Anyaszív

Líra, Költészet
Anyaszív
 
Lőrincz P. Gabriella, Pénzes Tímea és Varga Melinda verseivel köszöntünk minden Édesanyát május első vasárnapján, Anyák napján.
 
Lőrincz P. Gabriella
Mohácsi Árpád László fotója
 
Lőrincz P. Gabriella
 
Anya
 
anya szép és derűs
hangja csengő csingiling
lába nyomán  százszorszép fakad
csípőjén a szoknya ring
 
anya életet ad
életéből lopja el
hogy gyilkost szüljön a vadnak
vagy újabb anyát hogyha kell
 
anya csak éjjel sír
okát soha meg ne tudd
vacsoráját szétosztotta
az éhség gyakran ölni tud
 
anya elrejti a kéket
anyát néha megverik
arra gondol szüntelen
hogy fel ne keljen reggelig
 
ringat ölében óraszám
és etet míg melle megszakad
fáradt derekát nyújtani
vánkosa koporsó marad
 
Pénzes Tímea
Csiki Csaba illusztrációja
 
Pénzes Tímea
 
betűtésztaleves
 
főztem levest, átlátszót,
lássunk benne minden szót,
pár kanálnyi mindössze,
ám szavakká állnak össze
benne a tészták,
a ducik és a véznák,
fickándoznak, pancsolnak,
hanyatt-homlok mókáznak.
 
ám két lurkóm lecsap rájuk,
bendőjük lesz immár házuk,
mutatják és matatják,
és piszkálják a tésztákat,
két balkézzel kotorják
és kutatják a témákat:
 
tésztabetűkre vadásznak,
s bár ügyetlenül halásznak,
szaporán telik a bendő,
ehetnékük megdöbbentő,
nem is elég néhány darab,
kell háromszög meg téglalap.
 
gondolok egy merészet,
megeszem az egészet,
úgy ízlik, mint a manna,
mormolja halkan Ajna,
tele szájjal és mohón,
míg szájába a kanál,
ha éppen beletalál,
ismételten beoson.
 
tömik a hasukat némán,
nem lesz elég ez a néhány
maroknyi tészta, gyanítja
sóvárogva, mélán anya,
merthogy neki nuku marad,
mit egyen? kenyérrel vajat?
persze! legalább nem akad
torkán a halandzsafalat.
 
nem kétséges,
tiszta sor már,
csöpp lánya lesz
a csillag, a sztár,
a nap hőse, sőt főhőse,
meg nagyétkű, kópé fia,
ez a huncut haramia,
ki mind egy szálig megette:
egy kalfasz betűt gyűjtött be.
 
anyának betűtlen sors lesz a jussa?
szebbnél szebb meséire miből futja?
vagy régi betűs sors? abból építkezzen?
újabb versikéket miből szerelgessen?
 
ámde miért is feni a fogát anya
a kölykök jópofa betűtésztáira,
hisz ő már nagy, és tud olvasni,
és van könyvük bőven, több tengernyi!
 
anya voltaképp nem is igyekezett,
hogy befalja lurkói eledelét,
csak úgy magának csendben ijedezett,
hogy nem a jut a hasába meleg ebéd,
játszik a betűkkel ő bőségesen,
bár eléggé szétszórtan és ráérősen,
olykor azonban ételbetűkre is vágyik,
legalábbis azt állítja váltig,
de le nem mondana a látványról,
nem is kér igazán a zsákmányból,
csak csillogó szemmel nézi őket,
történeteket másból is szőhet.
 
gyűjtsenek csak be bőven,
legyen a hasban és főben
sok-sok kerek, gyöngyszerű,
szögtelen és sokszögű,
heves vérmérsékletű
parányi és nagybetű.
bolyongjanak porontyai
sűrű betűerdőben,
s találjon honra
mind a kettőben
egy-egy erdőnyi betű.
 
Ajna ekkor hangos szóval,
szájában csacska-kacska
magán- és mássalhangzókkal,
csámcsogva megszólal,
hogy már tele vagyok.
jöhetnek a nagyok,
sóhajt egy nagyot anya,
ki mégiscsak eljátszana
a lisztből lett betűkkel,
hurkokkal és gyűrűkkel…
 
végre egyikükbe sem fér több,
mennyit evett a két csöpp!
mindkét gyerek jóllakott,
s két kanállal ott hagyott,
megesett tán szívük anyán,
vagy alulmaradtak a csatán’,
csendben szürcsölve ettek meg
sok kanál félkész szöveget,
bimbózhat bennük a nagy MŰ,
aranyfényű, tavaszízű.
 
anyák napi
Varga Melinda
 
a jóság kékítője
                    Édesanyámnak   
                     
anyám arca májusi kert,
sötétlila orgonák méze,
dereka fürge hajnal,
verítéke édes,
akár a hegyi tavak,
holdsárga arcában
átvirrasztott éjszakák.
 
gőzölgő fazekak,
koszos tányérok,
mosatlan ruhák,
befizetésre váró számlák között,
rendetlen gyerekszoba dzsungelében
bőrére barnult az egyedüllét.
 
anya rózsaarca,
ha mosolyogni látott,
apró tükör
elrontott szerelmeimben,
és örömeim karmájában.
 
jóság és szelídség
kékítőjét az égen,
május első vasárnapján
anyaszívből varrta az Isten.
 
 
 
Kapcsolódó cikk: 
Kommentek elrejtése, megjelenítése