Onagy Zoltán

Dallos Sándor

2010. október. 31. - 06:31

A "szegénység írója", közli a szakirodalom, ha igen, nemigen fogtam fel, minthogy összesen két könyve került fel az olvasmánylistámra. Az a kettő, amelyek mindenki listáján szerepelnek, aki az ötvenes években kezdte olvasói pályafutását, a hatvanasokban, hetvenesekben minden felfalt, ami kezébe került. Mindkettő Munkácsy Mihály, mindkettő, mint később kiderül, messze kerüli a realitásokat, a rációt, a valóságot: A nap szerelmese, és az Aranyecset. A két kötetet – emlékeim szerint – egy falatra, egy nekirugaszkodással nyeltem be, az időszak a hajnalig tartó olvasás időszaka. Aligha érdekelt ekkoriban az igazságtartalom és a fikció aránya, ha egy regényt olvashatónak találtam, ráadásul hús-vér nők bukkantak fel benne, elolvastam. Más kérdés, hogy amikor a kilencvenes években, nem tudni már, mi okból, a családi könyvtár éppen e két jelesét választottam pihentető olvasmányul fél napos fabehordás és hasogatás után, nem ismertem fel egyetlen bekezdést, helyszínt, szereplőt sem. Másként maradt meg az emlékezetben a két vastag kötet, mint azt regénybe foglalta Dallos.

Ez nem Dallos Sándor bűne. Kora-tizenévesen vélhetőleg azokra a betétekre koncentráltam, amelyekre később nem. Tíz (húsz) év múlva egy ma olvasott regény sarokpontjai is áthelyeződnek annnak ellenére, hogy az olvasó az ifikort átlépve nem változik akkorát, hogy olvasmányait kifordítsa a bundájából.

De hogy a hamis, valójában írói fantáziából született Munkácsy-életrajz rajongóinak máig érkezik utánpótlása, mért is ne, a romantika korigény, nem-igény, ráadásul a két regény bejáratott, bevált, igazolta jó fogyaszthatóságát, az is bizonyítja, időről időre piacra dobja a hagyatékot kezelő Szépirodalmi, legutóbb 2005-ben. Arról nem beszélve, hogy a neten is olvasható pdf-ben.

Dallos Sándor, Győrszentmárton, 1901. október 31. – Budapest, 1964. március 10., József Attila-díjas író, újságíró, forgatókönyvíró.

Iskoláit Komáromban és Győrben végzi. 1925-től a Magyarság és az Új Magyarság című lapok újságírójaként dolgozik a fővárosban. Az 1930-as években indul szépirodalmi műveivel. 1945–1949 között a Hírlapnál dolgozik. 1949–1953 között a Magyar Nemzet, 1952-1955 között a Hunnia Filmgyár munkatársa.

Regényeken és elbeszéléseken kívül filmforgatókönyvet is ír, pl. a Szabó Pál regényéből készült Talpalatnyi föld, valamint a Semmelweis című film, amelyért József Attila-díjat kap.

Művei:

Gomblyukban piros virág (regény, 1931)

Mint kóbor kutyák (elbeszélés, 1935)

Dunántúli legendás könyv (1937)

Az ember nyomában (önéletrajzi regény, 1938)

A vándor elindul (regény, 1938)

Mezei mirákulum (novellák, 1940)

A fehér ménes (elbeszélés, 1940)

Nagy János megadja magát (regény, 1942)

Szerető fia, Péter (forgatókönyv, 1942)

A hegyek lánya (forgatókönyv, 1942)

Keresztúton (forgatókönyv, 1942)