VÉRMESEN KOMOLY – (kis)(magyar)(paródia)
Feszes, későgótikus ég alatt
néma és barna állat,
Európa - mondtad s megcsókoltalak.
És eltörtem az állad.
(Orbán Ottó: Heves Vagy Ágnes)
VÉRMESEN KOMOLY
(KIS) (MAGYAR) (PARÓDIA)*
Arany János
Csokonai Vitéz Mihály
Berzsenyi Dániel
Vörösmarty Mihály
Szabó Lőrinc
Illyés Gyula
Juhász Ferenc
Weöres Sándor
Simon István
Nemes Nagy Ágnes
Nagy László
Walt Whitmann
Guillaume Apollinaire
Filippo Tommaso Marinetti
Johannes R. Becher
Alekszej Krucsonih
Herwart Walde
Jean Cocteau
Hugo Ball
Paul Éluard
Zsarnok, dalnok, lakoma.
Vive le roi! - nem, koma!
Máglya-lángon lantos sül.
Király ismét otthon ül.
Álmatlan éj. - Ki lármáz?
Király… mentők, bolondház.
(Arany János)
AD NOTAM:
Szeretnék szántani,
Hat ökröt hajtani.
Ha a rózsám jönne
Az ekét tartani.
Lillám barna szépem
Ébredj, itt vagyok!
Phöbus már az égen
Fényesen ragyog.
Boreas elült már.
Kikelet van, ím
Már a menta künn vár
Meg a kankalin;
Künt szánt jó ekével
Már a víg paraszt.
Csengő énekével
Nem zeng ma panaszt.
Hófehér hat ökre
Lassan lépeget
S míg ő néz a rögre
Haj, ki integet!
Póri Daphne: szép szemében
Kupido kaczag,
Lelkük boldog érzetében
Együtt szántanak.
Most gyerünk ki, Lilla,
Kulacsom velem,
Most zengjen a trilla...
Ó boldog jelen!
(Csokonai Vitéz Mihály)
Harmatos fűben, buja pázsit alján,
Tempe völgyénél ragyogó virányon,
Porló ősöktül örökölt mezőkön
Hajtom ekémet.
Keblem oly nyugodt, hisz elérte czélját:
Béke, boldogság mosolyognak énrám:
Nem cserélnék most az olympi lakókkal:
Élvezem éltem!
Házi tűzhelyem ragyogó sugara
Napnál fényesebb, s szelídebb a holdnál;
S Daphne csókjától, ha megittasulok,
Sors, kikaczaglak.
Villogó élű vasa jó ekémnek
Lám mi fürgén túr a kövér talajban.
Három pár ökröm van eléje fogva
S rázza kolompját.
Hangosan dobban szivem ím egyszerre,
És ekém szarvát a kezem kiejti;
Édes csókú ajk tapad ajkaimra:
Daphne ölelt át.
Csöndesen, loppal beköszönt az alkony,
Daphne karjával levon a zöld pástra,
Luna halványan mosolyog reánk le:
Boldogok éje!
(Berzsenyi Dániel)
Áll a halom, némán mered égnek büszke tetője;
Esteli hűs szellő fuvalatja enyelg az orommal.
Mint unokának gyönge kacsója az ősz nagyapának
Tisztességben megőszült, gondfosztotta hajával,
S áll komoly oromzatán a halomnak az ifjú levente.
Szép s daliás, aminőt a Hadúr örömébe teremte.
Hős vállát most nem fedi párduczbőr kaczagánya, -
Büszke aczélját, hős buzogányát sutba vetette (...)
(Vörösmarty Mihály)
Darvas Szilárd
A GÓLYA
Veszekedtem a kisfiammal,
mivel kerülő úton át
megtudtam, hogy az óvodában
elcsábított egy úrilányt.
Minden hatalmam összeszedve
szidtam, hogy rengett rá a ház:
- Jól nézünk ki! Mi lesz a vége,
ha majd a kislány lebabáz?
- Azonnal az orvoshoz mentek! -
mondtam, és Lóci nevetett,
nevetve mondta: - Nem én, a gólya,
az hozza mind a gyereket! -
Ezt mondta Lóci kipirultán,
s mérgesen nézett rám nagyon:
- Nekem nem lehet kisfiam, hisz
még én is kisfiú vagyok.
Nevetett, és én is nevettem,
ha már a baj így megesett,
s aztán leültem s nekifogtam
megírni ezt a versemet,
leültem, de nem ment a munka
mert költeménynek ez kevés,
szidtam Lócit, hogy rossz a ziccer,
rágtam a ceruzám hegyét.
S hogy tele lett a szám grafittal,
lehetett egy órája már,
a vitrin ajtaján kiszállott
a hosszúcsőrű, nagy madár,
kiszállt a gólya s ott keringett,
néztem a szárnyát, nagy begyét,
a szárnyát néztem s egyre féltem,
hogy leadja a névjegyét.
(Szabó Lőrinc)
Darvas Szilárd
A RUSTICO-URBANO CIKLUSBÓL
Hajlik a lomb, de népesül,
a rost levál -
itt soha nem járt még vonat
s mindig megáll.
A tányérban paprikás
csicsóka gőzölög.
Indulna már a vasutas
áll a sinek között.
Hát így is? Így is. Hogyne bár,
fülem csak bólogat,
ha kell, hát kell. De mondd, hazám!
köpnéd-e holtomat?
Pöngethetem, takarhatom,
hiába már,
felém morajlik az egész
guvernömán.
(Illyés Gyula)
Orbán Ottó
HATALMAS, NAGY MONDAT, S A KÖLTŐK...
Nem az apollinaire-i hévtől -
a HÉV-től!
De mint aki ég felé tör!
(Ahogy az étör.)
Beh úgy, ahogyan ott,
s mint régen - akkor! - ott-
hon, szinte már repülve,
de - mintegy - földön ülve,
a gyermekkor-
ban, amikor
a költőnek még volt szava:
ça va!
Pont úgy beszéltem,
amíg a borjúneveldéhez értem.
(Illyés Gyula)
Benjámin László
MINDENNAPI FOHÁSZKODÁS KISSZER-ÜGYBEN
Én istenem, jó istenem.
Egy kis kisszert adjál nekem.
Ami neked tükörtojás,
nekem szörnyű nagy látomás.
Fohászkodom hozzád x-szer:
lángszívemnek kéne kisszer.
Lángzó szívnek, lángzó agynak,
nem jó lenni ilyen nagynak...
De te nem hallgatsz meg egyszer.
Amit csinálok, mind nagyszer.
Csupa nagyszer, csupa vulkán
Isten tüzet fúvó tulkán.
Isten-tulok égő csülke,
vagyok Tejút-döfő tülke.
Merő daganat a fejem,
mert a csillagokba verem.
El fogok én egyszer veszni.
Nem bírom én soká ezt ki.
Egy kis hibát, egy kis gixert,
én istenem adj egy kisszert.
(Juhász Ferenc)
Orbán Ottó
VERS VILLAMOSRA, TROLIBUSZRA, AUTÓBUSZRA,
ELŐLEG UTÁN KÉT NAPIG TAXIRA
ÉS HARMINCKÉT NYOMDAI ÍVRE
Jaj ti nem ismeritek a nehéz saurus-szerű lelkek
pirított-májszínű vérvirág-okádó krátermélységeinek
fecske-égre-nyilalló balzsamtáblalepénysikoltozásait.
Jaj ti nem láttátok a haldokló négyszívűek felhangviharnyögéseit
meg a sóhajhegedűhúrfejű-Hold-kannibálok,
s a csillagmadzagtüdejű-annabálok
rettenetes-oroszlán-körömpucolásait!
Jődögél lefelé fodorfehér elvtárs:
- Ferikém állati zseniális vagy te!
Felfelelem néki szépen csendes szóval:
- Tudom én azt régen, abodi szép leány.
Mert csak ő érti, a balekkacslángsivatagszívű,
hogy meg kell halnom a sárkányszirompikkelyvirágos
mezők közepében,
mert más nem érti a tűzkorongcsiszolóporsikolycsepülő-halálokat,
amiket én megértem,
mert más nem érti az űrcsillaghajóárbockosárkeferámakötő-halálokat
amiket valaha kértem.
Mert még három sor és én sem értem!
(Juhász Ferenc)
Kovács Gábor
ANYÁM TYÚKJA
Ej-Mi-A-Kő, Ős-Ijesztő
Kényes Kotkodács-Ébresztő!
Pihe-buborék gubanca,
toll-sörényes madár-kanca!
A türemkedő beleken,
a Nem-Külső-Területen,
meszes fal-héjban, porhanyó
zsiger-zsákként egy Tyúk-Anyó!
Kend az Akit-Rejt-A-Kamra?
A nyüzsgő Lét-Szalamandra?
A zsongó Pocsolya-Pigment?
A Szobában-Lakik-Itt-Bent?
(Juhász Ferenc)
Orbán Ottó
MÁTÉ PASSIÓ
I.
Miatyánk ki vagy a pampám
ez a legremekebb pampám
neked ez röhejes pampám
de nekem komolyan pampám
Kilukadt a fazék pampám
belukadt a fejem pampám
kiszelelt a világ pampám
de azért komolyan pampám
Minek is teneked pampám
hiszen ez tirárá pampám
terem töröröm pampám
idelő odalő bum bum
2.
Harcon át marconát
harsonáz a költő
Átoson Jánoson
ráborul a bölcső
Ott terem Péteren
tizenkét apostol
impotens opponens
szódavízbe kóstol
Jézusomat köszönteni jöttem én,
szálló bárányfelhőt,
gombos cipőmben arcán korcsolyázni,
a néger eszkimók egén
fejjel lefelé lógni a próféták közt.
4.
KERESZTELŐ SZENT JÁNOS:
Would you like some whisky?
JÉZUS MÁRIA:
Ich weiss nicht.
SANYIKA:
Szálem alejkum.
5.
Te, aki hallottad ezt a dalt,
melytől több felsőfokú világegyetem szive
megszakadt,
te, aki hallottad ezt a dalt,
emeld föl lábadat, dugd be a szádba,
nagyujjaddal belülről nyomd ki a szemedet,
és mondd: „reménytelen",
és mondd: „hiábavaló",
mert nincs több lábad,
és a füledbe már nem jut.
(Weöres Sándor)
Tímár György
AZ ÉRTELEM KERESÉSE
Nyári napnak alkonyulatánál
megállék a megyei könyvtárnál,
néztem s láttam: földig ért a lábam,
úgy, ahogyan szokott általában.
Lehet, hogy nincs szenzáció ebben,
de én, de én mégis észrevettem.
El is megyek komótosan, lassan,
hogy a sógorommal is tudassam.
Mennék is már, hát egyszerre hallom,
esti szél fúj suhogva a tarlón,
fekete föld, sárgán áll az asztag.
Ma sem tudom elfeledni aztat.
(Simon István)
Orbán Ottó
SÉTA
A fákon már áttört a délután,
jártunk a Krisztinában,
nem szóltál, néztél propán és bután,
megreszketett a vállam.
Feszes, későgótikus ég alatt
néma és barna állat,
Európa - mondtad s megcsókoltalak.
És eltörtem az állad.
(Nemes Nagy Ágnes)
Orbán Ottó
A ZSILETT ANGYAL
Dürgőn üllő kőberek ordasa a zöldbe tiprat,
fekete csipkék suhogásában tündér kiscsikó riadozz,
világpenésszel habos pofáján kizúg a Zsilett Angyal,
a te feketeszakállú, királyi korodra jön a dér, jön a dér,
szednék inkább csontmezőn markot, nyargalnék dögön a tengerig,
HOPPSZA SÁRI, BALFÁRI, RUGD A PARAZSAT,
bevennék inkább dögletes aszpirint, vetnék kőfalba zabot, .
FENEKED RINGÓ IDEI RINGLÓ, ROZSDÁS A VASAD,
aszályos orcám nyúzó hóhér, bárd alól kimentem mosolyom,
hátam a szórendnek vetve kiáltok, csillagok, íme.
(Nagy László)
Szabó Lőrinc
MIT ÉRZEL VERSÍRÁS KÖZBEN, FIATALEMBER?
Minden pórusommal érezlek, világ, óh, verseim, mindenség és Amerika!
Minden pórusommal látlak, robogó Broadway, emelődaruk, hajósvállala-
tok, mert egészséges vagyok, s nyers és emberszerető és látlak s kezembe
foglak benneteket, hogy meglengesselek a végtelenben, mint bogarat az
isten.
Te vagy az istenem, Demokrácia, hatvanhétcsillagos istenasszony, ácsszer-
számokkal és prerikkel, vontatógőzösökkel és vicinálisokkal szerelmes
testeden.
Te vagy az anyám, Amerika, aki hömpölyögsz az Atlanti Óceán fenekétől
kezdve egészen a behorpadt sarkokig,
a maláji szigeteken keresztül, Japánon, Mandzsúrián, Szibérián, a titok-
zatos orosz hómezőkön, a tundrákon, a Don kozákjain, Lengyelországon,
Besszarábián, Magyarországon, Csehszlovákián, Svájcon, Ausztrián,
Németországon, Lichtenstein hercegségen, Franciaországon, a spanyol
félszigeten, Gibraltáron, Marokkón, továbbá Afrikán, Ausztrálián, stb.,
stb., keresztül.
Téged ünnepellek, óh Amerika, aki a múltban, már az ógörögöknél és a
keltáknál, stb., stb.,
és magamat ünnepelem, a sportolimpiász hősét, aki karjaimban érzem a
mozdonyvezetők énekét, sofőrök, mágusok és villanyrendőrök szabad len-
dületét, házakat és borostyánfúróintézeteket, hétmérföldes felhőkarcolók-
kal és mindent, pincéreket és pincérlányokat, az uccán csörömpölő tűz-
oltószekereket, pásztorokat és gulyákat, amint az arizonai csikós meg-
köszörüli hatlövetű bőrnadrágját a harmatos ég alatt, a bankokat és ucca-
seprőket, stb., stb., stb.,
kezemet és lábamat, balkezemet és ballábamat, de a jobbat is, külön és együtt,
hősiesen, dobhártyámat és mellkasomat, minden bordámat, tüdőm két szár-
nyát, szemeimet, homlokomat, homlokom redőit, a verejtékcsöppet e re-
dőkben, a verejtékcsöppek kémiai alkatrészeit s a hozzájuk hasonló ten-
gert minden egyéb alkatrészével, melyeket most mellőzök, hajszálaimat,
az elsőt, a másodikat és x-ediket, nyakamat, csigolyáimat, hasamat,
beleimet, bicepszemet, májamat, vesémet, epémet, zúzámat, stb.,
érzem magamat és téged érezlek a dobpergős országutakon és a fűszálakban,
lelkem-Demokráciám, aki új naprendszerekbe repülsz és jelen vagy
New Yorkban, Honoluluban, Párizsban, Rómában, Moszkvában, Berlin-
ben, Londonban és Székesfehérvárott.
(Walt Whitmann)
MI ÚJSÁG A NAGYVILÁGBAN?
Unom már ezt a régi világot,
nagyanyámszagú minden kollégium,
XVIII. Pius is modernebb manapság,
mint a gépírólánypublikum.
Tehenek néznek az ég felé a Pont Neuf alatt,
Coblenzben délután két vonat egymásba szaladt,
vörös hangáraiból mindennap könyörtelenül kiröpül az est
s ugyanakkor kilenc gyermeket szült a távol Budapest,
a dijoni polgármester megint elfelejtette megkötni nyakkendőjét
s e pillanatban a paralitikusok agyoncsaptak egy legyet,
mialatt Jézust léghajón küldi vissza Jehovához a varsói zsidónegyed,
Hamburgban a jövő kedden el fog süllyedni a Berengária,
bizony, bizony, szomorú ez az ófrancia népdal és szomorú Mária,
a prágai pénzügyminiszter bejelentette lemondását a parlamentnek,
viszont Londonban favorit a Daily Mail,
a szegény költő fokhagymán sem él,
de a báránykák végleg balramentek.
Tizenegy püspök,
zenei táj,
lomha az üstök,
de ha fáj,
meggyógyítja
Loreley.
(Guillaume Apollinaire?)
RAJTA, NYARGALJ HASUKBA EGY MOTORBICIKLIN!
töf pöf töfböf brrr
zrz krú-ú-ú
zirr zürr rohanunk
elérlek tűz ...két lámpa előre
gyű te bitang!
Neki a hegynek
föl föl föl!
föl föl
föl
föl utána! bele!
lüktető acélbordákkal a robbanó acetiléntartály
hogy reszkessen a tengely
Guzzi-gyártmány Bp 80-267 csikorgó isten
száguld hopp! hopp!
karburátor és ablatívusz (csak úgy eszembe jutott)
zürr hurr krú-uu-ú
e
sz vi spulniz
ösz ssza KILOMÉTEREKET
zuka
ú-u-u-u-u-u-u-ú
föl föl föl
föl
föl
föl na végre:
CÉL!!
ELŐRE, BARÁTOM, LÉGY AGITÁTOR!
Ki az uccára, áradat, ártatlanság hadserege, üdvözítők,
ki házaitok és szerény palotáitok tömlöcéből,
hitetek formáljon szenvedésetekből gépfegyvert és kézigránátokat elfinomult
és kétségbeesett kezetekbe,
földalatti pincék huhogó börtönein, fenyegetett évszázadokon, kicsordult
lövészárkokon, genny-katakombákon fölhizlalt municiósgyárakon át
ki az uccára, testvéreim, a hajnal elé!
Ki az uccára, ahol az igazság szent zászlai mint gejzírok lobognak föl át-
tüzesedett kezetekből,
ki az uccára előre!
Előre, tömeg, te tank, előre, testvéreim,
öntsétek el a körútakat, külvárosokat és tereket,
áradjatok fel a legfelsőbb emeletekig, hogy fulladjanak meg azok is, akik a
vonagló manzárd-szobákba menekültek,
áradjatok, tenger, csapjatok ki és föl az égre, ahol Uranos lelke virágzik és
boldog aranykor himnuszain úszik fölöttetek a balzsamos Utópia!
Verseim korbácsa dobjon előre benneteket, hogy ma minden szó dum-dum
legyen és bumeráng a hasukba!
Óh jöjjetek! robbanás! hadseregem!
Igazodjatok csatasorba, alakítsátok meg a polgári szakszervezeteket, gépek
ritmusa döngesse a szent háború lépteit, jajongó redakciók és új Marseil-
laise!
Testvéreim, gyümölcsszelő bicskáitokból, piszkavasaitokból, kirántott töl-
tőtollaitokból és előreszegezett palavesszőitekből lángszóróként kartácsoz-
zon a megváltó gyűlölet,
jöjjetek!
Induljatok!
Előre!
(Johannes R. Becher?)
MEGSZENESEDETT HULLA A TAVASZI
FÖLDBEN A VILÁGRENDET DICSŐÍTI
Én szén
szén szent
szén én
lent föld
szentföld
föld zöld
lent zöld
rend zöld
föld szent
rend szent
fent lent
szent rend.
(Alekszej Krucsonih?)
KÖRTÁNC EGY POHÁR VÍZ ELŐTT
Az asztalon egy pohár víz áll
pók hál
ókocsi hál pók áll
póker
keresztény tény tényker
ker = kereskedő
ő keres
tény tény én
én vén nem keres
én vén nem
én vén nem _
mén keres
ker ker Kerr Kerr
get get get get
Kerr Gott kerget
ker kör ker be
kerget körbe
gregregregre
bogra bögre
bögre kögre
kerget kerge
görbe bögre
körbe körbe.
(Herwart Walde?)
CSILLAGOK ZENÉJE
é é ié io ié
üi üi io ié
aéoé iaoé
aüia u aoé
ioio ioiü
aéiuiü
iüiaé üiüi iué
oéo
aé oé
oé áé iéoa
ieiaoaoa iöa iöa
oa oa iöa
ié ié éé é
é des hallgatni
a csillagok zenéjét
(Jean Cocteau?)
VÉRESEN KOMOLY
Kánkán kákán kan a kán
Hans Arp nyamnyam nyomdokán
ita vita pepita
a vitamin nem vita
De csak ne légy szomorú
Xerxes se volt kenguru
garukenxer rendszer X
komolyan röhögni fix.
Ezért minden lókukac
malma malabár malac
ötször hatból bruhahá
dadaista pista pá.
(Hugo Ball?)
A LÉLEK AKÁRMIJE
A piros rózsa kicsordul a bimbóból, biztosan, mint a halál, örülök a ten-
gernek, mert üvegkastélyba menekült és sír. A bazalt már rég tornyokat
épített a földalatti hegyekben és a hold éjszakánként meglátogatja a hű-
vösen ragyogó patikákat. Milyen kár, hogy a fülemüle nem tarthat ezüst-
lakodalmat. Tegnap csillaghalak voltunk, aztán összetoltam magamat,
mint állványának fekete gólyalábait a fotográfus.
Egy angyal repülőgépen bejött a szobámba.
János megfestette a nyolc óra tíz percet s a király álomporban lenyelte a
kardokat. Szívem, szívem, Itália mégiscsak levelezőlap. Arany méhraj
zümmög ki a napfény lugasából, de azért így is lehet hallani a holnapi
kutyaugatást. Mondd meg neki, hogy én üzenem.
(Paul Éluard?)
Borsszem Jankó, élclap (1868 – 1938)
Darvas Szilárd: A csodálatos papagáj, Irodalmi karikatúrák, 1947
Benjámin László: Kis magyar antológia, Irodalmi paródiák, 1966
Nevető Parnasszus. Paródiák huszadik századi magyar írókról. Válogatta és szerkesztette Szalay Károly, 1975
Szabó Lőrinc: Divatok az irodalom körül, Az Est Hármaskönyve, 1929. (részletek)
