Ugrás a tartalomra

A tájfun Dél-Kínában

Még volna egyetlen kérdésem: Önöknek tájfunoknak, hurrikánoknak, ciklonoknak, nagytornádóknak van-e egyfajta óvodájuk? Ahova kiskorukban járnak, ahol az óvó néni úgy szólítja magukat, hogy hurrikám, meg tajfikám, meg ciklikém, és ahol eljátszadoznak egymás közt, és arról álmodoznak, milyen lesz, mire felnőnek...

Dél-Kínában pusztított a Hato tájfun, nagy károkat okozva Hong Kong, Makao és Shenzhen térségében. Lapunk főmunkatársa interjút készített a tájfunnal.

– Jó napot kívánok, Szőcs Gézának hívnak, költő vagyok és hírlapíró, az Irodalmi Jelen dél-kínai tudósítója. Válaszolna néhány kérdésünkre?

– Ffffffffff... Ssssszzzzzzzzzzzz...

– Értem. Tudja, eszembe jut, hogy a 60-as évek Romániájában volt egy ismert táncdalénekes...

– Sszzzzpr... trrrr...

– Igen, Dan Spătaru is énekelt akkoriban, sőt talán még ma is aktív... de azt hiszem, ő már Öreg Mircea, azaz Mircea cel Bătrân és Karós Vlad, azaz Vlad Ţepeş alatt is fel-fellépett, s még 200 év múlva is fel fog... de én most nem rá gondoltam, hanem egy már-már elfelejtett pályatársára, akit úgy hívtak, hogy Sergiu Cioiu... Nos, neki volt egy akkoriban híres száma, a Vântule, vânt nebun... Bolond szél, hallod-e...

– Bbbbbb... bbbooo...  sszzzz...

– Szóval ez a szám jutott eszembe, nem tudom, világos-e a célzás...

– Fráááááá...

– A frászt hozza itt az emberre. Szóval, lapunk első kérdése így szól: valójában miért csinálja ezt az egészet?

– Huuuuuuuu...

– És hogy egyáltalán, honnan jön, miért nem ül otthon a fenekén, már elnézést, más nem ezt a szót használta volna... tessék, most elfújta a kalapomat is, tegnap kaptam ajándékba, mire jó ez magának?

– Mmmssszz a pcsaaaabaaahahaaaaaa...

– Ezt nem értettem. De tudja, én készítettem már interjút Jaruzelski tábornokkal is a halála előtt, ne vegye célzásnak... Azt kérdi, hogy kikkel állok szóba, s hogy miért pont vele? Mert meg szeretném érteni, mi történik velünk, főleg a nyolcvanas évektől errefelé, egészen pontosan: hogy maguktól történnek-e az események, vagy irányított módon...

– Flrrrrrrrrrrtttt...

– Félretéve persze a folyamatokat irányító belső törvényeket és törvényszerűségeket. Vagyis, hogy belülről vezéreltek-e ezek a folyamatok, avagy kintről vezéreltek-e...

– ???

– Még nem tudom a választ. Legközelebb novemberben... akkor majd átbeszéljük ezt az egészet Mihail Szergejeviccsel a végső konklúziókért, végül is neki van a legtöbb ismerete erről az egészről. Tudja, nincs nagyon jó állapotban, de örül, ha a régi idők kerülnek szóba...

– Ffjuuuu...

– Nem, én nem dogoztam az Ifjúmunkásnál, én A Dunánál című folyóiratot szerkesztettem, azt is kinyírták, mit szól hozzá...

– Hrááááá...   

– Én is így gondolom. Örülök, hogy elbeszélgethettünk. Még volna egyetlen kérdésem: Önöknek tájfunoknak, hurrikánoknak, ciklonoknak, nagytornádóknak van-e egyfajta óvodájuk? Ahova kiskorukban járnak, ahol az óvó néni úgy szólítja magukat, hogy hurrikám, meg tajfikám, meg ciklikém, és ahol eljátszadoznak egymás közt, és arról álmodoznak, milyen lesz, mire felnőnek...

– Rrrrrr...

– Sergiu Cioiu szavaival élve: Vântule, vânt nebun! n-am nimic să-ţi mai spun... Vünt nebún, námnimik szöcmáj spoon... Hevenyészett fordításban: Szélvihar, szélroham! Nincsen már hozzád több szavam...

– Sssssss... zzzzzzzzzzzzz...  szszszs...

– Ez olyan, mint Edwin Morgan Foster verse, Egy magyar kígyó pihenője... A kalapomat juttassa vissza. Hát akkor viszlát. Illetve, nem is tudom...

– I love Hungary. See you later.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.