Szükség van-e kulturális örökségvédelemre? (1. rész)
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal jogköre a jövőben jelentősen csökken, az engedélyeztetési feladatok egy része a járási és a megyei kormányhivatalokhoz kerül. Ott pedig szakirányú végzettséggel nem rendelkező hivatalnokok mondják ki a végső szót. Az átszervezés okainak és lehetséges következményeinek jártunk utána.
Kapcsolódó: interjú az érintettekkel
Szükség van-e kulturális
örökségvédelemre?
(1. rész)
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) 2001 óta létezett, feladatai közé tartozott a műemlék- és műtárgyvédelem, valamint a régészeti leletek védelme. A sajtóban megjelent hírek szerint a hivatal elhúzódó eljárásai gyakran akadályozták az ingatlan-beruházásokat, hiszen egy-egy szakszerű leletmentés rendkívül idő- és pénzigényes. 2010-ben a műemlékvédelmi felügyelők a megyei és kerületi kormányhivatalokhoz kerültek, az indoklás szerint ezzel egyszerűsítették az ügyintézést.
2012. július 1-jétől a KÖH elvesztette építéshatósági jogkörét, azaz csak a szakvélemény kiállítása tartozik a testülethez, a beruházás megkezdéséről már nem ő dönt. Ez azt jelenti, hogy a valódi döntés szakmaiságát bármikor fölülírhatják a gazdasági érdekeket szem előtt tartó, de a műemlékvédelemhez kevésbé értő hivatalnokok. A határozattal szembeni tiltakozásként lemondott a hivatal elnöke, Tamási Judit.
A legfrissebb sajtóértesülések szerint a KÖH 2012. október 31-én megszűnik, jogutódja a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ lesz. A régészeti és építésügyi feltárásokkal kapcsolatos hatósági ügyek a kormányhivatalokhoz kerülnek. Az új örökségvédelmi hivatalban dolgozók így a véleményezés mellett adat- és gyűjteménygondozókká válnak, legfeljebb egy-egy műtárgy védetté nyilvánításáról dönthetnek. Egy-egy műemlékről és ásatásról tehát olyan emberek mondják ki a végső szót, akik mindehhez nem rendelkeznek megfelelő szakképesítéssel.
Az átszervezés indokai között szerepel az engedélyeztetési eljárások gyorsítása. Az új vezető, Cselovszki Zoltán megfogalmazása szerint a megreformált rendszer „gyors, egyszerű és ügyfélbarát lesz”. L. Simon László kulturális államtitkár szavaiból viszont az derült ki, hogy bizonyos műemlékvédelmi eljárások lehetőséget adtak a korrupcióra. Konkrét esettel kapcsolatban azonban nem tett feljelentést. Összességében: „a társadalom igényei”-re hivatkozva nyirbálták meg a hivatal jogkörét, amelynek negatív megítélését a sajtó támogatásával elsősorban a KÖH-öt eleve leépíteni kívánó politikusok alakították ki. Az indoklásból az sem derült ki, hogy mi alapján mérték fel a feltételezett „társadalmi igényeket”.
Az elhúzódó eljárásokkal kapcsolatban azonban nem érkeztek tömeges és a jelentős időtúllépést kifogásoló panaszok a hivatalokhoz, hiszen nagy beruházások esetében a döntésre 15, míg egyéb esetekben 30 nap állt rendelkezésükre. Ismerve a magyar és általában az európai bürokráciát, ez nem mondható hosszú időnek. Így az átszervezéssel kapcsolatos legfontosabb érv nem állja meg a helyét. A korrupcióval kapcsolatban sem érkezett feljelentés, így a feltételezések alapján korruptnak nevezni egy egész hivatalrendszert, minimum becsületsértő magatartás.
Egy ásatás Százhalombatta közelében (Kép forrása: itt)
Mi motiválhatta tehát a szerkezeti átalakítást? Főként a nagyberuházók érdekei, hiszen egy-egy régészeti feltárás költségeit a beruházónak kellett állnia. Ez nem haladhatja meg az esetenkénti 200 millió forintot (vagy a beruházás bruttó értékének 1%-át). Értesüléseink szerint a kecskeméti Mercedes-gyár építése során történt régészeti feltárás is hozzájárult a kormánydöntéshez. A beruházó ugyanis soknak találhatta a feltárásra fordítandó időt és összeget, ezt jelezte a kormányzat felé. Ennek alapján elképzelhető, hogy a hasonló konfliktusok elkerülése miatt született a kormányzati elveket is körvonalazó határozat: a múlt leleteinek megmentése helyett inkább a jövő nagyüzemeié legyen az elsőbbség.
A fentiekből látható: a nagyberuházók kormányzati támogatással legyűrték a KÖH-öt. Kérdés azonban, hogy a gyorsított és a szakmaiságot másodlagossá tevő eljárások miként hatnak a földben nyugvó leletekre és a műemléknek számító épületekre. Hamarabb megépülhet egy-egy hipermarket a feltáratlan honfoglalás kori temetőn? Könnyebben eltüntethető az építkezést akadályozó megkopott szecessziós épület? Vagy éppen ennek következtében könnyebben felújítható egy-egy védett ingatlan? Egyáltalán fontos-e még a múlt értékeinek megőrzése, vagy a pillanatnyi piaci érdekek mindezt felülírják? Korruptak voltak-e a hatóságok? Miért volt szükség mindehhez a régész szakma és az örökségvédelem más területének nyilvános lejáratására?
A válaszokért a KÖH-ben dolgozó régészekhez, a jogászokhoz fordultunk. Sokan visszautasították kérdéseinket, mondván, hogy csak a kormányhivatalon keresztül nyilatkozhatnak. Mások viszont név nélkül vállalták a véleményüket, összeállításunk itt olvasható.
Boldog Zoltán
(A szerző nem azonos a Boldog Zoltán néven publikáló régésszel)