A 80 éves Tőzsér Árpád Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, a Nemzet Művésze, szerkesztő, műfordító, irodalomtörténész, érdemes művész, egyetemi oktató köszöntése. Számos verseskötet, jelentékeny irodalomtudományos kiadvány, dráma, műfordítás fémjelzi alkotói munkásságát. A szerző legkedvesebb kötetei között említi többek között: Mittelszolipszizmus (versek, 1995), Leviticus (versek, 1997) , Vladimír Holan: Éjszaka Hamlettel (a cseh költő poémája magyarul, 2000), Finnegan halála (versek, 2001), Milétoszi kumisz (tanulmányok, 2004), Tanulmányok költőportrékhoz (versek, 2004), Faustus Prágában (drámai költemény, 2005), Léggyökerek (versek, 2006), Szent Antal disznaja (Naplók naplója, 2007) című köteteit.
Léggyökerek című verseskötetéről Németh Zoltán a következőképp ír: „A Léggyökerek darabjai szinte klasszikusan nemes veretű, tökéletesen kimunkált versnyelvet működtetnek, tele művelődéstörténeti és irodalmi utalásokkal, amelyek nemcsak széles látókörről, de a hagyomány tökéletes birtoklásáról is tanúskodnak. Ez a magas intenzitású versnyelv azonban nem adatik meg rögtön és egyszerre, megvilágosodásszerűen: Tőzsér pályája, megannyi megújulási kényszer mutatja, hogy mennyire megszenvedett, kiküzdött nyelv az, amelyre a nyolcvanas évek végén rátalált a költő, s amelytől talán már nem óhajt szabadulni. Még A kódváltás pragmatikája című versben is, amely napjaink szlovákiai magyar nyelvhasználatát viszi színre, ez a lírai nyelv működik a nem köznyelvi kifejezések között: nem paszolt hozzá mindig a dekoltom nézte / úristen mondom ez olyan úchylák.”
Legújabb, lapunkhoz nemrégiben eljutatott verseivel köszöntjük őt.
Isten éltesse sokáig!
Edgar Degas (1834–1917) festménye
Csont táncmester villanellája
Tőzsér Árpád versei
CSONT TÁNCMESTER VILLANELLÁJA
Mottó:
Ne ballagj csöndben amaz éjszakába,
Lobogj, öregkor, a jó szürkületben,
Tombolj, dühöngj, ha jő a fény halála
(Dylan Thomas)
Egy villanellát még és mehetünk,
Csont táncmester úr, habár teneked
nincs egy szál ajakad, s torkod dohos,
leheleted – dögkertek kapuja,
s fejed kopasz és szörny minden tagod,
közelséged semmitsem kellemes!
De olyan ügyesen táncolsz, hogy a
földnek kertében termettek neked
nem tudnak ellenállni, és megyen
mindenki utolsó táncba veled.
Megy a király, elmegy a kiskirály,
nyomában az államférgek hada,
megy a pápa s a püspökök vele,
eltáncol diszkókirály és celeb,
tangó, hip-hop, break a repertoár.
Én egy villanellát kérek utol-
jára. Éjjel aritmiás szivem
csárdást táncolt velem, jőjjön ma más.
Emberként s költőként is vén vagyok,
végigsírtam s -írtam minden irályt,
villanellát még nem írtam soha.
Most ama fény halálába vigyen
vígságos tánc, pásztorkürt- s dudaszó,
s tomboljon csak, sírjon Dylan Thomas:
villanellája megértett homály!
GLÓRIÁM VILÁGÍTOTTA BE A PINCÉT
(Gyermekkor mint határszituáció)
Sokáig nem tudtam, hogy frontországban élek,
hogy a haraszt alól kidomborodó tinórú gom
bák álcázott második világháborús aknák, s időn
ként talán még a szükségemet is egy ismétlő Win
chester célkeresztjében végzem. Nagyjászol – ki
terített katonai térkép a kocsim tetején, átmeren
gek a kocsi és térkép fölött a túloldalra, hol isko
lastáskával a hátamon, éppen eltűnök az ország
úttól lefelé táruló, valóban jászolszerű völgyben.
Az már Magyarország, ott tanulok, emitt, egy
más országban lakom: a szülőföldem más ország.
A táskámban Zrínyi, Akár farkas, akár emésszen
meg holló, torkomban galambfiókaként vergődik
a verssor, holnapra tudnom kell, ki itt a holló
és ki Zrínyi Miklós?, rám szegeződik az ismétlő
történelem csöve, ezen a térképtájon nemhogy a
második, de még az első világháború sem ért vé
get, Anatol France fekete frakkos, cilinderes ping
vinjei osztják, szorozzák, kivonják, összeadják a
kusza földrészt, szántja plajbászok ekéje a térkép
zöldjét, fehérét, az ősfákat, sédbúzát, a lent, a pi
pitért, fröcsköl a tövestől kifordított málnabokrok
véres bogyója. A Ragyashegy rengetegében, ahol
egykor az apám az öccsével szenet égetett, az új
országhatár az egyik boksát potosan kettészelte
(mint mikor a gyerekek keresztbe vizelik a húnyó
üszökcsomót). Apám, gyermekkorom óvó-kísérő
Vergiliusa most a mögöttem maradó út túloldalán
áll (kikísért a határra, karácsonyi szüneten voltam
otthon), cövekként áll, de mintha ezt a cöveket a
földbe vernék: ahogy ereszkedem a havas völgy
be, ő is süllyed lefelé, s eltűnik lassan. Szerencsé
jére, mert abban a pillanatban, ahogy lebukik, nap
ként, a láthatár mögé, puska dörren, illetve nem le
het tudni, puska volt-e, lehetett akár srapnel 1918-
ból, most ért ide, egy fogolycsapat sajátos szárny
csattogással úgy csapódik föl a levegőbe, hogy le
het az akár évtizedeket késve detonáló repesz
tömeg is. Puska volt mégis, plusz ága nő az útszéli
bodzabokornak, puskacső mered ki belőle, aztán
két katona állja el az utamat: A Jézuskádat, kölök,
mit keresel itt, láttad-e az erre futó batyus férfit?
Csempészt kerestek, arra lőttek rá, ha apám hallot
ta a dörejt, mit gondol, azóta már vérbe fagyva lát.
Így kezdődött. S úgy folytatódott, hogy a két kato
na bekísért a laktanyába, levittek a pincébe, s a
jézuskázó rámutatott egy rakás ölfára s egy fűrész
bakra: Na, a Jézuskádat, gyerek, reggelre szépen
felfűrészeled a fát, s elmehetsz! Körülnéztem: Jó
zsefet s a gyermek Jézust ábrázoló szentképeken
látam utoljára olyan bakot, fűrészt, mint ott. Reg
gelig fűrészeltem, a glóriám világította be a pincét.
HÓHARANG
Variáció Gottfried Benn-motívumokra
A szoba furcsán perceg:
kocka alakú óra,
mintha éppen lejárna,
macska lép így hóra.
Osonnak ősfák között
lemúrok, kísértetek.
Ez itt földkori éjfél,
rémképet lát a beteg.
Idegen kiterjedés a
téli ablakon túl:
az Én az égre kötve
hóharang hangján kondul.
.