Debüt – Gotha Róbert Milán

Debüt
Gotha Róbert Milán
 
 
 
 
 
 
 
1986-ben született Máramarosszigeten. A Nagyváradi Állami Egyetem német–angol szakán végzett, jelenleg Kolozsvárott él. Első komolyabb irodalmi publikációja a Váradban jelent meg, 2013 májusában a Helikon publikálta írásait. Az Irodalmi Jelen Az ember fáj a Földnek pályázatán II. helyezést ért el vers kategóriában. A Bretter Kör és az Irodalmi Jelen kolozsvári íróműhelyének aktív tagja.
 
 
 
Őszi retrospekció
 
Zsebébe nyúl a láthatatlan ősz.
Összegyűri, majd szétdobálja
színes szennyesét az utcákra.
Csend és zaj fia folytatja munkáját.
A tópart hallgatag, rajtad a télikabát.
Kis tükörszilánkokból vetített pillanat,
s emlékeid fiókjából előveszed a nyarat.
Mikor közös álmaink értelmetlensége
is fontosabb volt, mint só és kenyér.
 
Minden szezon egy túljátszott sanzon,
egy megmagyarázhatatlan kérdésen
töprengő gondolat.
Kimeszelte a várost a tél tavaly,
szemedben kétely, csodálat,
méz és méreg kavarog.
Azt mondtad, az első hó ajándék, míg tiszta,
míg a fehéret kisatírozza a szürke.
 
Minerva narancsát majszolja.
Most két külön partnál láthatjuk
múltunk retrospektív szeleteit.
 
 
 
Transverse
 
                        „A költészet látszatra luxus.
                        Kétségbeesés legbelül.”
                                                            Jeszenyin
 
Felelősségünk egymást elfelejteni,
mint évszakokba zárt üveggömböket,
s ha pontosan tudnánk, hogy itt ér véget
a mennyezet, és ott kezdődik a pokol,
a köztes térben találnák kétségeket.
 
 
 
Fekete évad
 
 
Mondd, hogy nem minden groteszk,
akár a megzenésített szónak ereje,
melyet nagyim, halála után,
háromszor énekelt álmomban,
s a dallam, mint egy zavart
pianistának szerzeménye,
ahol a hangok egymásba markolnak
és a csendben elmerül a borzalom.
 
Ott, ahol a világok közti margó
még nem volt soha meghúzva,
s akkor tudni véltem, a halál
csak egy ismeretlen csúszda
az életfelé, hogy újra és újra
fölfedezhesd mindazt, amiért itt
vagy, és főképp azt a kérdést
föltenni... befejezted munkádat?
 
[Tudod, voltam rossz fiú, gyermek,
voltam gyilkos, harcos,
voltam írnok, hírnök, költő,
szerető és szeretett szülő.
Voltam katolikus, protestáns,
az Újvilágban illegális emigráns.
Buddha híve, mecsetben cseléd,
talán egyszer atléta és honvéd.]
 
Legtöbbször fájdalmaim utolértek,
most bálvánnyá vált ereklyéim
értelmetlenségét figyelem.
Talán szünetel a színházévad.
A perszónáknak társasága vagy,
őket keresed, mint ahogyan
ők is rád várnak Avalon szigetén.
 
Milyen könnyedén követem most lépteid,
és mennyi évszakba beletelt álmatlan
gondolatforgatag világosított fel arról,
hogy a következő kereszteződés
után nem kísérsz már a haza.
 
 
 
Szeszély
 
            „A költészet pedig hiábavaló,
            mint a köd vagy a szürkület
            Sem sötétség, hogy láss,
            sem fény, hogy elvakítson”
                                                Sziveri János
 
Akár egy szeszélyes
élettárs, ki körbetáncolja
a frissen festett szobát.
Észrevétlen lábnyomait
követed, reggeledben bujkál.
Fertőző illatába mártod
hangulatod.
Belép a szobába,
ledobja cipőjét a parázna
gondolat. Hát persze, hogy
többre vágysz, mert nem
egy ruhadarabban
limitált csupasz
játék,
ez.
 
 
Ambivalens
 
Makulátlan sötétség,
nem létezik fény nélkül.
Látomásaim
szökevényén
átláttam.
TE voltál az ÉN.
 
 
 
 
Kommentek elrejtése, megjelenítése