Ugrás a tartalomra

Deák Csillag – Kölüs Lajos: Eső előtt köpönyeg

Cered Nógrád megyében a szlovák határnál, Budapesttől mintegy 150 kilométerre, a Medves-hegység völgyében fekszik. 1996-ban alakult meg a Ceredi Nemzetközi Művésztelep. Hivatásos alkotók egy lelkes csoportja azzal a céllal hozta létre, hogy hazai és külföldi művészek együtt éljenek, gondolkodjanak, dolgozzanak egy érintetlen, a városi zajoktól elszigetelt kis faluban. A művésztelep szakmai vezetője, Fürjesi Csaba találta meg ezt a helyszínt, amely a leginkább alkalmas volt elképzelése megvalósítására. A művésztelep négy épülete mintegy 3500m2-es magánterületen áll. Az épületekben a szálláson és a mellékhelyiségeken kívül, festő- és grafikai műterem, illetve galéria található. A művészek az itt készült alkotásaikkal a művésztelepi gyűjteményét is gyarapítják. A több száz műtárgy között festmények, grafikák, szobrok, installációk, könyvek, filmek és fotók találhatók. Dr. Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria egykori főigazgatója írta a művésztelep egyik katalógusának előszavában a következőket: „… ez a gyűjtemény 100 év múlva dokumentálja majd, hogy volt egy társaság, amely képes volt arra, hogy együtt élve, együtt dolgozva, egymástól tanulva és egymást segítve képzőművészeti alkotásokat hozzanak létre, annak érdekében, hogy a mi mindennapjaink valamilyen formában jobban emlékeztessenek az emberi életre…

Dr. Keserű Katalin művészettörténész 2007-ben a XII. Ceredi Nemzetközi Művésztelep alkotásaiból rendezett tárlat megnyitóján azt mondta „A budapesti művészeti élet felől nézve elgondolkodtató a mai javarészt nyári kivonulás a természetbe, a köztudatban gyakran szinte ismeretlen településekre, azok nyitott és befogadó közösségekbe, ahol a természet, közösség és művészet egymással kölcsönhatásban működik, közvetítők, magyarázat és értelmezés nélkül, egymás javára. Művészet és közönség sokat panaszolt elidegenedése, a távolság áthidalására hivatott látványos rendezvények helyett a természetes együttélés a legkülönfélébb típusú alkotómunka számára is problémátlan lehetőséget kínál.”

A Ceredi Művésztelep idén lett 19 éves. Fennállása alatt 38 kiállítást rendeztek, illetve közreműködtek abban itthon és külföldön, 7 katalógust, 4 egyedi művészkönyvet készítettek. A művésztelep legjelentősebb eseménye az Ars Tarnatica Fesztivál létrehozása, Európai Uniós támogatással, valamint a Nemzetközi Múzeumok Éjszakája Európai programjában való részvétel a Gömör – Kishonti Múzeumban és ennek regisztrációja Párizsban, illetve a Ceredi Vásznak című nagyszabású szimpózium, Salgótarjánban. Az ún. nyílt napokon, valamint a nyitó-, illetve zárórendezvényeken különböző programokkal várják az ide látogatókat.

 

 

 

Deák Csillag – Kölüs Lajos

Eső előtt köpönyeg

 

A jól ismert közmondást fordítjuk ki. Előtte foglalkozunk valamivel, mielőtt megtörténne a baj. De most nem számítunk bajra, sőt. Talán köpönyegre sincs szükségünk, augusztusi hőségben indulunk Ceredre, Fürjesi Csaba festőművész, művészeti vezető hívott meg minket a nemzetközi művésztelepre.

Mircea Eliade óta tudjuk: egy leszúrt bot is elég lehet ahhoz, hogy a profán világban megnyíljon és elrendeződjön a szakrális tér. A telekvégi lejtőbe az erre fogékony szem könnyen beleláthatta az ősi amfiteátrumok formáját. Így is lett, a deszkák közé döngölt lépcsősoron ülve, számos néző örülhetett már a Csabáék által hívott vendégek – fellépett itt többek között Szakcsi Lakatos Béla, a Baltazár Színház vagy éppen világhírű bluesgitárosunk, Szűcs Gábor, azaz Little G Weevil – előadásának, olvastuk a Magyar Nemzet beszámolójában.

Megérkezve a faluba, a buszállomáson érdeklődtünk a falubeliektől, hol található a művésztelep. Készségesen elmagyarázták, merre induljunk. Felismerjük, mondták a lakók, és mosolyogtak. Végiggyalogoltunk a falun és egy családi ház előtt megálltunk, valóban nem kellett tovább kérdezősködnünk, már messziről láttuk a színeket, formákat, szinte integettek felénk a ház melletti alkotások, installációk. Az előtetős teraszon a teleptulajdonosok ültek, akkor még nem tudtuk, kik ők, Kun Cecilia művészeti menedzser és Sánta László szakmai vezető: mindketten aktív alkotóművészek. Fürjesi Csabával épp riportot készített a Magyar Nemzet.

Szomjasak voltunk, kaptunk is vizet. Majd Fürjesi Csabával kútjáratra indultunk, de nem vízért. Az első kútnál egy kislány graffitit festett a beton falára: EMPTY, vagyis üres. Csaba elmagyarázta, ha nem használják a kutat, elmegy másfelé a víz, ha nem húzzuk belőle a vizet, kiszárad, ha húzzuk belőle a vizet, akkor önmagát tisztítja.A templomban az oltár áll a fő helyen, itt a víznélküli kútnál a fákat úgy alakították ki, hogy mint egy apszis tornyosuljon a kút fölé. Mintha egy gótikus templom előtt állnánk. Funkcióját vesztette a templom, akárcsak a kút. A kiüresedést érzékeljük. De valahol a mélyebb rétegekben tovább megy a víz, megtalálja az útját, talán nincs még minden elveszve. A művészek ide jövetele, visszatérése és a látogatók növekvő száma is ezt a reményt igazolják. Csaba egy másik kúthoz vezet bennünket. Egy fennmaradt kerekes kúthoz, amelyik ugyancsak a víznélküliséget képviseli. Míg előbbit az összeboruló fakoronák védték, ennek száját üveglap fedi be, az eget látjuk, nem a vizet, mert az nincs. Vizet innen sem nyernek, de az üveglap olyan, mintha víztükör lenne. A mélybe nézve önmagunk képét is látjuk. Az üveg tükörként funkcionál, keretbe foglalva, rozsdamentes csavarral rögzítve, a kút fája így összejátszik az üveggel. Önmagunkat is látva fent és lent, mi is az üresség részesévé válunk, összekapcsolva tekintetünket az éggel és a mélységgel. Csak látszólag helyhez kötött az installáció. A kút csörlője által keletkezett hangot egy hangkapszulába rögzítették, hogy a következő generáció is értelmezni tudja ezt a zajt, a dallamot, a ritmikát. A víz felhúzását. A kerék tekerésével megidézik a víz merítésének, felhozásának hangját, a szerkezet nyikorgását. A rögzített hangot elküldik kiállításokra, ahol ezek új és új értelmezésekkel bővülnek a lejátszás során. Bár eltűnt a kútból a víz, mégis fennmaradt belőle valami: hangforrássá vált, megszűnt helyhez kötöttsége. A kút fotója is bejárta a világot a Facebookon keresztül. Többen a kép által kerültek kapcsolatba a teleppel.

Az idei ceredi kortárs szimpózium központi témája: Hiánygeneráció. A tematikus programra öt ország tizenhat képzőművésze kapott meghívást. Cered falu lakossági korfája alapján kimutatható, hogy a faluban élő, 35-45 év közöttiek száma alacsony. A település elöregedésének és ezzel párhuzamos elszigetelődésének kimutatása, és az erre irányuló figyelem felhívása jelenik meg a művekben.

Jozef Suchoza szlovákiai képzőművész Hiánygeneráció installációját megtekintve az volt az érzésünk, a Velencei Biennáléra tévedtünk. Sötétzöld esőköpenyegek töltötték be a termet. Mintha szellemek lennének, felfüggesztve inogtak, forogtak önmaguk körül. Morajló hangok kísérték mozgásukat. Az eltűnt generáció szelleme lebegett a szemünk előtt, arctalanul. Kísértetjárás. A szemközti fal tükörfóliája megkettőzte, eltorzította az alakokat. Görbe tükörbe néztek, és így is csak árnyékok maradnak, szemük maga a fény, pásztázzák a környezetet, talán kortársaikat keresik. A zöld szín uralkodik, ez is korfa, egy egész erdő. Esőváró. Akkor talán a kutak is feltöltődnek újra vízzel. És nem kell félni az esőtől, eső előtt köpönyeg. Aztán kilépve a természetbe látunk még rengeteg fát. És szimbolikus korfát is újból. A nagylombú fa koronájának kilencven százaléka már elszáradt, csak két ágat hagytak meg belőle, itt is a hiány érzékelhető. Csaba továbbgondolta és installációvá alakítja, amiről fényképes dokumentáció készül, míg az amorf fa, memento moriként ott marad az udvaron.

A művésztelepen megszűntek a telekhatárok, több épület szolgál a művészek lakhelyéül, alkotóteremként és kiállítótérként. Az épületek közötti átjárás fák közt történik, és mindenütt van egy-egy kiállított tárgy, félbe vágott Trabant, gyerekkocsi, szoborrá változtatott tárgyak, gipsz reliefek, mintha egy kiállításon lennénk, de nem skanzen hangulatot érzünk. Félkész alkotásokat is láttunk, vagy majdnem kész installációt, prompt portrékat a falu lakóiról. Jó példa volt a tárgyak összegyűjtése, ezek az alkotás tárgyaivá váltak, megörökítésre kerültek – alkotás találkozik alkotással.

Fürjesi Csaba bemutatta a kiállítótermet, itt fényképeken jelentek meg a korábbi művek. A fénykép is emlékmegőrzővé vált, pl. a Tisztaszoba projekt, melyben a lakosság készségesen együttműködött. Nézzük a fotódokumentációt, és nem érezzük úgy, hogy a kulcslyukon keresztül leskelődve pillantunk be családok életébe. A művészek asszociációikkal új mondanivalót vittek be a házba, az elárvult, néha szinte megkövült szobák ábrázolása mellett tágra nyitották a szobák ablakait, és friss levegő áramlott a szobákba. Asszociációikkal új mondanivalót vittek be a házba.

Az aktuális kiállítás tárgyai is mind a hiánygeneráció problémájára hívják fel a figyelmet. A régi, szinte korhadozó fiókban az eladó házak hirdetései kallódnak, rajzokkal, telefonszámokkal. Már olyan régen árulják a házakat, hogy a hirdetések is elsárgultak, nincs vásárlás, kiüresedik a falu. Fekete fotópapírból Ute Deutz elkészítette az eladó házak makettjét, oldalára szöveget írt, ezt egy régi ablaküvegre helyezte, a régi ház ablakán át nézünk a jelenbe és a sötét jövőbe. Alulról megvilágítva, az írásokon átjön a fény, fény graffiti az épületen (a kútnál festékkel a káván: empty). És ott egy szita, közepén a nagymama kivágott portréja (Kun Cecilia munkája). A kis sámlira fényképet vetítettek, most már senki se ül rá, funkcióját vesztette, aztán megint ablaküveg, rajta egy kulcs, régi ház kulcsa, majd később visszatérve a kiállító terembe látjuk, hogy megszaporodtak, mint hieroglifákat állította sorba a berlini fotóművész a patinás kulcsokat. Felötlik bennünk, talán egyes házak nincsenek is meg, de a látvány arra biztat, vegyétek a kulcsokat, és nyissátok ki a házakat, lépjetek be, éledjen fel a falu. És ebben a művésztelep szerepe nem elhanyagolható.

A Ceredi Nemzetközi Művésztelep vezetése a kezdetektől fogva azonos. Ez lehet a titka annak, hogy immáron 19 éve sikeresen tud működni. A művésztelep meghívásos. Az alkotók életkora eltérő – pályakezdők és neves művészek is kapnak meghívást az évről évre augusztus elején megrendezésre kerülő szimpóziumra. A tehetséggondozásra is nagy gondot fordítanak, továbbképzéseket szerveznek, bevonják a falu lakóit. A tábor résztvevői hivatásos alkotók, legtöbben emellett egyetemen, főiskolán is tanítanak. Általában mindenki egyszer kap meghívást, hogy a telep minél szélesebb résztvevői körből álljon, de vannak akár több éven át visszatérő alkotók is. Akik egyszer már résztvevői voltak „Cerednek”, azokkal a szervezők később is tartják a kapcsolatot. Tizenhét országból már több mint kétszázharminc művész vett részt a telep alkotómunkájában, Európa országain kívül Ausztráliából, Argentínából és Taiwanból is. Nógrád megyéből húsz képzőművész dolgozott a művésztelepen visszatérően évről évre. Magyarországról Sopronból, Kecskemétről, Szolnokról, Nyíregyházáról, Debrecenből, Nagykanizsáról, Zalaegerszegről, Szécsényből, Balassagyarmatról, Pécsről, Egerből és Budapestről érkeztek alkotók. Jövőre lesz a húszéves a művésztelep, ehhez a faluban továbbra is minden segítséget megkapnak, a polgármester is lelkes támogatója a rendezvényeknek, de szükség lenne még több támogatóra. A XV.-ről igényes album készült, a húszadikról is szeretnének egy hasonlót kiadni. A jubileum megünnepléséhez számos ötlet született, aminek megvalósítását csak a szűkös anyagi források akadályozhatják.

Közben zajlik az élet a nyílt napon, látogatók és újabb újságíró érkezik. Megismerkedünk Jerger Krisztina művészettörténésszel, akit Fürjesi Csaba az idei kiállítás kurátorának kért fel. Jerger Krisztina a művek és alkotóik mellett mindenre kíváncsi és nyitott, ami a faluban történik, szinte szociográfiai alapossággal indul felderítésre, elgyalogol a falu minden zugába, néhány fiatal művészt is bevonva környezettanulmányába, megismerkednek a közértestől a műkereskedőn át a kosárfonóig, méz és mák termesztőig, hosszas beszélgetésekbe bocsátkoznak a falubeliekkel. Ránk is hat Cereden az élmények sokasága. Valami franciás, valami könnyedség, befogadás, nemzetköziség, tolerancia, elevenség, egymásra figyelés és alkotó kedv, mindez ott van a levegőben, a kutakban, a babakocsiban, a műtermekben, a teraszon ülők beszélgetésében. Kint és mégis bent, az agyalások, a párbeszédek, viták, az itt és most egymásnak feszülő emlékezet és jövője. Sajnáljuk, hogy nem maradhatunk ott az esti tábortűznél, ahol szalonnasütés lesz.

Ahogy ballagunk a buszállomás felé, az esőköpeny jut eszembe, pedig nem áll esőre az idő. Szeretnénk visszatérni Ceredre a jövőre tervezett huszadik évfordulón. Vajon milyen installáció fogadja a látogatókat? Már nem a hiánygeneráció lesz a központi téma. Az esőköpenyt magunkkal hozzuk.

 

További információk, egyeztetés:

Kun Cecília művészeti manager: cecilia.kun@gmail.com

Fürjesi Csaba művészeti vezető: furjesi.csaba@gmail.com 06 309 848 64606 309 848 646

www.artcamp.hu

Call
Send SMS
Add to Skype
You'll need Skype CreditFree via Skype
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.