Ugrás a tartalomra

Vérnyúl és Nemzetközi medveinduló

Szabó T. Anna gyerekverseket tartalmazó könyve a népdaloktól kölcsönzi a ritmust, saját korától pedig a témát. Bárdos József mutatja be a kiadványt.

Szabó T. Anna kedvenc kortárs költőim közé tartozik. Nyilván elfogult vagyok gyerekversei iránt is. Szeretem azokat, amelyek például a Friss tinta kötetben vagy a Varró Dániellel, Tóth Krisztinával közösen játszott Kerge ábécében jelentek meg.

Szabó T. Anna Tatoktatok című könyvének már a címe is jelzi, hogy a költőnő játékra hív. Játsszuk azt, hogy most versben beszélünk. Mert hiszen így megszólalni nem normális dolog. Képzeljük csak el, mi lenne, ha valaki bemenne a patikába, és rímekbe szedve kérne gyógyszert. Biztos bolondnak néznék.

De játékból, játszásiból, költészetből szabad. Ilyenkor elszabadulnak a nyelvi elemek, sorjáznak a képek. Csak győzzünk rendet tenni ebben a rendezett zűrzavarban! Például a Famesében, ahol a szemünk láttára (vagy a fülünk hallatára) kel ki a fa szó a fagottból, a fabulából vagy a falatozottból. Megelevenedik a nyelv, mint a kalapácsokban a kalap és az ácsok, és megelevenedik a világ, mint a gyermek fantáziájában. Ismerősünkké válnak az évszakok és a hónapok.

S közben néha olyan lélekemelő, tiszta kis világok nyílnak előttünk, mint például a Leselkedőkben:

„Langyos ködbe balzsamozva,

mint az őszi csillagok,

néznek – titkon sejted őket –

gyermekarcú angyalok.

 

Érthetetlen, hallhatatlan,

csöndbe mártott dallamok –

ködbe burkolózva állig

láthatatlan angyalok.”

 

 Ez a szerző aktuális ars poeticája is lehetne. A kötet versei is ilyen érthetetlen, mégis szép, sokféle ritmusú, hangzású dallamok. Némelyeknek szinte ízük, illatuk van, a Sütődaltól enni, a Gyógynövény-daltól (mellesleg egybe lehetett volna ezt is írni) azonnal teát készíteni támad kedvünk.

A ritmikai sokféleség megint csak öröm. Azt mutatja, olyan költővel van dolgunk, aki a ritmussal is tud és mer játszani. Van itt felező tizenkettes, például az Augusztusban:

 

„Gusztusos augusztus, piros mint a dinnye,

megnyalná a kutya, kilóg piros nyelve.”

 

Egészen más a Mikulás előtt, amelynek a ritmusa szigorúan kötött, egészen a legutolsó strófáig, ahol, nyilván szándékosan, megdöccen az ütem, és már vége is a versnek.

Megint más a Vásár-nap, ahol a népdalokból (és a rossz költőktől) jól ismert, elcsépelt nyolcas-hatos sorpárral játszik a költőnő, de úgy, hogy itt három nyolcas jön egymás után, mintegy feltorlódva a felsorolással. És amikor e késleltetés igazi feszültséget keltett, akkor csap le a hatos sor, és zárja a strófát:

 

„Sült kolbásszal, forralt borral,

fagyos ujjal, piros orral,

fajátékkal, ajándékkal,

itt a téli vásár!”

 

A kötet második felében előbb a Kerge ábécéből való versek sorakoznak, ilyen rímjátékokkal:

 

Ez a madár albatrosz.

Vijjog: „Van itt hal, csak rossz!

Olajos hal, csupa kosz!

Ebből én nem kérek, kösz!”

 

Majd találkozunk Az űregérrel, akiről csodás, belső rímes, zenei sorok szólnak (kár, hogy nem mind ilyen jó), és akiről megtudhatjuk, hogy:

 

„Az űregér az űrben él és semmitől se fél”.

 

Bezzeg nekünk van okunk félni, ha szembejön velünk a Két vérnyúl. Úgy látszik, ez az állat végképp meghonosodott nálunk:

 

Két vérnyúl vár a fű között, két szörnyűséges vérnyuszi”.

 

A kötetet egy régi, kedves ismerős, a Nemzetközi medveinduló zárja. Az vesse rá az első követ, aki nevetés nélkül hangosan végig tudja olvasni. A gyerekkel együtt nevetni pedig felemelő érzés. Úgyhogy nagy örömmel ajánlom ezt a könyvet minden kisgyerekes szülő, minden óvónő, tanítónő kezébe, minden kisgyerek fülébe.

Könnyen kézbe vehető és lapozható könyvecske a Tatoktatok. Viszont az illusztrációk hagynak kívánni valót maguk után. Már a borítón ránk köszön két bumfordi orrú indián, akiknek semmi közük a kötet egészéhez vagy bármelyik vershez. S ha tudjuk (könnyű megtudni), hogy Kárpáti Tibor nemzetközi hírű könyvillusztrátor, akkor csak egyet gondolhatunk: vagy kedve, vagy ideje nem volt ezzel a kiadvánnyal foglalkozni. A sörről a sör, a fákról a fák, a kalapácsról a kalapács, a kézről a kéz, a fogmosásról a fogkefe jutott eszébe, és ezeket rajzolta oda. Se nem szépen, se nem egységes stílusban. Ezeknek az illusztrációknak egyetlen hasznuk, hogy színessé teszik a könyv lapjait. Ennél ez a verscsokor többet érdemelt volna. Meglepő, hogy a kiadó honlapján ez áll: „Kárpáti Tibor elnyerte Az Év Gyermekkönyv Illusztrátora 2012 díjat Szabó T. Anna Tatoktatok című könyvének illusztrálásáért.”

De soha rosszabbat! A könyv kifejezetten olvasásra ajánlott.

 

Szabó T. Anna: Tatoktatok, Magvető, 2012.

Bárdos József

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.