„Nem akarja leglettelni a valóságot” - Rükverc-bemutató

HELYSZÍNI

A Könyvhét előtti napok jelentős bemutatójának bizonyult Kerékgyártó István Rükvercének premiere a Nyitott Műhelyben, amelyen Mészáros Sándor és Parti Nagy Lajos beszélgettek a szerzővel, Máté Gábor felolvasása pedig megelőlegezte a mű színházi bemutatóját.

„Nem akarja leglettelni a valóságot”

- Rükverc-bemutató

A rükverc szokatlan irányváltás. Itt most azonban Kerékgyártó István írói munkásságára gondolunk, aki a Rükverc című novelláskötettel nem hátramenetbe kapcsolt, hanem éles kanyarral letért arról az útról, amelyen eddig kormányozta műveit. Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó főszerkesztője is ezzel a kérdéssel kezdte a kötet bemutatóján a beszélgetést: a Trüffel Milán kalandjai című pikareszk sikere után hasonló kalandregényt „vártunk” az írótól, ráadásul a Rükverc inkább Kerékgyártó korábbi művének, a Vagyonregénynek a hangulatát idézi, „amelyet én nem szerettem” – tette hozzá Mészáros, és objektív indoklással is szolgált.

A bemutató utáni öröm: Kerékgyártó István

Kerékgyártó István beavatott a hangulatváltás hátterébe: korábban Pritz Péter, Charles Bukowski fordítója kérte fel, hogy írjon egy Bukowski-hangulatú prózákat tartalmazó antológiába – eredetileg ide készült a Rükverc első novellája. Időközben azonban „a nyomor, a társadalom jelen állapota feletti rosszkedv egyre inkább beszivárgott a személyes szférámba”, magyarázta Kerékgyártó, aki végül is megállapodott az egyes szám harmadik személyű elbeszélésnél, „kölcsönvette” egy korábban általa ismert bróker, Vidra Zsolt nevét, és felépítette köré a kötetben regénnyé összeálló, megdöbbentő Vidra-novellákat. A főhős hajléktalan, s a szerkezeti truváj a műben a visszafelé megrajzolt életút: Kerékgyártó Vidra Zsolt halálának pillanatától jut el a születéséig, a sors meghökkentő buktatóin át alkotva meg társadalomrajzát.

Az esten két novella is elhangzott a kötetből. Nem véletlenül  Máté Gábor tolmácsolásában: a Rükverc dramatizált változatából ősszel bemutató lesz a Katona József Színházban. Mint a színész-rendező elmondta, a történetek drámaisága ragadta meg; és a „visszafele” mód, amely az irodalomban talán gyakori – magyarázta Máté Gábor –, a színházban egészen egyedi módon juthat érvényre. „Ez egy lepusztulás-történet, amelyet rendkívül aktuálisnak érzek. A Katona József Színház lényegében egy hajléktalantanya közepén található. A Katona és a Kamra között naponta átjárni pedig borzalmas” – mondta Máté Gábor, aki a belvárosi aluljárókat használók számára nagyon is ismerős képeket hívott elő.

A Trüffel Milán korábbi rádiósorozatának is Máté Gábor volt az előadója 

Mégsem kifejezetten politizáló műről beszélünk – jegyezte meg Mészáros Sándor, amihez beszélgetőtársa, Parti Nagy Lajos hozzáfűzte: sokkal több mű politizál, mint amennyi politikusnak nevezhető. Vannak jellegzetes magyar toposzai a lepusztulásnak – ilyenek például Móricz és Gelléri Andor Endre történetei és hősei. A Rükverc fülszövegében említett írók rendkívül pontos útjelzők Kerékgyártó művéhez: hősei Tar Sándor realisztikus és Hajnóczy Péter valamivel szürrealisztikusabb alakjai közé helyezhetők. Kerékgyártó a Rükvercben „nem kegyetlenebb, mint az élet, de nem akarja leglettelni a valóságot” – fogalmazta meg Parti Nagy Lajos „látleletét” az olykor torokszorító, olykor megdöbbentő történetekről, melyeknek ereje a „szépen, takarékosan, szenvtelenül használt nyelvben” is rejlik.

Parti Nagy Lajos szintén állandó szerzője a mai magyar színháznak

Magát az alapanyagot a szerző sokszínű életútján szerzett tapasztalatai adták. „Nagyon sok világban éltem, úgy, ahogy kevesen voltak ott, s ezek feszítenek belülről” – mondta az üzleti világban, a bolti kereskedelemben, a politikában, majd az egyetemi oktatói munkakörben egyaránt megfordult Kerékgyártó István. S ahogy felvillantott egy-kettőt a múltbéli történeteiből, sejthető, hogy még bőven maradt „muníció”. A Trüffel… megszületéséhez hét évig végzett kutatásokat, itt most elegendő volt a személyes emlékek feldolgozása, de amellett hajléktalanotthonokba járt el beszélgetni. És hiába nyúlnak vissza a történetek az elmúlt évtizedekig, szinte éget bennük a jelen. Ennek az erejét emelte ki Máté Gábor is, aki utalva az esten jelen lévő Spiró György Koccanás című, évek óta játszott darabjának sikerére, úgy fogalmazott: „az emberek isszák a mai magyar valóságot, és boldogok, ha valaki foglalkozik vele.”

A beszélgetés után is volt miről beszélgetni: Kukorelly Endre és Závada Pál

Kerékgyártó jövőbeli terveiről nyilatkozva is szép ívet rajzolt a múlton és a jelenen át. „ ’53 augusztusában születtem – mesélte –, Sztálin lelke valahogy akkor érhetett a pokolba. Felnövekedve egyre nagyobb szabadságot éreztem. Ma inkább elfogyni érzem a szabadságot, de leginkább a hétköznapi szolidaritás és a kegyelem hiánya fáj”. Épp ezért hasonló irányban gondolkodik tovább, mint a Vidra-novellák, mondta az író, aki a szintén jelen lévő Radnai Annamária dramaturg és Máté Gábor inspirációi alapján jelenleg hasonló hangulatú drámai műveket olvas.

Szöveg és fotók: Laik Eszter