Lábnyom

1997-ben született Sepsiszentgyörgyön, a BBTE pszichológia szakos hallgatója, Kecskeméten él. Verseit többek között a Bárka, az Élet és Irodalom, a Helikon, a Jelenkor, a Tiszatáj közölte. Jelenleg az első kötetén dolgozik, 2022-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjban részesült. 

(otthon)

a hegyeken leölt fákat mesélem el neki,
az őket ért igazságtalanságot,
hogy hazacipeltük a törzseket, és kunyhókat
építettünk belőlük,

pedig én azért születtem, hogy egy fát
szeressek, mondom Szókratésznek,
és most ebben a fában lakom,
a nekem kijelöltben,
aki életét adta értem,

és kérte, nehogy másképp cselekedjek.

(bizalom)

ám legyen, Kritón,
ha így tetszik az isteneknek, így legyen,
de megmondom őszintén, hogy félelmetes,
milyen aggódva vigyázol a fára,

hallgattam, és közben éreztem, hogy megéled
a rengeteg mögöttem, hogy sok másik törzs
biztonságot ígér, én mégis annál az egynél
akartam maradni, amilyet soha többé
nem találok,

akinek képes vagyok a legtöbb rosszat okozni,
és aki képes a legnagyobb jót adni nekem.

(lábnyom)

a Szentpéteri templomnál kellett leszállnom,
onnan legfeljebb öt perc séta választott el,
hogy beérjek az épületbe,

ahol mindössze négy emeletet kellett mennem
a teremig, ahol levetkőzhettem félelmeimet,
és elkezdhettem dolgozni a változáson.

az is tetszett, hogy hosszú évek óta először
ropogott hó a talpam alatt, és amikor megláttam
a lábnyomomat a szűz havon, megálltam,

és arra a következtetésre jutottam,
hogy már nem is vagyok olyan kicsi.

A szerző a versek megírása alatt Móricz Zsigmond-ösztöndíjban részesült.