Ugrás a tartalomra

Álomnak akarom – Dobai Péter versei

 
ÁLOMNAK AKAROM
DOBAI PÉTER VERSEI
 
 
Vámosi János énekel
 
 
Álomnak akarom,
de élet      
            Tímár Péter fotóművésznek   
 
A régi fényképekben van valami
boldogítóan démoni, végleg szótlan
és szólíthatatlan, nevezhetetlen ott-lét,
ott-időzés, valami biztos időnkívüliség,
mégis meghitten az időben,
ahogy magának egy fénykép
kézbevehetőségének is:
valami hatása van arra,
aki nincs a fényképen,
miközben  – amíg nézi  –  a fényképet éli,
nem a saját életét, nem a saját helyén van,
nem a maga idejében, hanem a fényképében.
Különösen akkor érdekes ez a veszedelmes
játék, ha önmagáról készült fényképet
nézeget az ember, megható önkívületben…
Talán arról van itt szó, hogy minden egyes fénykép,
amit kezünkbe veszünk, hogy megnézzük áhítattal:
a saját létezésünk szünetét jelenti, quasi:
nárcisztikus kómába esünk… Kár, hogy eszméletre
üldöznek belőle jóságos kezek…
Az albumba ragasztott fotók kiszakadnak
eltűnt terük idejéből és kézbe véve a fényképeket,
mintha nemcsak egy hősmúlt pillanatot, de egy örök,
meghitt helyet is tartana a kéz, nem pusztán egy
papírdarabot s az ember már indulna is,
de az a hely végleg elérhetetlen…
Ó, B e l v e d e r e !
Kép kép után,
hogy máris emlék,
hogy emlék se már.
 
 
 
R e t r o…  Ó!
 
egy ájult dúlt
eszméletlen fúlt
tetszhalott villámos
abszint-aetheren át
zeng tetovált hangját
vesztett emlékzenéd
ó! idézd hát fel a dalt
Vámosi Jánosét!
a háré hősi hulláma
brillantintól ragyog
bánatülte homlokán
rogyj le a régi szalagos
magnetofonhoz
és halld hallgasd
a közelítő múltat
tucat tavalyi tavaszt
a pálmás a fáklyás ifjúság
teltvoltszép szomjas
ideges futamos
hátra hidaló táncát ó!
boldog bátor éjszakák!
fekete-fehér pontokkal zuhogó
a naptárból kifordult híradófilm
képsorait lassítva nézd
ó! állítsd meg a virradatot
késsen a hajnal késsel jön a hajnal
zárjon be a Gyár pláne a Párt
csak a retro igaz
viharkabátos munkásokkal tömött
hajnali villamosok
elgyötört arcú kalauzok
az örök nyögés-kiáltás:
„a kocsi belseje üres csak tessék
beljebb fáradni ó magyar munkásosztály
van ülőhely bőven van bitó bőven
van hurok… egy átszállót adok…”
ó! a retro az könnyeket fakaszt
 
a retro a visszavolt  világ
a még egyszer  ugyanaz
a retro lesz ó! utánunk guruló
soha-le-nem-élt tegnapok
holnapi holnaputáni naptárlapok
között rejtőző soha-meg-nem-írt
dohánybarnára sárgult képeslapok
szép és szegény egyenruhás
postásleányok: íme kitört a háború
megint örüljetek megint hadra fogható
fiúk és előre gyászoljatok szép arák
a retro mindörökre lesz
mert volt ha már nem is lehet
nemsokára kisvártatva tűnések
áttűnések algoritmusában
én is retro leszek és akkor… Ó!
odakiáltom minden égtáj felé, hogy hű!
déjà  vue!
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.