Sükösd Mihály

Író, kritikus, újságíró, az alkalmazotti besúgó mintapéldánya.
   A dolog mai ésszel nehezen értelmezhető. Hogyan dolgozza fel okos ember, akinek nincs nyilvánvaló bűne, nem zsarolható, akit időről időre előkap a hatalom, mert azonnali információra van szüksége valamelyik ismerőséről, barátjáról. Vagy talán éppen az okos ember látja át, hogy nincs hová menekülni a hatalom elől? Néha bedől, a köztes időben pedig éli világát? Hónapok óra töröm a fejem, megírható-e Sükösdről, ami. Hiszen a szó maga mást jelent, minden helyzet más és más, és melyik helyzetből létezik kiút, az alapnarratíva szerint az oroszok ugyanúgy lenyomják Közép-Európában százötven évüket, mint a török? Hogy ilyenkor mi a teendő? És mi az én teendőm, akit az információ legalább annyira fejbe vert, mint a Tar Sándor-féle.
   Mert Sükösd írt, írt, írt folyamatosan a beatről, a hippimozgalomról, amerikáról, Kafkáról, Hemingwayről, Bergmanról, nem mellesleg szerkesztette a Valóságot (és még mi mindent). A hetvenes évek végén – egy borsosberényi kamra sarkában – találtam hat összekötött évfolyamot, öt éven át olvastam. Mert a Valóságban jelent meg a Hajnóczy szociográfia (Az elfekvő), ami Hajnóczyt csinált Hajnóczyból. És felsorolhatatlan számban fontos olvasandók, amelyek másutt nem jelentek, nem jelenhettek meg. És nem utolsósorban megírta a Babilon hercegét. A Babilon hercege – USA-ösztöndíj – tankönyvem volt. Belőle tanultam meg felismerni és működtetni a mögöttes, láthatatlan struktúrát, a történet mögötti történetet, azaz az irodalmi valóságot. De hát jól megtanulható-e, ha a mögöttes valóság ugyanúgy, mint a látható: hazug lotyó, érdekei mentén árul el mindent és mindenkit?

Onagy Zoltán

"Ahogy akkortájt mondták: ’egy ország’ – ezen nyilván a nem szívesen használt közvélemény fogalmát is értették – álmélkodott azon, hogy mint kerül egymás mellé a Táncdalfesztiválon a ’progresszív’ népi-rockot és úgynevezett beatet egyszerre játszó Illés zenekar és egy (2010-ben meghalt) fiatal munkásember, Kovács József, aki az operett tisztes hagyományát követte. Minden mindennel összekeveredett, az ideológiai uralom terei teljes mértékben kiterjedtek a mentalitás és fantázia feletti kontrollra. A kérdés az volt, hogy a rendszer meddig tudja domesztikálni, a maga nyelvére lefordítani, jól kezelhető kontextusokba rendezve, egymástól elkülönítve bemutatni a kortárs nyugati kultúra különféle áramlatait. A domesztikálás/fordítás mikéntje nem csak hatalompolitikai, de a magyar nyelvű társadalomtudományos és kulturális transzfer kulcskérdése volt. Az olyan antológiák, mint a kortárs amerikai ’beat irodalmat’ bemutató, az Európa Kiadónál megjelent Üvöltés jól példázták ezt. A szerkesztés, a kötelező kísérő tanulmány az ideológiai normákat jól ismerő, ugyanakkor elég nyitott Sükösd Mihály munkája volt, aki – mint oly sokan – komoly árat fizetett azért, hogy ösztöndíjasként az Egyesült Államokban vehetett részt egy íróprogramon. Informátor, besúgó lett, 1989 után elitértelmiségiből gyanús és marginalizált, a leleplezéstől rettegő figura." - György Péter az Alföldben a korszakról: http://www.alfoldfolyoirat.hu/?q=node/255

Sükösd Mihály (Budapest, 1933. október 4. – Budapest, 2000. október 12.) József Attila-díjas (1982) magyar író, irodalomtörténész, kritikus, újságíró.

Művei:
Regények
Fától fáig (1962)
A kívülálló (1968)
Vizsgálati fogság (1973)
A törvénytevő (1981)
Halottak napja: feltámadás (1986)
A halottak gyorsan lovagolnak (1987)
Egy államférfi nehézségei (1990)

Elbeszélések
Ólomketrec (1960)
Ítélet előtt (1975)
Babilon hercege (1981)
Hódolat Ingmar Bergmannak (1988)

Irodalmi és szociológiai tanulmányok
Tudós Weszprémi István (1958)
Előjáték (1959)
Dickens (1960)
Franz Kafka (1965)
Hemingway világa (1969)
Értelmiségi terepszemle (1969)
Változatok a regényre (1971)
Küzdelem az epikával (1972)
Kilátó (1974)
Közelítések (1979)
Hippivilág (1979)
A paradicsom kapuja (1983)
Beat, hippi, punk (1985)
Seregszemle (1986)
Utópia lovagjai (1990)
A hajnalcsillag és a sötétség (1993)
Merengő (1994)
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger (1997)