Lakitelek üzenete – Nemzeti könyvpiacot!

Helyszíni

„Csak így lehetne elérni, hogy az Ünnepi Könyvhéten a magyar írók könyvei előtt álljanak sorba, s ne a külföldi divatkönyvek hatalmas médiatámogatással felfújt, harmadrendű lektűrjei előtt.”

 

 

Lakitelek üzenete

Nemzeti könyvpiacot!

 

A Lakitelek Alapítvány rendezésében február 10. és 12. között nagyszabású konferencia zajlott a híres Népfőiskolán. Az interneten közzétett hírekkel ellentétben azonban el kell mondanunk, hogy ez nem a bedőlő magyar könyvpiac megmentése volt lényegileg, bár L. Simon László nyitó előadása után különféle verziókban mindenféle nyilatkozatok keringtek, amit a jelenlevők viharos tiltakozással újra s újra átfogalmaztattak. Jánosi Zoltán szerint ugyanis nem az Alexandrát akarjuk megmenteni, hanem a sok kis vállalkozást, amelyeket ez a felpumpált óriás magával kíván rántani. Mi csak a kifizetetlen szerzők kárpótlását követeljük, s a hálózatokban dolgozó sok száz ember munkahelyét kívánjuk megmenteni, dolgozók elbocsátását akarjuk elkerülni. A milliomosok és a bankárok kerüljenek oda, ahova kell. L. Simon László előadásában azt ígérte, hogy a kormány által kinevezett végrehajtó ily módon jár majd el. Erre kért felhatalmazást. A terem nagy feszültséggel hallgatta az újabb és újabb átfogalmazásokat, s a jogi magyarázatokat, hogy mi mit takar. Nos, végül valami elment, s hogy mi lesz, azt csak a jövő mondja meg.

A teremben, mint már jeleztük, a hallgatók Rimbaud részeg hajójaként sodródtak az árral, próbálták érvényesíteni saját törekvéseiket. Kiderült, hogy ez nem megy könnyen, mert ahogy 1989 előtt rémes volt a szellem gúzsbakötése miatt, most nem sokkal könnyebb a gazdasági gúzsbakötés miatt. Mezey Katalin éles hangú felszólalásban követelte, hogy az állam sokkal több pénzt szánjon a kis kiadókra, mivel ott jelenik meg az értékes irodalom zöme. Ez az irodalom azonban nélkülözi a mecenatúrát, a jó terjesztést, a jó propagandát, ugyanis az állami támogatások még szerencsés esetben is csupán a nyomdai előállítás egy részének költségeit fedezik. Első fázisban egy nemzeti könyvpiacra, terjesztői hálózatra lenne szükség, majd ezt kiegészítve a rádió, a TV folyamatos és ingyenes reklámjára. Csak így lehetne elérni, hogy az Ünnepi Könyvhéten a magyar írók könyvei előtt álljanak sorba, s ne a külföldi divatkönyvek hatalmas médiatámogatással felfújt, harmadrendű lektűrjei előtt.

A továbbiakban ezt csak színezték, kiegészítették az egymást követő előadók.  A tiszteletdíjakat be kéne számítani a könyvkiadási támogatásba, mondta Turczi István a PEN részéről. Szóba került, hogy ez a nemzeti könyvhálózat szüntethetné meg a jelenlegi áldatlan állapotot, amelyben az anyaországon kívüli kiadók szenvednek, ha Magyarországon is terjeszteni akarják kiadványaikat, s legalább annyi a baj és a bürokrácia, ha a jelentős magyarországi könyvek erdélyi, délvidéki, felvidéki, kárpátaljai vagy őrvidéki, muravidéki terjesztéséről van szó. Sok érdekes és szellemes módszer került bemutatásra, mely viszonylag gyorsan s kevés anyagi támogatással segíthetne, ha a magyar intézményhálózat rugalmasabb lenne, s legalább nem akadályozná a jó kezdeményezéseket. Ilyenek az irodalmi társaságok, a magyar díjkezdeményezések, a nyílt, rendkívüli irodalomórák gyakorlata, a zenés irodalmi kávéházak szervezése, előadóművészek bevonása, az óvodai oktatás folyamatos felhasználása a művészeti érzékenység kinevelésére stb.

A konferencián Märcz Fruzsina és Papp János színművészek  verselőadásai a Balassi kard díjazottjainak műveiből, a Misztrál együttes koncertje, valamint Balogh László és Petrik Béla rövidfilmje adtak ízelítőt abból, hogy mit is kéne csinálni jobban, s hogyan.

Tudósításunkban nem rejthetjük véka alá, hogy nekünk ez a rövidfilm tetszett a leginkább, hiszen e történelmi visszaemlékezés arra is rámutatott, hogy milyen súlya lehet egy olyan versműsornak, mint az 1986. október 22-i Lakiteleken. Akkor a szinte  középiskolás kinézetű Lezsák Sándor  14 költőt hívott össze a helyi művelődési házba, s ott e versek olyan gyújtó hangulatot teremtettek 1956 30. évfordulóján, mely megrázta a Kádár-rendszert. A bemutatott III/3-as jelentések (ezeket csak néhány éve tették kutathatóvá), s a csodamód megmenekített, rejtett videó- és magnófelvételek bemutatták, hogy mitől félt valójában a Kádár-rendszer. Nem a demokratikus ellenzék összejöveteleitől, hiszen ezeket pontosan ismerte, s tudta, hogy nem fenyegetnek a rendszer felrúgásával, nem igazán a népharag kifejezései, hanem korlátozott műbalhék a nyugati tudósítók számára. Amolyan narancsos forradalmak.  A budai szalonokban 5-10 emberrel zajló bulikkal szemben a nagy magyar puszta közepén egy kultúrházban összesereglett 400 ember volt a riasztó, s ekkor futott először végig a hideg Kádár és munkatársai gerincén. Ekkor gondoltak először arra, hogy jön majd az elszámoltatás. Hogy végül nem ez történt, annak oka is világos: Lakitelek igazát igyekeztek elkendőzni, s elhallgatással meg nem történtté tenni.  Csak a részvevők tudtak róla, meg azok, akik a szigorúan megbüntetett résztvevőkkel találkoztak, s így tettük kiszivárgott.

Ez azonban nem érte el a kívánt eredményt. Sem Lezsák, sem a 14 író nem tört meg, hanem vitte tovább a lángot. S Lezsák Sándor viszi tovább ma is. Záróbeszédéből megtudtuk, hogy e helyen előbb egy népfőiskolát alkotott, ahol úszómedencétől a lovaglópályáig minden van, nemcsak tanterem, nemcsak bentlakás, ahol egymást váltják a különféle szervezetek, s épülnek nemcsak lélekben, de testben is. A lényeg a csoportépítés, fogalmazta meg Lezsák Sándor. Erre szolgál a Népfőiskola, ez adja meg a szervezeti keretet. Mert csak erős és szellemileg ép közösségek állhatnak ellent a globalizált világ úthengerének, mely felmorzsolja az egyént. S az írók is akkor maradhatnak csak meg, ha kiépül sok-sok élő csoport közössége, írók, olvasók, értő emberek nagy hálózata, amelyek megvédhetik azt, amit úgy hívunk: szülőföld. A népfőiskolai mozgalom terjed. Ma már 7 ilyen főiskola áll készen, s újak csatlakoznak rövidesen hozzá.

Sok minden fáj ma a magyar írónak. És sok minden fáj ma más embernek is. De ez nem fátum. Tenni kell, cselekedni, s nem csak siránkozni.  Ez Lakitelek igazi üzenete.

      Mandics György

 

 

Kommentek elrejtése, megjelenítése