 év múlva, és milyen lesz a világvége. Pillantás az apokalipszisre egy ember és egy poszthumánlény szemén keresztül.

Tartalma röviden: az idős Mester, János apostol, a sivatagba megy, hogy lediktálja utolsó próféciáját. Fiatal tanítványa, Prohor leírja a kinyilatkoztatást, amelyet később Apokalipszisnek neveznek. Az utolsó szó az éhségben, a porban és a félelemben születik meg – és a Megváltóval való találkozással végződik.

A jövőben egyébként senki sem fél a világvégétől. Régóta hivatalosan is kihirdették. Egy atomháború és a tömeges, orvosilag kieszközölt feltámadás után a Földet humanoidok százmilliárdjai népesítik be. Az emberek már nem születnek – tervezik őket. A chipezés kötelező, az „Isten” és az „ember” szavakat tiltja a demokrácia – a rendszer, amely a hitet algoritmussal, a szabadságot pedig számmal helyettesíti. Az egykori városok romjait a Szent Disznó, Gertrud képei díszítik – az első élőlényé, amelybe Elon Musk chipet ültetett be. Mindent a Mesterséges Én irányít – egy érzelmek nélküli, de teljes hatalommal rendelkező digitális isten.

De hirtelen megjelenik Alfa Omega, egy tudós, aki rájön, hogy a racionális gondolkodásnál többre is képes. Pedig ő már egy olyan világban született, ahol nincsenek többé szavak. És megteszi a lehetetlent – a vízen jár. Mi az erősebb: egy program vagy egy lélek? Egy chip vagy egy szó? És vajon marad-e legalább egy ember a végén, aki felteheti ezeket a kérdéseket?

„Nehéz meghatároznom a műfaját. Utópia, disztópia, kaland, fantasy és néha egy kis melodráma is egyben” – mondja művéről a szerző. Margarita Szimonyan könyve a nagy disztópiák – Aldous Huxley Szép, új világ, George Orwell 1984, Jevgenyij Zamjatyin Mi – hagyományát folytatja. De ezekkel ellentétben reményt ad: a megváltás lehetséges, ha képes vagy hinni. Stílusa a bibliai történetek, az élénk fantasy-képvilág és a klasszikus orosz drámai mélység szintézise.

Az előzetesek szerint Margarita Simonyan a műfajok metszéspontjában ír, érzékletesen tárva fel egy új világ arculatát, amelyben a technológia mindent meghódított, ami emberi. Őszintén szól, néha tragikusan, néha ironikusan, de mindig az ember iránti szeretettel és az emberiség jövőjébe vetett hittel, hogy tudatosítsa a jelen eseményeiben rejlő veszélyeket. Regénye figyelmeztetés a kortársaknak, hogy merre tart az emberiség.

Idézetek a könyvből:

Üdvözöljük az utolsó időkben, az emberiség legpompásabb korszakában! A kultúra és a kikapcsolódás parkja nemcsak szórakoztat, hanem oktat is: az ide látogatónak feltétlenül fel kell ismernie, hogy minden vallás megható, szép, hasonló a többihez és – ami a legfontosabb – nevetséges.

***

A középpontban, minden próféta és isten fölé a Szent Disznó – Gertrud ősanyjának – óriási szobra fog emelkedni, a legjobb minőségű nanoepidermisszel borítva, kitűnő akusztikájú méhében pedig ötezer extra kényelmes, rózsaszín bársonyborítású ággyal egy mozi, ahol a betelepítés után a humanoidok a kötelező felvilágosító programokat nézhetik – feltéve persze, hogy van elegendő fény a felvilágosításhoz.

***

A 21. században a tudomány megtanulta feltámasztani a halottakat. Először azokat támasztották fel, akiknek a rokonai sok pénzt tudtak fizetni érte. Aztán a kormányok rájöttek, hogy egész hadseregeket támaszthatnak fel csapataik feltöltése érdekében. Emiatt kitört az atomháború, majd véget ért, a kormányokat eltörölték, a pénzt eltörölték, a rokonokat eltörölték, és a győztes demokrácia, hogy elkerülje az újabb háborúkat, elfogadta a valaha élt összes ember feltámasztásának programját.

***

– Emlékszel Elon Muskra? – »Hogy lehet, hogy nem emlékszel erre a degeneráltra?!« – gondolja Gates dühösen, majd valami teljesen fantazmagórikus dolog történik, még a legutóbbi idők mércéjével mérve is. Bill Gates rémületére a Gondolkodó Szoba összes nanoplazmája az ő hangján sugározza szó szerint: Hogy lehet, hogy nem emlékszel erre a degeneráltra?!

Gates egyszerűen lefagy, még mosolyogni sem tud a csodálkozástól – ami, úgy tűnik, nemcsak az örök, hanem a nem örök életben is először történik meg vele.

– Várj... Nem ezt mondtam! Csak gondoltam!

– Megleptük, Alapító Atya? – Az Ideiglenes Demokrata teátrálisan lengeti a karját, felfedve mindkét petyhüdt, enyhén napbarnított könyökét. – Ez egy mentográf! A latin „mentis”, 'gondolkodás' és a görög „grapho”, 'írás' szavakból. Gondolatokat olvasó eszköz. Az emberiség legújabb találmánya! A Régió tudományos igazgatója, egy nagyon ígéretes fiatal és rendkívül atlétikus személyiség találta fel.

***

– Nem vizes a lábad? – kérdezi majd a Madonna.

– Anya – nevet Krisztus –, csak nem képzeled, hogy vizes lábbal mennék a mennyországba?

– Mindazonáltal, ha... maga... te... ha mostantól vízen akarunk járni, jó lenne legalább szerezni valahonnan néhány gumicsizmát. Orvosi szempontból – támogatja az ács a Madonnát.

És mielőtt befejezné, egy pár kitűnő gumicsizma landol Krisztus előtt! Miután mindenki abbahagyta a nevetést, az ács odalép Krisztushoz, és halkan megkérdezi, amit már régóta szeretett volna, de valahogy sosem jutott hozzá – az utolsó ítéletről vagy a világvégéről.

– Hm. Akkor mi most tegeződünk vagy magázódunk?

– Hagyd már abba, apa! – nevet majd Krisztus.

– Szóval most maga az Isten!

– Hallottál már valakit is úgy szólítani Istent, hogy maga? Az Úrral mindenki tegeződik – jelenti ki Krisztus.