Kérdések Istenkéhez – válaszok Ferdinandytól

Helyszíni

A Magyar Napló Kiadó, a Magyar Írószövetség és a Fokusz Egyesület várta az érdeklődőket Ferdinandy György Kérdések Istenkéhez című novelláskötetének bemutatójára a Terézvárosi esték programsorozat keretében.
 

 

 

 

 

Kérdések Istenkéhez 

– válaszok Ferdinandytól

 

Ferdinandy Györggyel Szentmártoni János, az est házigazdája és Csender Levente író beszélgetett. A harminchét évig Puerto Ricóban élt írót, egyetemi tanárt így méltatta Csender Levente: „Végre egy idősebb magyar író, aki mosolyog, derűs, és szereti a fiatalokat!” S valóban, a szerző szavaiból csak úgy áradt az élettapasztalat, a nyugalom és a mértékletes kedélyesség. Pedig, ahogy egymás után fűzött gyöngyszemekként előkerülnek fiatalkori emlékei, világosság vált, hogy egyáltalán nem kapott többet az élettől, mint bárki más. A tizenkilencedik században dédapja által szerzett Sas-hegyi házukat elfoglalták a második világháború után – amikor édesanyjukkal, testvéreivel visszatelepülhettek, csak a garázsban kaptak helyet. Gyerekként mégis különleges hangulatokat őrzött meg ebből az időszakból, hisz olyan közel élhetett a természethez, a háziállatokhoz, hogy egy életre megtanulta szeretni az élőlényeket.

Novelláiban is fel-felbukkannak ezek a motívumok. Legutóbbi kötete évtizedek magvas, jól kiművelt munkáit, élményeit, emlékeit és fantáziáit gyűjti egy színes, eleven csokorba: a rövid gödöllői időszakot, aztán a már emigránsként Párizsban eltöltött éveket, ahol egy kis színtársulat szakadatlanul csak Ionesco abszurd drámáit játszotta. Később felbukkannak az amerikai évtizedek történetei, ahol anyanyelvén szinte senkivel sem tudott beszélgetni, s hogy magyarul is megszólalhasson, vezetés közben, az autóban énekelt magyar népdalokat, slágereket, míg az egyetemről hazaérkezett. Puerto Ricóban egyetemi tanárként megtapasztalhatta, hogy milyenek az igazán szorgalmas, mindent tudni vágyó egyetemisták, akik nem csak eltölteni akarják az idejüket a felsőoktatásban, hiszen nagy részük még a nagyszülőktől, dédszülőktől hallott a rabszolgaságról, ami csak két generációval azelőtt ért véget.  A kötet vissza-visszatérő szereplői az éneklő indiánok, a hajózás, de emellett meghitt, mégis friss, lendületes hangú írásokban tűnik fel az író apja is, ahogy budai házukban zongorázott, harmonikázott. Visszaemlékezései között helyet kap még az örök téma, a másik nem. Feleségek, szeretők, szerelmek, ábrándok vonulnak végig a novellákon.

Ferdinandy György csak a rendszerváltáskor térhetett haza, ahogy mondta, a nagy remények időszaka volt ez mindenkinek a négy évtizedes csend után. Művei is csak ekkor, a nyolcvanas évek végén jelenhettek meg itthon. A mai napig kétlaki életet él, hisz őt is, feleségét is Amerikához köti az egyetemi katedra. Csender Leventének a megosztott magyar közéletre vonatkozó kérdésére széttárt karokkal ezt felelte: "Aki egy fél évszázadot távol tölt a hazájától és visszatér, képtelen arra, hogy az ország egyik felét szeresse, a másikat pedig ne.” Kifejtette még, hogy ez nem elvtelenséget jelent, hanem a szekértáborok mindennapi csörtéitől való távolmaradást.

A beszélgetést a házigazda, Szentmártoni János zárta le, lehetőséget adva az érdeklődőknek a szerzővel való személyes beszélgetésre, dedikációra.

Csepcsányi Éva

 

Kommentek elrejtése, megjelenítése