Latens, no. II. – XXII. rész – Nagy Zopán regényrészlete

Epika, Próza

Halálra zúztam egy szép kis gyíkot. A dísznádast körülvevő, zen-kert hangulatú térben, körkörösen elrendezett kövek közül kiemelt, maroknyi lapos kővel sújtottam rá, majd még háromszor, mikorra végleg kifröccsentek a belei. A belei leharapott farka helyén ömlöttek ki, míg más véres nedvei kiöltött nyelvénél és kiguvadt szemein át folytak a kiszáradt földre…

  

(A „Regény” mögött. Szimultánok szinopszis-lapjai, mint esetlegesség-rétegződések.)

 

Gyoma–Gyoma állomás…

 

Kovács Zsiga sírköves emlékének

 

Brassó–Fogaras–Nagyszeben–Alvinc–Piski–-Máriaradna–Arad–Kürtös–Lőkösháza (kastélya: a kisebb homokdombra 1810-ben építtetett, s azóta részben átalakított, empire stílusú Bréda-kastély, a vicenzai Villa Capra Rotonda utánérzése)–Békéscsaba–Murony–Csárdaszállás (1952-ben alakult ki Köröstarcsa tanyavilágából. Környéke azonban már ősidők óta lakott hely volt, amit az itt talált őskorból, réz- és bronzkorból, szkíta és avar időkből származó leletek sokasága is bizonyít. Az 1800-as évek elején állítólag Rózsa Sándor szállt meg néha a község szélén álló csárdában. Idősebb lakosok emlékeznek az alagútra, amely egy közeli mocsaras részre vezetett. Természetesen lehetséges, hogy nem a híres betyár, hanem más, a törvény elől menekülő emberek egérútja volt az alagút.)… felől gyorsvonat (sebes, sebzett, lassít) érkezik… (F)elszállás!

 

Nagylapos–Mezőtúr–Csugar–Kétpó (Az Almásy kastély történetének kezdete a XIX. századi dualista Magyarország virágzó korára nyúlik vissza. A Budától, Egertől és Erdély nyugati határától egyforma távolságra fekvő kastélyt a hajdani Pusztapó mellett a földbirtokos Almásy gróf emeltette lányának hozományként. A kastély szépségét koncertterem, termálvizes fürdőmedence és a modern kor vívmányaként kisvasút ékesítette. Hihetetlen történetek egész sorát hallani még ma is elásott kincsekről, menedéket nyújtó alagutakról. Századunk zivataros esztendeiben a kastély több alkalommal is gazdát cserélt, s a nem megfelelő hasznosítás miatt majdnem végzetes pusztulás éri.) –Pusztapó–Tiszatenyő–Szajol–Szolnok… Kakasszék máshol emelkedik (A Kakasszéki Gyógyintézet Mozgásszervi Rehabilitációs Osztálya 99 ággyal működik; az osztály ortopédiai, idegsebészeti műtéten átesettek, trauma utáni állapotok, agyi vasculáris betegségek, reumatológiai betegek rehabilitációját végzi), de Öregszőlő és Örménykút a közelben lappang…

 

Gyoma–Gyoma állomás, leszállás… Most a leíró ikertestvére mesél. – Régen jártam itthon, ám mostanság, tizenhét év után, bizonytalan időre: tradicionális (de főleg lelki és materiális jellegű) okok miatt hazaköltöztem.

 

Tompa utca. Nagyjából 40 éve haladok végig a törött kövezetű, ferde, kátyúval teli, egyre több romházzal gyarapodó utcán… Az óriási pulykák, a Sallai–Tompa sarkán gyermekkoromban gyakran megtámadtak, fára kellett másznom, ott gubbasztottam sokáig… (Tompa Mihályt 1838-ban rajtakapták, hogy fát rekvirált – és nyilvánosan megbotozták, „ezért” elment segédtanítónak – írja róla a Ki kicsoda a magyar irodalomban? – Bölcsészetet, jogot, teológiát is tanult. 1845-ben Petőfivel lakott együtt, de hamar elhidegült tőle…)

 

Az írók, költők más-más „hivatásukat” tekintve: sok esetben orvosok (például Bertolt Brecht, Mihail Bulgakov, Anton Pavlovics Csehov, James Joyce, Stanisław Lem, William Somerset Maugham, Csáth Géza…), jogászok (Jókai Mór, Franz Kafka, Maurice Maeterlinck, Mikszáth Kálmán, Lev Tolsztoj…), gyakran „szerzetesek”, vagy éppen esztergályosok (vagy bármi mások) voltak. Spontán és érintőleges példák: Bogáti Fazakas Miklós (1548–1598 után): antitrinitárius versszerző, a kolozsvári unitárius kollégium rektora. Czuczor Gergely (1800–1866): költő, nyelvész, teológus, a pannonhalmi bencés rend tagja. (Czóbel Minkát vagy például Czvittinger Dávidot más aspektusból: kivételes műveltségük és munkásságuk miatt ajánlom az olvasó figyelmébe.) Csáti Demeter (?–1542 után): énekszerző, ferences szerzetes. Csiky Gergely (1842–1891): író, műfordító, teológiából doktorált pap, egyházjog és -történet tanár, majd evangélikus hittre áttért dramaturg, a Színiakadémia tanára. Dugonics András (1740–1818): író, költő, matematikus, piarista szerzetes. Édes Gergely (1763–1847): költő, református lelkész. Fejes Endre (1923–2015): négy polgári osztály elvégzése után szabóinas, majd író, vasesztergályos. Gvadányi József (1725–1801): olasz eredetű grófi család fia, jezsuita-tanuló, majd bölcsész, később katona. Johannis Erasmus (1550–1601): unitárius egyházi író. Mocsár Gábor (1921–1988): író, újságíró, református kollégista, esztergályos. Németh László (1901–1975): író, esszéista, drámaíró, fogorvos. Osztojkán-Farkas Béla (1948–2008): író, esztergályos, marós, közéleti személyiség. Török Sándor (1904–1985): író, faúsztató, bádogos, színész…

 

Gyom. Gyoma. Gyomuska… Otthon-mély légzések, befordulások: Nyekraszov versei; Algoflex forte; Twin Peaks, 2017; Gingisol fogínyecsetelő (oldat); Dr. Faustroll; O. Weininger; Torinói Ló; Lovecraft; Harmony Korine; Werckmeister Harmóniák; Sedacur forte (altató?): macskagyökérrel és komlótobozzal… 

 

De túlságosan ne kalandozzunk el… Gyoma–Gyoma állomás!

 

A városnak titulált község lehangoló, elhanyagolt, pusztuló állapotban van. Március 15-én és másnap egy átfogó fotósorozatot készítettem, egy nyomasztó körképet…

 

Egy fröccsre az Üvegházba is betértem. Zsiga, a sírköves intett, asztalához hívott, nagyjából 15 éve nem találkoztunk. Ez a törzshelye. Annak idején, úgy 20-22 éve gyakran játszottunk itt „fás” biliárdot. Ő is mutatott néhány fogást a 120-as táblán írható, a lyukak nélküli asztal közepére helyezett öt fával és három golyóval játszható, főként az Alföldön és az ország keleti részén ismeretes biliárddal kapcsolatban… – Készíthetek néhány portrét? Fekete svájci sapka, öreghalász-barázdák, üveges-fátylas szemek, üveges sör és feles… – „Nyugodtan, de merre nézzek? Mondjad, te vagy a művész.” – Ülj csak, ahogy szoktál, de elég sötét van itt. – „Nem baj az…” – mondta csöndesen Zsiga…

 

Elköszöntünk. Néhány lépésnyire az Üvegház mögött egy döglött, fej nélküli patkányt vettem észre. Készítettem róla két felvételt. Majd a lakótelep garázsai mögé, a sínek felé vettem az irányt. Apámat látogattam meg, majd szerszámok, alkatrészek, szexposzterek, kacatok, karikások, kalapok, biciklik, brigádzászlók, robogók, vasszekrények, emlékérmek kavalkádjában: őt is fotóztam a műhelyében…

 

Zsiga, a sírköves másnapra meghalt. Ezt néhány nappal később hallottam.

A fényképek rendszerezése csak mostanság történik. Felvétel egy rozoga motorkerékpárról (Tornádó) – portrék Zsigáról – fotók a fej nélküli patkányról,

így követik egymást az exponálások…

 

Másnap, a Körös parton: fej nélküli egerészölyv hever, kiterítve. Kísérőm, az agrármérnök, ornitológus, művész, „nyomkövető” fél-indián hölgy, az árterek élővilágának kitűnő ismerője megvizsgálja a madarat: nincs „meggyűrűzve”…

Estére borozgatásra (talán randevúra) hívom. Távcsövet is hoz magával. Talán nincs „meggyűrűzve”…

 

---

 

Itt pedig néhány (többnyire már bezárt) kocsma sorakozik: Üvegház, Kishajó, Kisaljas, Kisrabló, Mirhó-háti, T-boy, Vasudvar, Romantika, Bolhás, 6-os (a Körös és Vidéke Áfész 6-os számú italboltja), Két úr… És néhány törzsvendég beceneve, akik egy-egy Rejtő-könyv figurái is lehetnének: Opusz, Inox, Bravúr, Rob úr, Füles, Baba, Galiba, Jimi, Bundzsi, Pillenpáty, Lila, Zsuga, Jakuza, Zulu, Makita…

 

Zafír és Opál. Ők pedig az Ékszer- és Könyvesbolt kék és zöld hullámos papagájai. Köszönnek szinte minden beérkezőnek, folyamatosan és egyszerre, véget nem érőnek ígérkező csiviteléssel, de vannak kivételezettek, akiket levegőnek (vagy másféle „madárnak”) néznek…

 

---

 

Halálra zúztam egy szép kis gyíkot. A dísznádast körülvevő, zen-kert hangulatú térben, körkörösen elrendezett kövek közül kiemelt, maroknyi lapos kővel sújtottam rá, majd még háromszor, mikorra végleg kifröccsentek a belei. A belei leharapott farka helyén ömlöttek ki, míg más véres nedvei kiöltött nyelvénél és kiguvadt szemein át folytak a kiszáradt földre…

 

(Ennél a résznél az olvasó reakcióit szeretnénk megvizsgálni, illetve némileg körüljárni. Előítéletek hosszú sorát közölhetnénk itt, ha módunkban állna. – Miért, miért tette? Vadállat! Szemét, pitiáner gyilkos… Kitépném a belét az ilyennek… El kellene taposni őt is… Mi célból írja le? Hatásvadász, kéjenc, beteg, agresszív elme… Szánalmas alak… – És sorolhatnánk. De – ugyebár – az vesse reám-reánk az első követ, aki…)

 

Ám a szöveg folytatódik:

Szép, arányos, zöldesbarna lény volt, aranyos hüllő. Átsegítettem, véget vetettem szenvedéseinek… Apró ősgyík feje roncsolttá volt harapdálva, teste is vérzett, két lába hiányzott, haláltusában rángott, a nagy fekete legyek már lepni kezdték, a hangyák is körülvették, amikor lesújtottam…

 

Persze, nem szükségszerű (sőt, leginkább kerülendő) beleszólni a természet folyamataiba…

Kommentek elrejtése, megjelenítése