Kuncsorgás helyett baráti közösség

Részeg egyetemistáknak oszt pezsgőtablettás vizet, irodalmi műhelyt vezet, prózát ír, és szóvicceket gyárt. Somogyi Tiborral, az Amúgy online irodalmi folyóirat főszerkesztőjével beszélgettünk.

Somogyi Tibor felolvas (Forrás: Facebook)

Ifjúságsegítő szakot végeztél, középiskolai tanárnak készülsz, „irodalmi kalandjátékok”-at szervezel, egy kortárssegítő program keretében „zúzol az éjszakában”, és részeg egyetemistáknak osztod a pezsgőtablettás vizet. Milyen késztetésből egyengeted a fiatalok útját?

Sok mindenben kipróbáltam magam, és menet közben rájöttem, hogy szeretem csinálni ezt az egyengetést, mert így magam is részese lehetek az eseményeknek, a játékoknak, az emberi kapcsolatoknak. Latba vethetem a tudásomat, segíthetem, mentorálhatom őket. Az Amúgynál is többségében fiatal szerzőkkel találkozunk, és ugyanez a mentorszerep vagy terelgetés itt is jellemző, még ha nem is olyan intenzíven, mintha elmennének egy írótáborba vagy valami írókurzusra. Szövegkritika és pezsgőtablettás víz – mindkettő segíthet, ha elfogadják. Arról nem is beszélve, hogy ezeket az élménymorzsákat az írásaimban is felhasználhatom, hiszen mindezek mellett fontos életcélom az írás.

Közel két éve vagy az Amúgy főszerkesztője. Kérlek, mutasd be pár szóban a lapot!

Az Amúgy a Debreceni Egyetem Irodalmi Kör lapja, és eredetileg azért jött létre, hogy a fiatal DEIK-eseknek lehetőséget biztosítson műveik publikálására. A DEIK (nem keverendő össze az Debreceni Egyetem Informatikai Karával) létrejötte után fél évvel, 2009 szeptemberében indult el az Amúgy, azóta már több dizájnváltáson, rovatstruktúra-változáson esett át, cseréltünk webcímet is, a változások azonban csak jót tettek neki. A jelenlegi Amúgy külső szemmel azért is lehet figyelemre méltó, mert van borítója, ami nem általános online lapoknál. Öt rovatunk működik jelenleg: a CéhKaptár, ahol azok a művek kapnak helyet, amelyeket a DEIK műhelymunkáira írtak a fiatalok, a Pennázó, amelyben már magasabb kritériumoknak megfelelő, gyakran nem is pályakezdő, budapesti vagy más országrészbeli szerzők verseit közöljük. Vannak további műhelyrovatok a CéhKaptáron belül, mint az Én és..., valamint a Megemlékezés, utóbbiban szépirodalmi írásokkal emlékezünk meg írók vagy költők születési vagy halálozási évfordulójáról. A Nyelvi fordulat rovat azért érdekes, mert a műfordításnak sok lapban nem szentelnek kellő figyelmet, és mi próbálunk ezzel is törődni. Főleg olyan műfordításokat közlünk, amelyek még nem jelentek meg magyar nyelven. A szerzőink nemcsak az írói vénájukat erősíthetik, hanem a műfordítói stílusukat is csiszolhatják, szerkesztőink pedig gyakorlatot szerezhetnek. Az Amúgy sokszínű folyóirat, igyekszünk nem bezárkózni a magaskultúra elefántcsonttornyába, nyitva hagyjuk résnyire az ajtót azoknak a műveknek is, amelyek műfajilag inkább a sci-fi, a fantasy vagy a mese határterületein mozognak, de jó szövegek, van mondanivalójuk.

Mi az oka annak, hogy fiatal tollforgatók inkább saját lapot alapítanak, minthogy egy meglévő lap szerkesztőségének küldjék el írásaikat?

Ennek több oka is van. Az első az, hogy nagyon sok fiatal, amikor publikálásra adja a fejét, nem feltétlenül ismeri az irodalmi lapokat, műhelyeket. Még a magyar szakosok közül is vannak, akik csak az Élet és Irodalmat tudják említeni, ha kortárs irodalmi lapot kell mondani. Ráadásul az online irodalmi portálokhoz is hiányzik a kezdőnek egy megbízható iránytű, hogy tudja, melyik a neki való, merre érdemes indulni. És még ha képben is van az illető, akkor is hiányzik a fiatal és a lap közötti bizalmas kapcsolat, amelynek köszönhetően el meri küldeni írását, noha ő maga is bizonytalan alkotásában. Másrészt a lapok is szívesebben közölnek ismertebb, idősebb szerzőtől, mint pályakezdőtől.

Amikor az Amúgy létrejött, szerepet játszhattak ezek a szempontok is, de az is, hogy létrehozói csoporttársak voltak, akiket összehozott az irodalom és alkotás közös szenvedélye. Sokkal lelkesítőbb egy baráti közösség tagjaként írni, mint kezdőként kuncsorogni lapoknál. Fontosnak tartom, hogy az Amúgy és tágabb értelemben a DEIK nyitott alkotó és baráti közösségként is működik.

A slammer arcú költő

Milyen szerepet tölt be az Amúgy Debrecen irodalmi életében?

Tudtommal ez az egyetlen debreceni online irodalmi folyóirat. A KULTer, bár közöl irodalmi szövegeket is, nem irodalmi lapként határozza meg magát, az Alföld és a Szkholion viszont nyomtatott folyóiratok. Az is fontos, hogy azoknak a fiataloknak, akik szeretnének elindulni a szépírói pályán, jó ugródeszka lehet az Amúgy, esetleg megnyílik előttük nevesebb folyóiratok kapuja is. Ez akár egy Kossuth-díjba is torkollhat, hogy egy lehetséges kanonizációról már ne is beszéljek. (Nevet.)

Az Amúgy megjelenésekor ünnepélyes lapszámbemutatót tartunk, felolvasásokkal, vendégekkel, performanszokkal, slam-mel, humoros és irodalomtudományi előadásokkal. Facebookon is elérhetőek vagyunk, ott hirdetjük a lapszámbemutatókat, eljönnek az emberek, híre lesz, cikkeznek róla, olvassák a lapot. Az is fontos szerepe a lapszámbemutatónak, hogy legtöbbször más irodalmi műhelyek, online portálok, folyóiratok szerkesztőit látjuk vendégül, megtiszteltek már jelenlétükkel például a Prae, a FÉLonline.hu, a Műút, az Irodalmi Jelen vagy a Litera szerkesztői. Lassacskán megismernek minket, és szerzőink ezáltal publikációs lehetőséghez is juthatnak.

Milyen a jó szöveg, milyen szerkesztői elveket vallasz?

Prózai szövegekkel foglalkozom elsősorban. Számomra a jó szöveg olyan, hogy van benne valami új, valami meghökkentő. Ha az alaptéma teljesen elcsépelt, de mégis van benne valami újdonság, akár a történetében, akár a stílusában, akkor a szerkesztőnek könnyebb kiküszöbölnie a hibákat, ajánlásokat tennie. Egy-egy képzavar, vagy olyan megfogalmazások, amelyek stilárisan kilógnak, sokat ronthatnak a szövegen. Az ilyen esetekben be kell avatkoznunk.

Mennyire munkál benned a „kötetdüh”, az, hogy minél előbb kötettel jelentkezz?

Nem nevezném dühnek, és nem szeretnék kötetet státusszimbólum céljából megjelentetni, vagy azért, mert ez az elvárás. Amiért régóta terveim között szerepel egy önálló kötet, az egyfajta önző, birtoklási vágy a szellemi gyermekem iránt. Kézbe akarom fogni, gyűrögetni, lapozgatni. Közel hetven novellám van. Egyszóval, fontosnak tartom, hogy legyen minél előbb kötetem.

Eltávolodva a szerkesztői szereptől

Mik az Amúgy további tervei?

Régi tervünk, hogy antológiát állítsunk össze a legjobb szövegekből, kötetet jelentessünk meg, ez beindulni látszik. Felvetődött, hogy egy filmes projektbe is belevágnánk, verseket, rövidebb novellákat „filmesítenénk meg”, elhangozna a szöveg, és mellé képanyagot szerkesztenénk.  Fontosnak tartom, hogy minél több tehetséges szerző szövegét közöljük, és bővüljön a DEIK-esek és az Amúgy-szerzők, -olvasók egyre nagyobb családja. Sajnos, még mindig nem ismernek minket eléggé. Most gőzerővel dolgozunk az Amúgy nyári számán. Amúgy, de nem mellesleg.

 Horváth Imre Olivér