Télvégi esték Bródy Sándorral
Az olvasót magával ragadja a Duna-part, a redakció bohém világa, Sebők Dénes, Szera munkás-szegénysége, villogó erkölcsei. Fátyolként vonja be ezt az idillt a főhős belső bizonytalansága, ki felismerve és élve az érvényesülés lehetőségeivel elfordul saját belső jobbik énjétől, és egy könnyebb útra lép.
Tél végi esték Bródy Sándorral
Három kisregény
Olvasónapló
Ha kinn még mindig halott a világ, és várni kell egy borozós, csillagporos nyári estre, akkor javaslom, fészkelődjünk be egy kényelmes fotelbe, macskával vagy meleg pléddel, kézközelben egy csésze illatos forralt borral, és kezdődhet a móka.
Már indulhatunk is Bad Gasteinbe, hol A nap lovagja hőse, a zsurnalista Asztalos Aurél, „a kornak piszkos kis hőse, ki futni akar a gyors futókkal” mindent elkövet, hogy az érvényesülés rögös útjára léphessen. Akár úgy, hogy meghódítja az agg főherceg fiatalos szeretőjét, s ez által lapvezérré és képviselővé avanzsál. Vagy talán az exkluzív Nuszika szerelmét választja? Akárhogyan dönt, falakat feszeget és kapukat dönt.
Már-már úgy tűnik, az álmok valóra válnak, mikor egy ostoba incidensen elbukik, és választás elé áll. A főhercegi szerető tisztességéért párbajozni kényszerül, s talán megússza vagy menti az életét, de akkor erkölcsi halott. Van harmadik út? A nap lovagé?
Választ talán Helynélküli János a magányos, megkeseredett kolléga figurája adhat.
Tanulság: aki nem tud lőni, ne menjen párbajozni.
Hogy mennyiben rímel a Színészvér főszereplője, Ecsedi István figurája Asztalos Aurél karakterével, döntse el az olvasó.
A kulcsszavak itt is a szenvedés, szerelem, kísértés, döntés, halálfélelem, és életigenlés.
A miliő bár nyomortanya, friss és pezsgő, lendületet adó.
Az olvasót magával ragadja a Duna-part, a redakció bohém világa, Sebők Dénes, Szera munkás-szegénysége, villogó erkölcsei. Fátyolként vonja be ezt az idillt a főhős belső bizonytalansága, ki felismerve és élve az érvényesülés lehetőségeivel elfordul saját belső jobbik énjétől, és egy könnyebb útra lép.
Ám ezt az utat nem az eszmék tisztasága kíséri.
Az ezüst kecske szintén karrier regény, bár az ekkor már harmincöt éves Bródy érettebb korrajzot mutat, némi nosztalgikus felhangot is megüt a Belle Epoque-t emlegetve.
A kor dekadenciája hullámzik az anarchisták és a szüfrazsettek törekvéseivel, némi nacionalista felhanggal.
Ebben a miliőben tárul elénk Robin István és Bem Gyula élettörténete. Előbbi „szerelmi és kenyéréhségében” minden morális gátat felrúgva egy asszony kreálta karrier hálójába kerül.
Ezzel egyben saját álmai áldozatává válik.
Bem Gyula, ki karakterét tekintve ellentéte barátjának, „a fehér szín szerelmese”, énje jobbik felének eszméiből teremt magának fehér lapon tiszta álmokat. Tragédiája az, hogy lelke fehér elefántcsont tornya sem tudja megóvni a csalódásoktól, a magánytól, a világba való belefáradástól. Későn érkezik Piroska megváltó szerelme.