FÉNYTÖVISEK - DOHNÁL ÁRON ÚJ VILÁGA
Sirály röpülhet át csak így a síkon
ki ugyanakkor önmagába tör
a röpülését szépséggé nagyítón
és emelkedve föl csak egyre föl
(Gyurkovics Tibor: Üvegvirág)
FÉNYTÖVISEK - Dohnál Áron új világa
Sík-os kép
Nagy Zopán
Metszések
Három haiku
Ködöket átmetsz–
Ő Fény tövisek! – Halál
terjeng „arra” is...
Halált metsző Fény-
tövisek! – Az űr mögött
is köd kavarog...
Ködöket riasztó
Fénylő Halál! – Benned
is csak Lét szorong...
Az én katedrálisom Feminin ívelődések
Gyurkovics Tibor
Üvegvirág
Sirály röpülhet át csak így a síkon
ki ugyanakkor önmagába tör
a röpülését szépséggé nagyítón
és emelkedve föl csak egyre föl
fekete-fehér könyörületesség
fogadja be a lengő állatot
ki azt akarja egyre jobban tessék
s beálljon a királyi állapot
a visszavonhatatlan gyönyörűség
mutatványát az égben egyre lássák
ahogy a felhő fölébe kerül még
és fonákjára fordítja a szárnyát
mint halhatatlan vízi repülőgép
kék bravúrokkal mondja el imáját
és bukfencezve kockázat s a hűség
között kinyílik benne a sirályság
ezért a percért már mindent beáldoz
remegve fönn a láthatatlan húron
hogy hű maradjon mindig az Urához
vagy mindörökre a tengerbe bukjon.
A vers Kurt Schwitters: Glasblume (Üvegvirág) című alkotása alapján készült.
Tér-kép-zet
Kurt Schwitters
Három
Három három három
Kettő
Három
Kettő
Három
Kettő
Négy Négy Négy
Három
Négy
Három
Négy
Három
Öt öt öt
Három
Hat
Kettő
Négy
Három
Kilenc kilenc kilenc
Nyolc
Hét
Nyolc
Tíz
Nyolc
Hét Hét >Hét Hét Hét
Nulla
Hét
Nulla
Nulla
Nulla
Nulla
Nyolc Hét Egy Nulla
Nulla Egy
Egy Nulla
három
(1922)
(Tandori Dezső fordítása)
Privát galaxis
Dohnál Áron új világa
Dohnál Áron kisgyermekkorától művészeti közegben nőtt fel: édesapja, Dohnál Tibor műtermében és baráti környezetében eszmélt, és szívta magába a képzőművészeti ismereteket. Látásmódját, világlátását alapvetően meghatározta az apa szemlélete, jelképekben, organikus formákban való gondolkodása. A hasonlóság, mondjuk inkább: közös vizuális látásmód ellenére mégis erősen megkülönböztethető életművet hozott létre az alatt a mintegy másfél évtized alatt, amely megadatott neki.
Kép-zet I - II.
Áron korán kutató, kereső művésszé érett. Ezt jelzi, hogy igen fiatalon került be a szakmai egyesületekbe, s még nem volt húsz esztendős sem, amikor a Nemzetközi Kepes Társaság alapító tagja lett, nem véletlenül. Kepes munkássága erősen vonzotta, aminthogy minden új, a hagyományostól eltérő; egyszerre volt meg benne az ifjúság és a művész egymást erősítő kíváncsisága.
Éppen ezért fordult az új technikai lehetőségek, megoldások irányába, és választotta alapvető eszközéül a számítógépet. Munkássága ily módon illeszkedik az elektrográfia vonulatába, ahol a képalkotás a computer mint (képzőművészeti) eszköz hihetetlenül széles, más technikákhoz nem hasonlítható lehetőségségein alapszik, ahol tehát a technika szerepe túllép a hagyományos, közvetítő-reprodukciós vagy sokszorosító funkción, s a kísérletezés végtelen sok lehetőségét kínálja (Lásd pl. Fényesület című sorozatát).
Dohnál Áront erősen foglalkoztatták az optikai hatások, a kinetika, a mozgás élményét keltő kifejezésmódok. A fény mint olyan, a fényfestészet, fényművészet területén kísérletezett, a fény, a tér, a mozgás és a forma változásait, viszonyait vizsgálta, s miközben épített az (apjától is örökölöt) „organikus”-nak nevezett hagyományra, konstruktív, formai megoldásai átdimenzionálták és új szintre emelték azt. Hogy mennyire volt ez tudatos építkezés vagy a formai, technikai kísérletezésből származó eredmény, nehezen eldönthető, mindenesetre úgy tetszik, a fiatal művész rendelkezett a percepció követelte magasabb matematikai logikával. Talán nem véletlen, hogy Privát galaxisa erősen emlékeztet a Fourier-transzformációk mintázatára, s grafikáinak egy része az ún. foszfénekhez, illetve kombinációikhoz hasonlít.
Az én katedrálisom IV. című, a X. Szegedi Táblakép-festészeti Biennálén kiállított művéről Szuromi Pál így írt: „Dohnál Áron rolandpigmentes víziója egyszerűen fájdalmasan gyönyörű. Feszes, földbe szúródó, transzcendens képtemploma úgyszólván az égi és alvilági szellemek elementáris találkozását készíti elő.” Ugyanez mondható el Fényesés című 2003-2004-es munkájáról is.
Fénykockája a tömör forma archipenkói tagadása elektronikus eszközzel kivitelezve. Fénymodulátora talán egyik legszebb, legátgondoltabb alkotása: a fekete és a fehér ellentétére épülő konstrukción az élek és a szögek legömbölyítettek, a párhuzamosan / vízszintesen futó fekete-fehér csíkozás izgalmassá, mozgalmassá teszi a művet. Egyszerűsége és diszkrét dekorativitása fenségességet sugall. Görcs című alkotása mélységekbe vezet és drámai erőt fejez ki. A 2002-2004-es Tér-kép-zet tartalmilag ugyanazt a fenyegetettséget, kiszolgáltatottságot sugallja, mint ami a 2006-ban elhunyt Torok Sándor Fenyegetés a térben c. sorozatán fogalmazódik meg a hatvanas-hetvenes évek fordulóján.
Dohnál Áron nevével találkozhattunk megyei és országos csoportos bemutatkozókon, a Nemzetközi Kepes Társaság kiállításain, a Magyar Elektrográfiai Társaság Matricák tárlatán, a Műcsarnokban és máshol. Alkotásait számos köz- és magángyűjtemény őrzi.
Láng Eszter