A szerelem végül mindig lefolyik a Sió csatornán?
Miért hazugok a madarak és az anyák? Törvényszerű, hogy nyár végén lefolyik a szerelem a Sió csatornán? És vajon mitől hűl ki az Úr kertje? S ha kihűl, képes visszamelegedni? Költői válaszokat kaptunk költői kérdésekre csütörtökön Miskolcon, a II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban, ahol Kégl Ildikó frissen megjelent verseskötetét telt ház előtt mutatták be a költőtárs és barát Fecske Csabával.
Kégl Ildikót pályatársa, barátja, Fecske Csaba József Attila-díjas költő faggatta a kettős könyvbemutatón, ahol Az Úr kertje kihűlt, valamint a Mint Jairus lánya / Like Jairus’ Daughter angol–magyar válogatáskötet különös hangvételű költeményeit ismerhette meg a közönség. ,,Kégl Ildikó eleven szövegei a szívverés ritmusával lüktetnek. Költeményei legfontosabb témája a gyász, az elmúlás és a szerelem. A költészet, kifogyhatatlan inspirációi, örök ürügyei – kezdte mondandóját Fecske Csaba, aki a Mint Jairus lánya című kötet szerkesztőjeként vett részt a miskolci költőnő verseinek válogatásában. (Az Úr kertje kihűlt című kötet szerkesztője Varga Melinda József Attila-díjas költő.) ,,E verseskötet szerzője prózaíróként kezdte irodalmi pályafutását. Finom, artisztikus novelláiban már ott rejtőzött a költő, ezt több kritikusa megállapította, én magam is úgy éreztem, hogy költő írja a novellákat, és nem a novellista kezdett verseket írni” – idézte B. Tóth Erika, az est moderátora Fecske Csaba szavait a verseskötet hátoldaláról.
B. Tóth Erika moderátor, a Kossuth Rádió műsorvezetője kérdésére, hogy mikor kezdett verseket írni az inkább prózaíróként ismert szerző, Kégl Ildikó elmondta, hogy édesanyja korai és hirtelen halála volt az a fordulópont, amikor a líra felé fordult. Mint fogalmazott, ,,háborgó, dacos gondolatok ezek, amelyekkel tulajdonképpen anyukámat vádoltam, amiért ilyen hamar kihátrált az életből, amiért elhagyott”. Fecske Csaba a beszélgetésnek ezen a pontján fontosnak tartotta megjegyezni, hogy Kégl Ildikó pontosan úgy reagál költeményeiben édesanyja elvesztésére, ahogyan azt József Attila tette ,,a Mama” elvesztésekor. Ugyanaz a dac, ugyanaz a számon kérő hangnem. Míg más költőknek a fájdalom rezignált hangján szólalnak meg költeményei, addig az ő gyászverseiben erősen ott van József Attila magára maradottsága, ezzel együtt haragos, sértődött viszonyulása a veszteséghez – emelte ki az idősebb pályatárs, majd hozzátette, hogy a kötet címadó verse, Az Úr kertje kihűlt is egy anyasirató vers, ami jól példázza mindezt.
B. Tóth Erika erre reagálva azt kérdezte a költőnőtől, hogy boldog vagy szomorú lelkiállapotban tud inkább alkotni, amire a szerző így válaszolt: ,,Bár korántsem tartom magam melankolikus alkatnak, azt rég megtapasztaltam, hogy a szomorú események hozzák ki belőlem az irodalmi szövegeket. Persze aligha vagyok ezzel egyedül a szakmában. Ha végigtekintünk a magyar költészeten, láthatjuk, hogy olykor a boldogság is szomorú, amit jól példáz Kosztolányi oximoronra épülő verse, s egy részletet idézett fel a Boldog, szomorú dal című költeményből.
Fecske Csaba egyetértett Kégl Ildikóval, s úgy fogalmazott, a fájdalom a költészet kerozinja, majd arról beszélt, a költőnő lírájának sajátossága, hogy még a szerelmet sem a boldog, mint inkább a fájdalmas állapotában idézi meg. Erre példa A szerelem lefolyik a Sió csatornán című verse, melyet Mészöly Anna, a Miskolci Nemzeti Színház színművésze előadásában élvezhetett a közönség.
Mint egy pogány poézis,
lüktet bennem minden
szavad, a mólón ülünk,
érett sárgabarack a nap,
a Tihanyi-félszigeten
hajunkba túr a szerelem,
kabócák dala hímzi
az alkonyati eget,
szörpöt szürcsölünk,
azt kérded, élnék-e veled,
szép itt és nem a te hibád,
hogy én már mindig kétkedek,
pedig tökéletes dinamikával
áradnak terveink,
színültig töltik
a nyarat, de tudom,
ősszel lefolynak mind
a Sió csatornán.
(Kégl Ildikó: A szerelem lefolyik a Sió csatornán)
A gyász és a szerelem meghatározó ciklusai a versesköteteknek, a közönségtalálkozón is ez a két témakör kapott hangsúlyt. A Málnafagyi című vers elhangzása után megjegyezte a József Attila-díjas költő, ,,ez egy nagy vers”, amelynek egyik sora – ,,besüt a nap az emlékeimbe” – már költővé tette Kégl Ildikót.
Az est során szóba került a sokműfajú szerző Ásó, kapa, légypapír című novelláskötete is, melyben a tiszazugi arzénes gyilkosságsorozatot dolgozta fel. Mint kiderült, másoddiplomája megszerzése idején folytatott terepkutatásokat a Tiszazug érintett falvaiban, kutatási eredményeiről számos tudományos publikációban beszámolt, s pár éve szépirodalmi eszközökkel is feldolgozta a témát. A riporternő kérdésére Kégl Ildikó elmondta, hogy a gyilkosságsorozat kapcsán nem az eset kriminológiai aspektusa érdekelte, mint inkább az, milyen okokra vezethető vissza, hogy a lokális társadalom ennyire kibillent a normalitásból, s mondhatni, bevett szokássá vált, hogy évtizedeken át – légypapírból kiáztatott arzénnal – mérgezték az asszonyok a férjeiket. ,,A méregkeverő asszonyok leszármazottaival beszélgetve döbbentem rá, hogy ez a téma mai napig tabu az érintett családokban, feldolgozatlanul maradt trauma. Az őseink bűneiért nem vagyunk felelősek – szokták mondani –, és ehhez nemigen fér kétség. De vajon a lelkünk is így gondolkodik erről? Egy darabig töprengtem, milyen elbeszélő technikát alkalmazzak, végül a tudatfolyampróza módszereit tartottam a legalkalmasabbnak, hogy erre a témára reflektáljak” – mesélt a lelkes közönségnek a miskolci költőnő.
Mindemellett szó esett dokumentumkönyveiről, riportköteteiről. B. Tóth Erika azt is megjegyezte, hogy tevékeny és igen sokszínű Kégl Ildikó pályája, hiszen a Kossuth Rádió miskolci szerkesztőjeként gyakorta hívja őt stúdióbeszélgetésre, alkotómunkája mellett ugyanis irodalomszervezői tevékenysége is jelentős: a miskolci irodalmi élet meghatározó alakja, aki sokat tesz az irodalom népszerűsítéséért. Ötletgazdája és moderátora az Irodalom a kertben versszínházi programnak, mely kortárs költőket, írókat hív Miskolcra, szerte a Kárpát-medencéből, s mutatja be tevékenységüket a helyi irodalomszerető közönségnek.
,,Kégl Ildikó több műfajban ír, sok folyóirat közli esszéit, kritikáit, verseit, novelláit, meséit. Verseivel azért tud hatni a közönségre, mert azok frissek és elevenek, pulzál bennük az élet, olyanok, mint egy élő szövegtenyészet” – zárta gondolatait a költőnő pályatársa, Fecske Csaba. Mészöly Anna az est végén a szerelmes ciklusból olvasta fel a Mint Jairus lánya című költeményt, amely megmutatta, hogy – bár ebben a kötetben nem ez az uralkodó hangnem – van a költőnő versvilágának egy olyan szelete, amely buja és szenvedélytől fűtött, s amelyből szinte süt, hogy a szerző igen erősen éli meg nőiségét.
Irodalmi Jelen
Fotók: Simon Soma
