EGYÜTT.JÁRÁS - VÁLTOZATOK EMLÉKRE, SZÓRA, MOZDULATRA
se magvak se kősarló se bunkó
se kőmozsár
készül már a sírleltár
se phallosz alakúra faragott
nagyratörő kő mozsártörő
se holdsarló se kifli
éhezhetünk a túlvilágon is
se magvak se kősarló se bunkó(Bartus Ferenc - Debreczeny György)
TÓTH VIKTÓRIA - ZALÁN TIBOR
7 HAIKU
1. hétfő
Ez a csönd napja
Havazik a telefon
Vesztőhely nyáron
2. kedd
Fel fogok állni
Elérem majd az ajtót
De még maradok
3. szerda
Eldobált szavak
mindig soha örökké
S fönt a lyukas ég
4. csütörtök
Szólíthatatlan
Már a semmi jegyese
Nem fordul vissza
5. péntek
Megint a hangok
Majd üres szélzuhogás
Majd Már Hiába
6. szombat
Talán a tenger
Háttal állok Sirályok
szállják szét fejem
7. vasárnap
Éjjel esett A
reggel hidegszürke volt
Nincs több ráadás
NYERGES GÁBOR ÁDÁM - SZABÓ FRANCISKA
BEFEJEZETLEN MOZDULATOK
Szabó Franciska: Befejezetlen mozdulatok
Nyerges Gábor Ádám
változatok.ébredésre
(1)
csak az alvás nem altat
egy ideje vagy tényleg
nem is múlik már semmi
nap és nap között mert
ugyanaz a sajgás a fájás
a fejben cserepek az
ajkakon hogy aztán mint
megfáradt régi alkatrészek
kezdjenek éledezni az izmok
a hátban roppan a nyak
és újra forgásbalendül
a nyelv ahogy a fény eljut
a retináig ahogy
ahogy ahogy ahogy
én nem bírom ezt
újra elkezdeni
(2)
csak az alvás nem altat
de legalább minden más
se így bennem maradnak és
majd megposhadnak az álmok
így ha kihajolok az ablakon
már nem lehet tudni nem a
ház jött-e most beljebb
szűkülnek-e már a falak egy
régebbi versben ahogy írtam
szűkülnek szememben a
gabonakörök esküszöm nem tudom
mire gondolhattam de ahogy
így elnézem ezt a túl sápadt
színű hajnalvilágot azt hiszem
teljesen
igazam volt
(3)
csak az alvás nem altat
de ott van helyette ez a
görnyedés hogy egyrészről
talp és padló másrészt kéz és
asztal meg radiátor ebben
azért kell hogy legyen valami
végső piszok nagy lényeg
hogy honnét kezdődik a bútor
és honnan az ember és abból meg
honnan az én ilyenkor van az hogy
el kell gondolkozni most van-e
az a pillanat amikor tényleg meg lehetne
dögölni egyetlen ilyen másodperc van
csak a délelőtt végefelé fél kezünk
még a radiátoron hátha úgy végre
testmeleg lesz
ORR MÁTÉ - TÓTH ERZSÉBET
A NAGYMAMA PIRITÓSA
Orr Máté: A nagymama pirítósa
Az égett pirítós illatát
citrompótlós teával.
Ahogy átlebeg a téli konyhán.
Azt kérném, ha lehetne.
De nagymama is kellene hozzá,
nagymama-morgás:
dehogy égett az oda,
és kaparja rettenetesen,
és hullik szöszke hajunkra a feketeség,
mert ott gyülekeztünk a lábánál,
mint a kiscsibék.
Azóta is jobban szeretem a pirítóst,
ha füst- és koromízű,
ennyi maradt a nagymama fényből.
Tízóraira zsíros kenyér almával,
a kenyér épp csak megvakítva,
délre lebbencsleves és paprikás krumpli,
uzsonnára dinnye kenyérrel,
ősszel dió és kenyér,
este aludttej a déli paprikás krumplival,
és volt még néha vacsora után
egy pohár frissen fejt habos-langyos tej,
hogy könnyebb legyen az álmunk.
Alvás! Adta ki nagyanyánk a parancsot,
de kikönyörögtük,
hogy legalább délután a földön aludhassunk.
A délutáni alvást
anyánktól kapta parancsba nagymama,
meg ne tudja, hogy délután nem aludtunk.
Kell a gyereknek az alvás.
Megvártuk, hogy nagymama eltűnik valahová
a kert végébe, és nyomás! Föl a padlásra.
Elhelyezkedtünk kényelmesen,
harapdáltuk ki a mákgubókat,
szórtuk torkunkba áhítatosan a csodás
hamvaskék mákszemecskéket.
Ezt gyakran a mákföldön is megtettük
a félig érett mák sokkal finomabb volt.
Ópiumról akkor még nem hallottunk.
Mákteáról sem, amivel néhány parasztasszony
itatta nyűgös csemetéit.
A mi nagymamánk nem volt olyan.
Hajnalban kelt, hogy pár kiló krumplit
becipeljen a piacra,
és az áráért nekünk málnát vegyen.
A mi kertünkben sem termett minden.
De ami ott és akkor termett,
azóta mindenhonnan hiányzik.
Valami mindig található
az óriás fehér tányérok közepén
ügyesen elrendezve,
és mi piszkáljuk rendületlenül,
közben arra gondolunk,
hogy kellene valami
ős nagymama-sűrítmény,
ami hosszú távon
megízesíti az életet.
DEBRECZENY GYÖRGY - BARTUS FERENC
A MELLSZOBOR ÉS A SELLŐ
Bartus Ferenc: Alakulás
Debreczeny György
A mellszobor és a sellő
prózába feszülve
lírába feszülve
a szeretkezés pózába feszülve
közös sírban sírnak
a mellszobor és a sellő
nincs mellettük papírzsebkendő
vagy nem is könnycsepp az
hanem csak a monitor koszos?
és éppen ott?
na és hol vannak a sírmellékletek?
amidőn odafenn
amidőn idelenn
és azonképpen itt a képen
ó a sírokkal kialakuló bensőséges
viszony
a sírok hangos dicsőítése vasárnap
se magvak se kősarló se bunkó
se kőmozsár
készül már a sírleltár
se phallosz alakúra faragott
nagyratörő kő mozsártörő
se holdsarló se kifli
éhezhetünk a túlvilágon is
se pénz se posztó?
hol van a poroszló?
talán szétzúzták a tárgyakat
hogy megsemmisítsék
a bennük lakó mágikus erőt?
vagy csak festményen apró
ember alakú szobrok?
lehet hogy a szellem
szabadult ki mégis a palackból?
idegen sírokban ne szeretkezz
mert a tűrés világa az evilági lét
szüzesség bölcsesség szeretkezés
pusztulás és keletkezés
a feltárt sírban szeretkezik
a mellszobor és a sellő
sárga homokdombok felől
kesernyés port fúj felénk a szellő
RÓNAI-BALÁZS ZOLTÁN - TŐKÉS RÉKA
NEM TUDSZ ELMENNI ÚGYSE
Nem tudsz elmenni úgyse:
Óz felé tartasz, de hol van Óz?
Elég régi a testedben a víz,
hogy lásd magad, amint partra mászol.
És elég új, hogy tudd, hova jöttél.
Az első csepp vérre ezer vaku villan.
Az utolsó után valami újra vágynak.
Hazamennek aztán és a barlanghomályban
dugnak, tévéznek, esznek.
Akit kivonszolnak, azt várja Gaia,
füvekbe oltja, meg fákba.
A győztesek gályázni mennek.
Véres, jó vadászatot,
az istenek legyenek veled! Rád fér,
a sámánnak tökmindegy, mit dobol, kinek:
pontban a körforgás úgyis, és te is csak
abból vagy, ami belőled is lesz −
ennyi hallik a tam-tamából,
„elég régi a testedben a víz,
hogy lásd magad, amint partra mászol”.
Rónai-Balázs Zoltán verse Tőkés Réka akvarell-sorozatára
