EMBER MÓDJÁN – József, a szent ács – karácsonyi kisantológia
EMBER MÓDJÁN – JÓZSEF, A SZENT ÁCS
Karácsonyi kisantológia
Reményik Sándor
Szécsi Margit
Bella István
Kormos István
Kornis Mihály
Határ Győző
Rónay György
Angyali menyegző
Makula nélkül való tükör
Szent Jósefrül
Ányos Pál
Karthauzi Névtelen
Harmatozzatok, egek
Telek József
Tótfalusy István
Bereményi Géza
Magasságos,
Te tudod: nehéz ez az apaság,
Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, - és mégsem az vagyok.
Ez a gyermek... ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok.
Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok.
Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek...
Ez az ács-műhely... ezek a forgácsok...
Mit tehettem érte?... mit tehetek?
Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot.
Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog,
Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ, s egyszer ellobog.
Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
S azután is óvni a lépteit,
Fel a templomig, Jeruzsálemig,
Míg egyszer elmaradt...
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja
Borzolta szürkülő szakállamat,
Ezüst nyomot hagyott már akkor is,
Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja...
Vezetném és Ő vezet engemet.
Csak azt tudom, a Te utadon jár,
Magasságos,
De ki tudja a Te ösvényedet?
Te vagy az atyja, - én senki vagyok,
Az Evangéliumban hallgatok,
S hallgat rólam az Evangélium.
Szent József asszonyonk Máriának jegyöse Betlehemben támada Dávid királynak házából és nemzetségéből. Az aszú istápnak megverágozásából és galamb képében tetejére szállásából a Szentlélöknek, választaték Úristentől a bódog Szűz Máriának szolgálatjára e nömös szűz fírfiú, mikoron a zsidó pispöknek parancsolatjából magának jegyzötte volna meg a szent templomba. Názárethben vivé a bódog Szűz Máriát az ő anyjához, Szent Anna asszonyhoz és ott hagyá. Ő kegyig mene Betlehemben, hogy a menyeköző napra készülne. Hol mikoron késött volna, ezön időnek alatta Gábriel arkangyal asszonyonkhoz bocsáttaték és Szentlélöknek cselekedéséből fogadá az élő Istennek fiát. S mikoron József hét hónapoknak utána Názárethbe tért volna, terhösnek lelé az szentséges szüzet. De miért igaz embör vala, nem akará őtet megszégyőníteni, hanem titkon el akará asszonyonkat hagynia. De Úristennek jelöntéséből megértvén, hogy az élő Isten fiával volna temérdök, és szeplőtelen volna a magzatnak ő szent méhében való fogadása. Debreczeni Kódex (1519)
SZÉCSI MARGIT
KARÁCSONY
Nem voltunk spórolós szegények,
olvadt az izzadt erő ára.
Anyámék mindent ráköltöttek
tornyos, csudás karácsonyfára.
Fehér lepedő titkot rejtve
feszült előtte, mint vitorla,
s huncutul hittem, hogy a talpfát
barkácsoló árny József volna.
S a Boldogságos dús kezétől
ingott a nagy fenyőfa lombja.
Nagy, áhítatos árnyékokkal
népesült be a műhely-konyha.
A forgács angyalhajként zizgett,
a fűrészfogak fényt haraptak, -
fényét a mécses szép szelíden
csobbantotta a gyalupadnak.
BELLA ISTVÁN
ÉRDI BETLEHEM
Nagy csönd van, a csend is elült.
Anyaméh, mély barlang a föld,
– perc percre – fényév cseppkövek
növesztik földig fényüket.
Hold sárga szalmát terít,
puha boglya, melenkedik
Mária, mellén tátika
kalingyál, virág-fia.
Körmét házacskák: tehenek
fújják. Füstnyelvük meleg.
Jégcsontú, vén kút, letérdepelve
hajol fölébe, hogy lehelje.
Patás, de azért illedelmet
tudó szél farkával legyezget.
De boldog és így meg nem állja:
titokban magában iázgat.
József ünnepélyes, komoly.
Az állatoknak szónokol.
Haján pöndör fény, gyalu-
forgácsa, fehér, napszagú.
Három felől, rojtos talppal
három meztélábas talpal:
akác, nyárfa, s valahol
egy szerecsen bodzabokor.
Bodza tenyerén gyöngyöket,
akác nyakláncot, fürtöset,
nyárfa meg madarakat,
nyarat hoz az inge alatt.
„Békesség, Néked, Mária!
Békesség, Néked, Tátika!
Nyarat hoztunk, gyöngyöt, virágot,
takard be kezeddel a világot!”
EGY VOLT KARÁCSONY
Karácsony, karácsony, karácsony.
Rozsda rózsáll a rácson.
Szent József keresztfát ácsol
önmagából, az ácsból.
Mária tíz ujja – gyakd meg! –
vaskampó, vérrozsdás vasszeg.
Tenyere szögesdrót-pólya.
Jézuskát altatja, óvja.
Égen és földön jönnek
három napkeleti bölcsek,
jönnek, de nem köszönnek,
földúrnak eget és földet.
Reményestül, szalmástól
darabokban a jászol,
mundérban béget a bárány,
homlokán véres szivárvány.
Fut Mária, József, a pásztor
botja is fut a világból.
Hebeg a csöngő, a pára
ráfagy a csacsi orrára.
KORMOS ISTVÁN
JÓSLAT
Megháborodott kakasok, kutyák
sintértelen-örömű csaholása,
csiszár-dana, pék-dana, zsupptető
szárnypróbája a messze morrogó
tenger felé, alvadt birkakolomphang,
bamba pásztorok, nyekegő dudákkal,
városkapuban állongó poroszlók,
Betlehem bortól csukló baktere,
nagy hó a mezőn, vagy fehér homok,
kecskés-szamaras istálló szaga,
szomorkás József, fáradt Mária
fogadott napkeletnek három
mágusa: Gáspár, Menyhért, Boldizsár.
Ő akkor már megszületett,
ölben göcögve nevetett,
tapsikolt, játszott veletek,
mikor lába elé térdeltetek,
kántáltak összecsődült emberek,
trombitált-dobolt az angyalsereg,
aranydiót törtem mögöttetek,
aj, boldog percek, ti fölségesek,
utolszor volt ez a világ kerek,
bűzlött bolhás királyi ingetek.
Eljövet onnét azt kérdezte Gáspár:
„Hallod-e, öcskös! mi kéne ha vóna?”
„Nyolc mézesperec kellene, ha volna.”
Menyhért mágus nyaka közé emelt:
„Csak ne kalimpálj koszos lábaiddal.”
Nem kalimpáltam koszos lábaimmal.
Boldizsár pedig, fénylő szerecsen,
simogatta kopaszra nyírt fejem:
„Ne búsúlj, lesz valami EZUTÁN is.”
JÁSZOL
Hóval jöve Karácsony,
Károlymajort fejbúbjáig belepte;
a kimlei ács: Józsep úr
toporgott ajtónkban köhentve.
Ment istállónkba nagymama,
sajtár forró vízzel ment nagymama,
ha sajtárt nem visz, nyoma sincs a hóban.
Utána ment az ács meg a kölök.
Lámpát emelve a jászol előtt
állt nagymama, Samu szamarunk horkant,
fölágaskodtam: Zöld Erzsi fejőslány
feküdt a szalmán, gyöngyös veritékben,
csak ennyit nyögött: „Fiúnk született.”
KORNIS MIHÁLY
JÓZSEF
Minden létnek, minden fénynek kincse
te vagy szívemben egyedül, Mária.
Isten Anyja, légy velem, ha félek,
Piros ruhában jöjjön a virradat.
Dicsőséges társam a rettegésben,
Lábad elé borul most Betlehem.
Remélő árnyak a mélyülő sötétben,
Pásztorkirályok és más jó emberek.
Heródes király országában
Hasadoz a hajnal, fényes nap jön,
Heródes király országában
Bárány baktat le az égből...
Alhat a csöppség, alhat az anyja,
Boldogságos szűz Mária:
Őrzi az álmuk bölcsességgel
Asztalos-ács szent József.
Szent Karácsonynak éjszakáján
Vigadozzunk és örvendezzünk!
Szent Karácsonynak éjszakáján
Csöndeskedve éljünk...
A napkeleti csillag fent az égen
Tüzével köszönti alvó kisfiad.
Velem ujjong a teremtés ma éjjel,
Könnyek fürösztik fáradt arcomat.
Dávid házából József, aki lettem,
Koldusszegény ács, de kiválasztatott.
Hogy Máriámat egy életen át szeressem,
Az ember módján, mint megírattatott.
Heródes király országában
Hasadoz a hajnal, fényes nap jön,
Heródes király országában
Bárány baktat le az égből...
Alhat a csöppség, alhat az anyja,
Boldogságos szűz Mária:
Őrzi az álmuk bölcsességgel
Asztalos-ács szent József.
Szent Karácsonynak éjszakáján
Vigadozzunk és örvendezzünk!
Szent Karácsonynak éjszakáján
Csöndeskedve éljünk...
HATÁR GYŐZŐ
KRISZTUS SZÜLETÉSE
A Posztónyírók és Szabók céhének 16. századi betlehemes játéka a Coventry-i ciklusból (részlet)
Útközben
JÓZSEF
Ellobban a napnak
utolsó sugára
Betlehembe érnénk
pedig nemsokára.
Jó három mértföldek
még az út odáig
ámde Boldogasszony
megpihenni vágyik.
MÁRIA
Isten kegyelméből
József, hites férjem
hamar idő multán
adatik megérnem!
igen prófétálják
minden népek várják
a Szűztől született
Mennyország Királyát!
Hatán elvezetnél
alkalmatos helyre
hogy várnám órámat
nyugton elheverve
míg az Úr leküldi
malasztos sugarát
s hármas glóriában
együtt lesz a Család!
JÓZSEF
Térülök-fordulok
megjárom a várost
holott felkérdezem
a gazdag korcsmárost
s ha ott nem, hát másutt
majd csak adnak szállást!
Megvársz e pajtában
jövök én mindjárást.
MÁRIA
Hanem egész úton
folyvást imádkozzál!
S hahogy korcsmárostól
forralt bort is hoznál –
JÓZSEF
– hozok én! Bábát is!
Asszony-segítséget!
Őríző vigaszod
légyen a Szent Lélek!
Magam tetszésedre
hadd lennék, s hasznodra
Nagyboldogasszonyunk,
Isten Választottja!
RÓNAY GYÖRGY
BETLEHEM
Minden megíratott.
A próféták megmondtak mindent jóelőre.
De a te anyai szíved még mindig nem hagyott föl a reménnyel.
A te szíved még mindig várt valamit.
Egy rést az örök' Rendelésen,
amelyen a szeretet kiosonhat.
József már fáradt volt, ledőlt volna egy kapuboltba,
de te csak mentél házról házra, kapuról kapura,
és zörgettél és könyörögtél.
Nem magadért, hanem a Gyermekért,
hogy ne fázzék, ne szúrja szalma gyönge testét,
ahogy a próféták megírták.
Mert a te anyai szíved még mindig nem hagyott föl a reménnyel.
Hisz van-e telt pohár, melynek színén egy szirom el ne férne még?
Ház, hol egy terhes asszonynak ne jutna még hely?
Lobbant a lámpaláng, amint az érdes kéz kutatva fölemelte:
„Hé, ki dörömböl itt! Takarodjatok, koldusok! Nem csárda ez!"
A tárt kapun kidőlt a jó meleg s a zsíros sültek jószaga.
S egy kard villant: sokféle martalóc bitangol szerteszét ilyenkor,
s a bölcs polgár vigyáz a házra.
Betlehem bezárkózott, szíve kővé keményedett a félelemtől.
Mert azokban a napokban összeíratta a népét a Császár.
Elengedték a láncról a kutyákat, nagy szelindekek futkostak a hóban,
dühösen szimatoltak, szűköltek mint a lelkiismeret.
Józsefnek fájt a lába, botjára támaszkodva baktatott
az érthetetlen éjszakában.
Az istálló felé, amely fölött már ott égett a Csillag.
A küszöbön megállt, hátrahőkölt a vastag trágyabűztől,
s tanácstalanul visszanézett.
Te már tudtad, hogy nincs segítség. Az emberek bezárták szívüket,
a Szeretet hiába könyörög, nem talál rajta rést.
Fájdalmak Emberét hozod világra nyomban, fájdalmak anyja vagy,
fájás nélkül szülő, amint a nyirkos szalmára lerogytál,
s öled végtelen távolából meghallottad a koldus Újszülött
didergő zokogását.
AZ ANGYALI MENYEGZŐ
ISMERETLEN SZERZŐ
"A csoda ereje most fog nyilvánulni,
Mert egy száraz ágnak ki kell most virulni.
És akinek neve arra fel van róva,
Mária annak lesz csak a menyasszonya."
Tömjénfüst-illatnak ezüstszín felhője
Úgy szállt az ég fele, mintha szárnya nőne.
Oly mély csendesség közt várják a nagy percet,
Hogy a szív dobogást hallani lehetett.
De most a templomot betölti egy sugár,
Fényesebb a napnál, és hajnalcsillagnál.
A szivárvány fénye ömlik rajta végig,
Ragyogó pompával felhajlik az égig.
Az égi sugárnak fénykoszorújárul
Tündöklő gyémántszín rezgő harmatár hull.
Lehullott egy száraz mandulafa gallyra,
Mely a fénysugártól meg lett aranyozva.
Gyöngyharmatos lomb közt virágok nyílanak,
És a száraz ágnak új életet adnak.
A csodásan kinyílt virág illatárja
Tömjénfüsttel száll az égi napsugárba.
Vágyva néz mindenki a virágos ágra,
Ez jelöli meg, hogy kié lész Mária.
Oda lép a főpap, s az ágat felveszi,
A mennyei csodát ímigyen hirdeti:
"Íme egy száraz ág virággal megrakva,
Amelyre a József neve van faragva.
Tehát ő lett méltó ezen égi kegyre,
Hogy a szűz virágot oltárhoz vezesse!"
Megdobban a szív a gazdagok keblében,
s megnyugodának Isten nagy művében.
Fölkeresé mind a kiválasztott embert,
S hódolva köszönték a szegény ácsmestert.
Ott áll a mennyasszony angyali szépségben,
Ily szépség még nem volt sohasem az égben.
Mennyei erénytől tündöklött a virág,
Megkedvelte őt a teljes Szentháromság.
Aranyos felhőkön rózsaszín szárnyakkal
Leszállt most az égből Gábriel arkangyal.
Utána jöttek a mennyei seregek,
Hogy az eljegyzésen ők is rész vegyenek.
Jeruzsálem város mióta fennállott,
Ily fényes menyegzőt még soha nem látott.
Ott ragyog szent fényben az egész Mennyország,
Trónján tündöklik a teljes Szentháromság.
Gábriel arkangyal lépett most Józsefhez,
És elvezeti őt az égi jegyeshez.
Kit, midőn meglátott, meghajlott előtte,
Keblét szent mennyei érzelem tölté be.
Majd Gábor főangyal eképp szól hozzájok:
"Íme itt a gyűrű, melyet nektek adok.
Ez odafent, a Mennyországban készült,
Melyet én általam Isten nektek küldött.
Angyali szeretet a drágakő benne,
Ti egymással ezzel lesztek eljegyezve.
Rózsaláncával a tiszta életnek
Most összekapcsollak örökre titeket."
A gyűrűt az angyal Józsefre ruházta,
Ki azt ráhelyezé Mária ujjára.
Az eget és a földet szent öröm tölté be,
A két dicső jegyest ég és föld üdvözle.
Angyali hárfának hangjai zendülnek,
És az arkangyalok glóriát zengenek.
Trombitaszó harsan, alleluja zendül,
Mennyei örömtől a világ megrendül.
Szőlőfürtjéből az örök üdvösségnek
Színméznél édesebb italt készítének.
Az angyalok hoztak megszentelt kenyeret,
Mely az örök élet búzaföldjén termett.
Örömére ezen napnak, lejövének
Összes lakosai a csillagos égnek,
Hogy szent vigalom közt gyönyörködve lássák
A két tiszta lélek örök boldogságát.
A Szűz Mária születése című históriás ének teljes szövege
Ő legdicsőségesebb nemzetbül származott, mert az ő nemzetéből némellyek pátriárkák, némellyek királyok, némellyek próféták, némellyek papok voltak és nagyobb részént istenes szent emberek. Hogy pedig Szent József ács volt, az nem történt szegénysége miatt, hanem maga akaratjábul, mivel e világ gazdagságát, dicsőségét semminek tartotta, és inkább akarta tisztességes munkában magát foglalni, hogysem henyélésben életét tölteni. Szent József a pátriárkák bizodalma volt és több dicsőséget, tiszteletet vettek őtőle, hogysem ő vett tölök. Ami a testet illeti, Szent József legszebb és ékesebb volt az emberek fiai között, mivel oly királyi nemzetből származott, és az emberek között legékesebbnek kellett jegyesül adatni, mind lelkében, mind testében hozzá hasonlónak kellett lenni. Azért őfelőle úgy van megírva, hogy tiszta szűz férfiú volt. Beszédében szerelmetes, cselekedeteiben mértékletes, társalkodásában nyájas, serénységében, ábrázatjában, szavában, cselekedetiben, hajlandóságiban, kedvességben, nyájasságban Krisztushoz és az ő anyjához mindenekben hasonló. Ez férfiúrul méltán mondhatni azt, kit Dávid Krisztusrul prófétál; minden emberek fiai fölött ékes vagy, kiöntetett a malaszt a te ajakidban és megáldott az Úr örökké. (Nagyszombat, 1712.) Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
SZENT JÓSEFRÜL
Nótája, Salve mundi salutare
Szent Jósef éltünk formája,
Jó erkölcsök szép példája,
Jesusnak száraz dajkája,
Szüzesség fényes fáklyája:
Szóly értünk szent Háromságnak,
Szóly szent Jósef Szüz Anyának.
Isten Annyának örzöje,
Idvözétünk Nevelöje,
Szüz Máriának Szüz férje,
Légy mi ügyünk segitöje.
Jesust Egiptomba vitted,
Heródestöl meg-mentetted;
Urunknak gondgyát viselted,
S' azzal szivünket meg-nyerted.
ÁNYOS PÁL
HÁROM KIRÁLYOK NAPJÁN
Kiss Boldizsár tiszteletére
Egek, mit szemlélek napkelet tájáról?
Három koronás fő költözik honnyáról;
Siet Sidóország anyavárosában,
Mondanád sas repül kőszál nyilásában,
Sok tevék követik megterhelt hátokkal,
Izzadnak, fehéről szájuk tajtékokkal.
Vallyon mit jelentnek e gyors jövevények?
Talám a városhoz van menni törvények?
De tovább mit látok az égnek kékségén?
Egy ragyogó csillag ballag kerekségén.
Sugarát intézi a koronás főkre,
Mint a felkelő nap bércekek s erdőkre.
Ez már a természet rendét fellyül mulja,
S az álló csillagok törvényét feldólja.
Vagy csak kaprozása a megcsalt szemfénynek?
Ó természet, ezek benned mért történnek?
Nem! - igaz látás ez, értem már rejtekét,
Illik, hogy kihágja természet mértékjét.
Amint Betlehemből jobb felé utaznak,
Egy istálló födő fái akadoznak.
Födetlen tetejét hófúvás takarja,
Rongyos oldalait éjszaki szél marja.
Ott fekszik emberi nemünk megváltója,
Kinek olly sok század vala sohajtója.
A jászolban reszket egy szénanyalábban,
Nem pedig kárpitos kevély palotában!
Szüz annya Józseffel állnak körülette,
Üzi a hideget barmok lehelete.
Talám ezt idézi e három jövevény?
Kinek kalauzza az a szokatlan fény?
Ugy van, béléptek már, bókulva imádgyák,
Olly nagy kegyelmekért az egeket áldgyák!
Tisztelik királi ajándékjaikkal,
Illetvén kis kezét édes csókjaikkal!
Örülj mármost ember illyen változáson,
S térdet, fejet hajtsál e csudalátáson!
Kiss Boldizsár, te is jelentsd örömedet,
Ki egy szent királnak köszönöd nevedet.
De, hogy hosszas légyen buzgó vigasságod,
Élj, s azután égben légyen boldogságod!
1778
Azonközben az szent napnak hórája, azaz éjféli kor elközelgetvén, térdére esék Sionnak szent szíz leánya, levonyá fedelét fejéről, megereszté szent szízességes haját, felemelé édes kezeit, kegyes szemeit, szívét és lelkét mennyeknek országára. És íme, azonnal kiötleték az ő szent orcájára az nagy isteni fényesség, kinek miatta ott az hely megvilágosodék. Szent József jóllehet felocsúdék, de maga helyéből ki nem távozék. 
Az Szíz Mária kedég felragadtaték lelke szerint az Szentháromságnak látására, és ott minden titkokat látván, miképpen Atya Úristentűl örök sziletéssel sziletik az Fiú Úristen, Szentlélek miképpen származik Atyátúl és Fiútúl, és betelék az nagy édes isteni látásból minden mennyei jószággal. Íme kedég, azon szempillantásban nagy isteni fényességgel az édes Jézus kijöve az ő szíz anyjának szeplőtelen méhéből, kinek fényességétűl mind az egész éj világosságra fordula, mintha nappal volna. Dajkái kedég jóllehet ott akkoron nem volnának, de az mennyei szent angyalok valának dajka helyött. Az Szíz Máriának lelke is az isteni látásból megbocsáttaték, és látá, hát előtte vagyon az édes, kévánatus szülötte. Azonnal reá fordula, és nagy szívvel, lélekkel imádá, és köszöne őnéki, mondván: „Áldott vagy, ki jöttél Úrnak nevében. Ó én tisztölendő uram, Istenem, és én édes, kévánatus szent fiam, áldott vagy, ki jöttél minden népeknek kévánsága és régi szent atyáknak, pátriárkáknak, prófétáknak, királyoknak és minden igazaknak ájtatus várások szerint. Imádlak azért tégödet, én szentséges teremtőm és megváltó Istenem, és hálát adok teneked rajta, hogy ilyen szegény szolgáló leányodat nem utáltad sziléül választani.” Annak utána felvévén ölében, és nagy édes szeretettel, bőséges könnyhullatással apolgatja vala minden tagocskáit, könyörgetvén édes anyai beszéddel, hogy ne sírna az szép, aranyas fiú. Miért kedég hideg idő vala, takargatja vala őtet, ami kevés ruhácskája vala. És letevé az jászolban az aszú szénára, az barmok elejben, hogy lehelésökkel megmelegítenék. Az nyavalyás barmok kedég megismervén az ő teremtőjöket, szolgálnak vala őneki. Azonközben József is megértvén, hogy sziletött volna az áldott magzat, odajöve, és nagy lelki ájtatosságal imádá őtet.(Karthauzi Névtelen, 1527)
EGEK KIRÁLYNÉJA, MENNYORSZÁG CSILLAGA
Ki a fényes csillag, a szép Szűz Mária.
Utazik Mária sírva és zokogva,
Kersei a helyét, sehol nem találja.
Szent József s Mária útra indulának
Jeruzsálemben, mert szállást nem találnak.
Látják Szűz Mária szülő állapotját,
Mindenki azt mondja: – Nem adhatok szállást.
Sírt a Szűz Mária szíve fájdalmában,
Hogy hol lesz szállása a zord éjszakában.
Közel volt az idő, a szülés órája,
Hol fog születni a világ Megváltója?
Bemegy Mária egy kovács lakásába,
Kérvén ottan szállást csak egy éjszakára.
– Hallod-e te, kovács, könyörülj meg rajtam,
Adjál nekem szállást, nagyon elfáradtam.
– Nem adhatok szállást, mert vendégem vagyon,
Az én szép szobáim mind foglalva vagyon.
De a kovácsnak egy vak s kezetlen lánya
Máriának mondja: – Menj az istállóba!
Nem messze van ide a rongyos istálló,
Betlehemi úton, ottan megnyughattok.
A kovácsnak lánya rólad gondoskodik,
Jól tudom magamról, ápolás jólesik.
El is ment Mária rongyos istállóba,
Megszülte szent Fiát szénán, a jászolba.
Barmok leheltek a hideg éjszakába,
Mária könnyei hulltak Jézuskára.
Másnap kiment a lány, gazdag kovács lánya,
Rongyos istállóban Máriát találta.
Mondja Szűz Mária a nyomorék lánynak:
– Hajolj le te, lányom, vedd fel szent Fiamat.
– Lehajolnék hozzá, fájdalom, nem látok,
Nincs kezem, szent fiad felvenni nem tudom.
De mégis lehajolt, s kinyíltak szemei,
Kinyúltak karjai Jézuskát felvenni.
Ó, csodák csodája, a kovács vak lánya
Kinyújtván a kezét Mária szavára
Lehajolt Jézusért, lett szeme világa,
S tündöklött kezében világ Megváltója.
Hazatért a leány vígan, nagy örömmel,
A kis Jézust látta, s megjött szeme fénye.
Így szólítja anyját és az édesatyját:
– Láttam szemeimmel az Isten szent Fiát.
Ugye kedves atyám, te nagygazdag kovács,
A Szűz Máriának mért nem adtál szállást?
Kénytelen volt ő az istállóba menni,
Rongyos istállóban szent Fiát megszülni.
– Jaj, ha tudtam volna, a legszebb szobámban
Adtam volna szállást a Szűz Máriának!
Nem engedtem volna istállóba menni,
Megbántam tettemet, jaj, mit kell most tenni?
Inkább mentem volna én az istállóba,
Nem hogy Szűz Mária és ártatlan Fia.
Mert a Szűz Mária tett olyan nagy csodát,
Meggyógyította a kovács vak leányát.
Ez volt az Úr Jézus első csodatette,
Amint megszületett, malaszttal volt telve.
A nagygazdag kovács vak s kezetlen lánya
Jézus születése napján meggyógyula.
Jó keresztény lélek, adj utasnak szállást,
Ne küldd hajlékodból, hogyha kér meghálást.
Nem tudod, ha férfi, nem-e Úr Jézuska,
Hogyha pediglen nő, nem-e Szűz Mária.
Szentháromság, Isten áldja és engedje
Áldani közöttünk a drága, szent nevet,
Dicsértessék tőlünk az Úr Jézus neve,
Áldás és szent béke szálljon nemzetünkre!
Csóka, Jasura József, 1999
SÍR AZ ISTEN BÁRÁNYA
van-e ki őt sajnálja,
Bűneinket siratja,
Szűzanyja így csígatja,
Áj, áj, áj, Jézus,aludjál,
Jézus, aludjál.
Ne sírj, én szép alakom,
Gyenge bimbóm, harmatom,
Szűzi méhem rajlépe,
Ég és föld ékessége,
Ej, ej, ej, csók kell-e vagy tej,
Csók kell-e vagy tej?
Jaj, de kemény a jászol,
Kisfiam, jaj, de fázol,
Tél ellen itt nincs bástya,
Csak Szent József palástja,
Aj, aj, aj, süvölt a szélzaj,
Süvölt a szélzaj.
Ne sírj, gyönyörűségem,
Koronám, ékességem.
Szép bölcsődalt zengenek
A mennyei seregek,
A, a, a, lelkem sugara,
Lelkem sugara.
Verjen az én keblemben
A szív most csendesebben,
Hogy alvó kis galambom,
Fiam fel ne riadjon,
Áj, áj, áj, Jézus, aludjál,
Jézus, aludjál.
Feketetó, Kéri István, 2001.
SZENT JÓZSEF, ÚR JÉZUS FÖLNEVELŐ ATYJA
Fogadd e gyöngyfüzért magasztalásodra,
Amit most örömmel neked készítettünk,
Ó, boldog Szent József, vedd kedvesen tőlünk.
A kisded Jézusnak ajánld fel éltünket,
E rózsafüzérrel szívünket, lelkünket.
Tekints le mennyekből tisztelő nyájadra,
Szent József, Úr Jézus felnevelő atyja.
Kérünk, ó, Szent József, vigyázz mindnyájunkra,
Siess a bús árvák vigasztalására.
Halálunk óráján, Szent József, el ne hagyj,
Jézus, Máriával, kérünk, velünk maradj.
Öleld át lelkünket, mint Jézust ölelted,
Midőn Názáretben öröm közt nevelted.
Ó, boldog Szent József, vezess mennyországba,
Hogy ott is koszorút fűzhessünk számodra.
Csóka, Jasura József, 1998.
Kónya Sándor (gyűjtése): Harmatozzatok, egek! Népünk vallásos énekei Észak-Bánságban. Thurzó Lajos Közművelődési Központ, Zenta, 2004
TELEK JÓZSEF
AZ ISTEN SZENT ANYJA ÉLETÉNEK ESZTENDEI
(részlet)
A mi Urunknak szeplőtelen Szűz Szent Anyja, amint Drexelius bölcs tanító az ő áldott életének esztendeit a következendő mutató táblán rendre osztja:
V. Életének tizennegyedik elkezdett esztendejében, december avagy karácson havában, a papok által Szent Józsefnek eljegyeztetett.
VI. Ugyanabban az esztendőben március vagy böjtmás havának huszonötödik napján az örök Istennek Fiát a Szentlélek által szűz méhébe fogadta. Azután mindjárt a Szent Erzsébet látogatására ment, és három holnapig nála maradott. Midőn pedig innét három holnapok után Názáretbe visszatérne, az igaz férjfiú, Szent József az ő méhének terhét megisméri vala.
VII. Életének tizenötödik elkezdett esztendejében Betlehemben a világ Megváltóját szülte, december, vagy karácson havának huszonötödik napján.
VIII. Nyolcadik napon a körülmetéltetett Szent Fiát Jézusnak nevezte, akit osztán születése után tizenharmadik napon a napkeleti mágusok ajándékkal tisztelnek vala. Minekutána pedig negyven napok eltelnének, februárius vagy böjtelő havának második napján Betlehembül Jeruzsálembe utazván, Jézust az Úr templomában bémutatja vala. Innét osztán Szent Fiával a Szent József vezérlete alatt Egyiptusba költözött.
IX. Egyiptusban két esztendőket eltöltvén, ismég Názáretbe visszatért, midőn életének huszonkettödik esztendejét folytatná.
X. Életének huszonhetedik esztendejében a tizenegy esztendős és három holnapi Jézust, aki az utazó seregtől elmarad vala, harmadnap múlva a templomban találta.
XI. Midőn a Szűz Anya életének harminckettödik esztendejét folytatná, Jézus a világ mívelője életének mintegy tizenhetedik vagy -nyolcadik esztendejében, az ácsmívben kezd vala foglalatoskodni.
XII. Midőn a Szűz Anya életének negyvenkettödik esztendejét, Jézus pedig életének huszonnyolcadik esztendejét folytatná, Szent József a Szeplőtelen Szűznek tiszta jegyese, csendes halállal életét elvégezte.
TÓTFALUSY ISTVÁN
KARÁCSONYI LEONINUSOK
Barmok romlatag ágyán, Jessze ígéretes ágán
Új élet született; boldog a Szűz: anya lett.
Barmok romlatag almán, kisfia fekszik a szalmán,
Barlang, ágy csupa fény: Isten, a Szűznek ölén.
Künn viharok furulyáznak, tépik a pusztai fákat.
S lám, elnyugszik a szél benne, az akol küszöbén.
Játszik a gyermek, a karja kicsúszott, nincs betakarva,
Mária nézi: nevet – „Fúj az ökör meleget!”
Fúj az ökör… s ugye, jó lesz? – fürge tüzet vete József:
Lobban a rőzserakás, mind csupa láng, ragyogás.
Csillan a jó bari szőre, vidáman a szürke tetőre
Fény fut. Koppan a kő: „Pásztorok, gyertek elő!”
Vének s ifju legények, jönnek, az ajkukon ének.
Billeget ám a dudás, fújja a kis furulyás!
Néz az ökör: „Soha ilyet!”, a csacsi nagy füle billeg.
Mind forróbb, tüzesebb, Mária könnye pereg.
Anyja ölében a gyermek, tapsol a mennyei herceg:
Kedv, öröm, isteni tett - Krisztus megszületett!
Barmok romlatag ágyán fekszik a második Ádám,
Új ág, égi virág, újul a régi világ.
BEREMÉNYI GÉZA
BIBLIA
Jó lenne egy szép napon, kézen fogni Szűz Máriát,
így szólva: van egy házam, legyünk ketten a szent család,
nemzünk majd Jézusokat a házban,
hol kert alatt ballag a lassú délután.
Esténként be-benézne hozzánk mind a három király,
ott vacsorázna Gáspár, Menyhért és Boldizsár,
s ámulva néznénk csak Őt,
hogy ez a csendes ház Megváltót nevel,
békén és szelíden csak,
hisz a Megváltó még törékeny kisgyermek;
ennie kell, békében nőjön fel.
Kéne még egy pár tyúk is, hogy früstökre jusson tojás,
nékem a kerti munka, s Máriának a nagymosás,
három-négy rend ruha és a házon friss meszelés,
mert e ház Megváltót nevel.
És aztán vénemberként kézen fogni Szűz Máriát,
és a ház elöl nézni, hogyan viszik el a fiát,
ámulva nézni csak Őt,
hátunk mögött a ház, mely megváltót nevelt,
a ház és a szent család, akik megóvták Őt,
s tudták, hogy ennie kell,
hogy Jézusnak ennie kell.
És aztán be a házba, kéz a kézben Máriával,
persze a fejünk fölött jól megérdemelt glóriával,
elvitték Megváltónkat, bezárni az ajtókat,
és gyorsan egy újat nemzeni.
És most egy újat nemzeni.
Kérjük, tekintse meg Galériánkat, ahol a képek önállóan, teljes méretben megtalálhatók!
