Boldog hanukát!

HAG SAMEAN HANUKA!

Két cinege szelfizik, az író jegesmedvét vásárol – Szente Anita prózái a Debütben

Debüt

Két cinege szelfizik, az író jegesmedvét vásárol 

Szente Anita prózái a Debütben

 

Ezennel megfogadom, hogy Maritimusnak hű társa leszek. Gondoskodom ételéről és italáról. Kényelmes fekvőhelyet biztosítok számára. Meghallgatom naponta elhangzó dörmögését. Figyelemmel kísérem kívánságait: hideg, nagyon hideg, jéghideg környezet, hal, magány.”

Szente Anita
Fotó: Mohácsi Árpád László
 

Szerződés

 

Tegnap az állatmenhelyre látogattam, és egy jegesmedvét igényeltem. Nem voltak nagy kéréseim. A jegesmedve legyen puha és fehér. A mérete: 2-2,5 méter hosszú és 1,6 méter magas. Nem bánom, ha az ursidae családhoz tartozik, és ursus maritimusnak becézik. A menhelyen dolgozó hölgy tökéletesen megértette a kívánságom, jelezte, hogy várjak türelemmel, percek múlva visszatér. Egy papírlapot tartott a kezében. Habozás nélkül ideadta, és egy csillaggal megjelölte, hol kell aláírnom. „Ezennel megfogadom, hogy Maritimusnak hű társa leszek. Gondoskodom ételéről és italáról. Kényelmes fekvőhelyet biztosítok számára. Meghallgatom naponta elhangzó dörmögését. Figyelemmel kísérem kívánságait: hideg, nagyon hideg, jéghideg környezet, hal, magány.” Habozás nélkül aláírtam, bár bonyolultabbnak tűnt, mint ahogy elképzeltem. A hideggel szemben persze volt némi ellenvetésem, de, gondoltam, az idő múlásával majd az elvárásaimhoz és környezetemhez szoktatom. Csupa apróság.

 

Posztolj, babám!

 

Két cinegét látok szelfizni. Egyformán tipegnek; jobb lábacska föl, bal lábacska ide-oda, a fej billeg, a test himbálózik. Ez itt a valóság. Haladnak a mezőn, irigylésre méltó magabiztossággal. Kis bokor mellett el, nagy bokor mellett fel, egyenes tartással.

– A látvány igencsak fontos – szól az első.

– A legfontosabb – mondja a másik, miközben igazít egyet a melltartópántján.

Véleményük igencsak aktuális. Szépségüket nem vitatom. Az út bizony hosszú és fáradalmas, míg végül a test föladja önmagát. Jobb lábacska föl, bal lábacska föl, két lábacska szét. Micsoda szépség, mekkora tudás! Precíz öntudomány. Posztolj, babám!

 Mennek, mendegélnek, míg egy bojtorjánhoz nem érnek. Világuk simulásból áll, ruhájuk nem több egy-két csipkénél, így a szúrás elkerülhetetlen.

Kis bokor, nagy bokor. A látvány olyan, amilyen. Haladnak tovább, a bojtorjánt ékszerként viselve. A szabályt mindketten ismerik: „Egymáshoz érni kifejezetten veszélyes”. Hogy vonaglanak! Távolról lehet látni, miként küzdenek meg a kikandikáló fűszálakkal. A csípőt picit megemelik, a tipegőt terpeszbe helyezik, és a fejüket merevbe feszítik. Posztolj, babám!

Két cinegét látok szelfizni. Szépen mutat a képen a sas, fent, a fejük fölött. Remek műalkotásnak ígérkezik. 

 

1995-ben született Székelyszentléleken. Középiskolás tanulmányait a Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában végezte festészet szakon. Később a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen államvizsgázott pedagógiából. Jelenleg  Budapesten él, a Pécsi Tudományegyetemen tanul biblioterápiát. 

 

 

Kommentek elrejtése, megjelenítése