Alkalmi versek

Líra, Költészet, Láthatatlan könyvtár, Könyvespolc

Lövétei Lázár László 

Alkalmi versek

Ajánló Lövétei Lázár László verseskötetéből

 

Pót-ecloga
 
melyben a költő elköszön „Zöld” című kötetétől
 
„Harczokat énekelek, s egy  bajnokot…”
(Vergilius – Baróti Szabó Dávid)
 
„ZÖLD”
Kopp, kopp!
Meglepetés!
Surprise! – nézd csak, ki van itthon!
 
KÖLTŐ
Jesszusmária… Azt hittem, hogy a könyvpiacon vagy…
 
„ZÖLD”
Lassan négy hónapja vesződök a városi ködben…
Jöttem, hogy nem-e mozdulnál ki a téli magányból…
 
KÖLTŐ
Épp eleget dolgoztam rajtad! Nos, mit akarsz még?
 
„ZÖLD”
Hát… bemutathatnál például a szakma előtt is…
 
KÖLTŐ
Nem bánom – dedikállak majd egy-két kritikusnak,
de meg kell mondjam, féltelek egy kicsikét: ne feledd, hogy
Krisztus urunkat a szűkebb szakma csinálta ki végleg…
 
„ZÖLD”
Jócskán nyomdaszagú voltam még, s már gratuláltak!
Bátran fekszem az ítészek bonckése alá is –
inkább haljak meg, mint könyvtárban porosodjak!
 
KÖLTŐ
Semmi se szebb, mint kétszáz éves könyvbe’ lapozni:
látod-e, máma Baróti Szabóval töltöm az estét…
 
„ZÖLD”
Sejtettem, hogy köpsz te a kortárs versezetekre…
Nincs igazad… No de hagyjuk a témát… Kérem az áldást!
 
KÖLTŐ
Minden jót, és… sok „levelet”* díszes koszorúdba…
 
* Könyvben egy-egy ív 16-od részét kitevő papírlap.
 
 
„Az április megőrült...”
               (Radnóti M.)
 
Tájleíró költemény,
Molnár Vilmosnak
 
Hideg, szürke, fekete:
április végén a kertem
ilyesmivel van tele.
 
Ki csinálja ezt velem?
Minden olyan vértelen,
hogy csak úgy ráz a hideg…
Még csak reggel fél kilenc van,
de minden csupa ideg.
 
Február is szürke volt,
március is szürke volt,
de ilyen még sose volt.
Ilyenkor kell írni, nemde?,
hogy a Nap: „Mint hullafolt…”
 
Ki intézte el nekem,
hogy a kertem jégverem?
Nincsen benne semmi zöld
– persze, azért lehet tudni,
hogy csak tetszhalott a föld.
 
Holnap hólé lepi el,
aztán fény, s még ami kell,
de hogy mikor lesz tavasz?…
Pedig ráférne a kertre
holmi selymes ragtapasz…
 
No de mi van, hogyha ez a
sáros hófolt éppen az?
 
Csíkszentdomokoson, 2004-ben
 
 
 
Születésnapi episztola-féle
                    Buda Ferencnek,
2016. november 3-ára
 
Hogy produkálja magát az idő a Homok-haza partján!
úgy látszik, Tiszakécske se jobb hely Szentdomokosnál:
nyolcvan lesz hamarost Feri bácsi, pedig csak a tegnap
írtam volt a köszöntő verset a hetvenedikre*
            Meglepetésnek szánnám ezt az episztola-félét,
csakhogy az embert, úgy igazán, meglepni bajos ma:
mindent látott már (mindent is!), pláne ha nyolcvan
(bár nem az évek száma a lényeg – tudjuk Aranytól**).
S aztán: „harcról” írjak-e? vagy „diktátorainkról”?
„börtönről”? vagy a „szebb napokat látott magyarokról”? –
mindezeket véletlenül ismerem (elvileg) én is,
vagy ha feledném, akkor elolvasok egy Buda-írást…
Nem nyújtom hát „gonddal”, „bajjal”, „örömmel” a verset,
inkább kérek, hátha ma jókedvébe’ találom:
„Negyvennégy éves vagyok, és már ősz, öreg ember –
itt az idő, Feri bácsi, hogy engem öcsédnek adoptálj.”
 
Csíkszentdomokos, 2016. április 16.
 
 
 
Veronál helyett
   Fekete Vincének
 
„Testem vidám fiu volt,
Nem leszek rossz Jób én se…”
(Ady)
 
…S már faggatod Te is az életet,
hogy régi sava-borsa hova lett?!
 
Hova a bor s az égi szűzdohány,
s hova a fürge lányok – mindahány?!
 
S kinek danol, ha elbódul az ész,
az Aranykapcában a „dzsessz-zenész”?!
 
Satöbbi…
                Nézd, Barátom, elhiszem,
ha fáj a szíved mindenért, hiszen
 
már álltál ott, ahol a part szakad,
de épp ez adjon Néked szárnyakat,
 
és mondd, csak mondd, amíg még mondhatod
(mint pénzverő a címermondatot):
 
„Ó, régi-új, sós ízű hajnalok,
ma még a ti emberetek vagyok”…
 
Csíkszentdomokos, 2013. január 13.
 
 
 
idill
  Csillának
 
ó vajha írhatnék neked
komoly szép furcsa verseket
csupa véres-érzelmeset
és amilyet ma nem lehet:
rothadó levelek felett
őszvégi náthás kerteket
ó vajha írhatnék neked
 
vagy a kiürült menny helyett
dekadens lázbeteg eget
hogy amikor majd vége lett
ne félve mondjam: ég veled
ó vajha írhatnék neked
 
2006. december 6.
 
 
 
Ködök
     Király Lászlónak,
Álmodott verséért
 
 
„A háborúknak vége mind.
 
ki gyújtotta meg a felhőt? –
kérdezi a kicsi fiam
s nem tudok rá válaszolni
mert itt örökkétig köd van
 
Elpusztultunk törvény szerint.
 
ki gyújtotta meg a felhőt...
járt itt ellenség is persze:
csóva lángját látom mindig
fölnézve a házereszre
 
Nincs már világ, se bent, se kint.
 
no de felhőt gyújtogatni! –
nincsen az a „török szultán”
aki képes lenne erre
se harc közben se harc múltán
 
S a költő hangja szól megint.
 
milyen felhő ég fölöttünk?
s milyen ködben tévedünk el
égő áldozatra várva
hitetlenül s telve hittel?
 
Minden holtat a jóra int.”
 
meghaltunk már semmi kétség
sőt a Megváltó is eljött
ne kérdezzük hát hiába
ki gyújtotta meg a felhőt...
 
Róma–Csíkszentdomokos, 2016. február 20–28.
 
 
 
 
Requiescat in pace
 
„Idegen város volt a jelennek perce...”
(Arany)
 
ha nem félnék hogy még ilyen se lenne
s még ennyi érdekes se lenne benne:
 
az emberélet útjának felén
isten bizony hogy újrakezdeném
 
de vajon mit tudnék csinálni jobban?
vagy akkor is így röhögnék kinomban?
 
esetleg ráncolnám a homlokom
hogy épp ma s épp ilyen helyen lakom?
 
vagy tán a fórumon hordóra állva
pogányos átkot szórnék a világra?
 
s kihez szaladnék majd a sok bajommal
hogy oldozzon már föl „de most azonnal”?
 
vagy akkor is ez lenne ami most van?
hogy üldögélni kéne szép nyugodtan
 
az Úrtól várva megváltást... satöbbi
amíg az ember végül odajut
hogy a borát a csizmaszárba tölti...
 
Csíkszentdomokos, 2007. augusztus 31.
 
Lövétei Lázár László: Alkalmi, Sétatér Kiadó, Kolozsvár, 2016
 
 

* Könyvben egy-egy ív 16-od részét kitevő papírlap.

* Jobban mondva: a hetvenötöt töltötte öt éve. (LLL)

** Vö.: „Nem évek száma hozza / – Nem mindig – a vén kort elé…” (Arany J.: Évek, ti még jövendő évek)

 

 

Kommentek elrejtése, megjelenítése