Ugrás a tartalomra

Komán János: Jelzőeltolás Sütő András prózájában

Ha Tamási Áron műveit olvasgatjuk, a hasonlatok, megszemélyesítések dominanciája hívja föl – többek között – a figyelmünket. Kiemelkedő gondolatalakzatait, stílusalakzatait, humorát inkább a szakma szerelmesei emlegetik. Sütő András, a Tamási-tanítvány szépírói stílusa számomra többet mond, nemcsak az előd, hanem valamennyi magyar prózaíró írásművészeténél. Metaforái, metonímiái, szinesztéziái, gondolatalakzatai, komplex képei arról beszélnek, hogy Sütő alaposan tanulmányozta nagyjaink írásművészetét, és ismereteit tudatosan alkalmazta. A képalkotó fantáziájának ragyogása minősíti A lőtt lábú madár c. könyv alkotásait, melyben az elbeszélések, naplójegyzetek mellett – fő helyen – az Engedjétek, hozzám jönni a szavakat! c.  közismert műve olvasható.

 

 

Ennek a kötetnek a jelzőeltolásait (enallagéit) számba véve, elemezve bizonyítom állításom hitelességét. Tervezett célom elérése végett újraolvastam a szerző könyvét, és hetvenkét említésre érdemes jelzőeltolást találtam, de lehetséges, hogy számuk még nagyobb lenne egy harmadszori megfigyelés után. Ezeket az enallagékat legalább három vizsgálódási szempont szerint kellene osztályoznunk. Elsőként az enallagé három elemének elhelyezkedését veszem szemügyre, eszerint értékelve ezek minőségét. A másik fajta számbavétel az enallagé gondolatalakzatnak, mint komplex képnek az összetevőire (metafora, metonímia, szinesztézia, oximoron) irányíthatná a figyelmet. Lehetséges egy harmadik elemzési eljárás is, mely a csonka enallagék fölbecsülését tenné lehetővé.
Nem látom értelmét annak, hogy az összes enallagé értelmezését bemutassam, ezért csak a legjellegzetesebbekre hívnám föl az érdeklődök figyelmét, a többit az esszé végére csatolt mellékletben emelem ki.
     a) Elsőként azokra az enallagékra terelem a figyelmet, melyeknek mindhárom eleme egymás mellett helyezkedik el.
1. A galambok „Imádkozó célpontok a hó fehér hullámai fölött.” A hó fehér jelzője a hullámai főnevet minősíti. Mivel a fehér hullám jelzős szószerkezet azonos érzésterületről származó szavakat társít, oximoronról beszélhetünk (P. Dombi Erzsébet: Öt érzék ezer muzsikája. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1974. 12, 72, 154 o.).
2. „…László könyörgő hangjára lett figyelmes Nagyapa.” A könyörgő László jelzőjét a hangjával társította. Ezt a szemléltető példát is az oximoron díszíti.
3. „László ajtónyitó kacagására – mintha félrevernék a harangot – Dédi szalad ki a házból.” Az ajtónyitó Lászlónak a kacagása lett ajtónyitó. Ez az enallagé szintén oximoronnal jeleskedik.
4. A medve „…mint aki jól végezte dolgát, elballagott a fenyves zöld homályában”. Ebben az esetben a jelzőeltolás ugyancsak oximoronnal díszíti a mondatot.
Az utóbbi jelzőeltolás Szabó Lőrinc Hajnali himnusz c. költeményének egyik verssorában található jelzőeltolást juttatja eszembe („…és harmatos örömtől borzong a fenyves zöld élete…”), melyben a zöld élet és a fenyves élet metaforák alkotják a komplex képet.
Sütő jelzőeltolásainak jelentős része arról beszél, hogy az impresszionista stílus díszeit igyekezett átmenteni teljes sikerrel. Az írásaiban fölfedezhető néhány versidézet is erre utal.
     b) A jelzőeltolások másik csoportjába azokat sorolom, ahol a hagyományosan jelzett szó ugyanabban a mondatban távolabbra kerül az új jelzős szerkezettől.
1. „Nagyanya századszor vet várakozó pillantást a kiskapura”. A kiemelt szavak arra figyelmeztetnek, hogy a várakozó jelző helye eredetileg a nagyanya fogalom mellett volt. A jelzőeltolással metaforikus kép keletkezett.
2. „Édesanyám kedves, köszönjük felnevelő jóságodat.” Az édesanya szóhoz tartozó felnevelő jelző eltolásával metafora keletkezett, és addig csak minősítő jelzőként szerénykedett.
3. „Jött később a bohócmadár is piros villanással”. A megfestett piros hattyú, a bohócmadár minősítő jelzőjének párosítása a villanással szinesztéziát alkot.
4. „…miként bánjon László saját cseperedő szavaival.” A beszélni tanuló, cseperedő László jelzős szószerkezet enallagévé alakítva egyúttal melléknévi metafora is.
5. „A zöld szakállú hadifogolynak pántlikát kötöttem – piros kiáltásként – a tobozos fejére.” A pántlika piros jelzőjét a kiáltással  társítva szinesztézia keletkezett..
     c) Úgy érzékelem, úgy értékelem, hogy nagyobb feszültséget jelent a jelzőeltolás, amikor három alkotóeleme külön mondatokban található.
1. „A szeme Jóska öcsémre emlékeztet. Csordultig tele jobbágykék esedzéssel”.   Érthető, hogy nem az esedezés, hanem a szeme jobbágykék. Az új szókép esztétikai minőségét nem szükséges értékelni, magát dicséri.
2. „Kézre került az énekes hattyú! Szárnyával csapkodó, hófehér ijedelem.” A hattyú hófehér jelzője az új jelzős szerkezettel ugyancsak szinesztéziát alkot.
3. „ A zöld hályog a színét nem mutatja. Galambkék mosolyával és szelíden szemrehányó szavaival azt kérdi Dédapa.” A zöld hályoggal borított szem galambkék színét a mosollyal társítva szinesztézia keletkezett.
4.    „Az úton véges – végig nyílnak az orgonák. Kék, fehér és lila tülekedés a kerítés mentén.” Az orgonák lila tülekedése (a lila orgonák tülekedése) szintén szinesztétikus képként minősíthető.
     d) Jelzőeltolásnak tekinthetők azok a hiányos szószerkezetek, melyeknek elemzésekor kitalálható az enallagé harmadik része. Ezek a metaforikus, metonimikus, szinesztéziás szószerkezetek, gondolatalakzatok esztétikai értékük miatt ugyancsak figyelemre érdemesek. Ilyenek bőven találhatók Sütő András könyvében (vigasztaló zsebkendő, boldog előkészület, vigasztaló arc, vigasztaló képzelet, virrasztó bolyongás, sóhajos motyogás stb.).
A művészet nagysága nem abban rejlik, hogy mit mond, hanem abban, hogy miként mondja el az író, a költő, a festő, a szobrász, a zeneszerző gondolatait, érzelmeit. Ha László cseperedő szavai és László ajtónyitó kacagása helyett a cseperedő László szavait és az ajtónyitó László kacagását írjuk, akkor nyomban fölfigyelhet a szakamában járatlan olvasó is a két gondolatalakzat és szószerkezet közötti minőségi különbségre. Sütő ennek a transmutaciónak köszönhetően a hétköznapi nyelvet megújította, művészi rangra emelte. Meg kell említenem, mint aki kedvelt gondolatalakzatának, komplex képének tartja a jelzőeltolást, hogy legnagyobbjainknak költészetében is alig található egy-két említésre érdemes enallagé, de erről már beszámoltam Az enallagé komplex képszerkezete c. esszémben.
 

Melléklet
    

                     
1. László „családunk hanyatló birodalmának felgyarapítója…”
2. Arisztotelész, „aki köztudomásúlag, mint egy almát szelte ketté a világot: hódításra jogosult hellénekre, valamint férges barbárokra”.
3. „miként bánjon László saját cseperedő szavaival
4. Közöttünk csörgedez örökösen tiltott…forró víznek, késhalomnak, álmatag lábbal a meredek lépcsőnek a pici Nagy Sándor”
5. A galambok „Imádkozó célpontok a hó fehér hullámai fölött”.
6. A fekete kolibri „ parányi, röpködő homály Nagyapa szeméből vetült az égre”.
7. „Nagyapa, aki – immár agyonpotyoltan a század hangoskodásától – csöndes mosolyával mutat föl az égre…”
8. „Parányi gépek fekete, néma kötelékét csak Nagyapa látja a repedező tekintetével.”
9. „László figyel megértő mosollyal”…
10. „Nagyapa … mindannyian elszegődünk Lászlóhoz nyelvterelő, szóvigyázó juhászoknak, éjjeli-nappali szolgálatra…”
11. ”…Nagyanya vagy Édesanya álomra biztató, puha szavakkal a párnáját telehintette…”
12. Nagyanya „ egy törékeny, tintás ujjú szorgalom..”
13. ”Sejti már Nagyapa, mit mond a kétségbeesett tekintetével…”
14. Nagyapának „ komoly és szerződésbontó a tekintete
15. ”belevetik magukat a fehér hullámzásba” (a hó fehér hullámzásába)
16. „Nagyanya századszor vet várakozó pillantást a kiskapura.”
17. Lacika „az irányzékba csúszott tévedést ügyesen” kikorrigálta.
18. Nagyanya áhítattal várja a leszálló helyét kereső motyogást.”
19. „Nagyapa lelki szemei előtt a fehér és fekete hópelyhek elvegyülnek a Maros-parti emlék didergő szavaival…”
20. Az öreg nevelők elámultak a ” vigasztaló képzelet madárseregei”
21. ”Édesanyám kedves, köszönjük a felnevelő jóságodat…”
22. „kereső gondolat”
23. „kereső ujjak”
24. „tartalékos gondolat”
25. „Aszinkron, nézte Nagyapa tudós tökéletességgel, míg az ismételt kérelem föl nem riasztotta.”
26. ”...László könyörgő hangjára lett figyelmes Nagyapa”.
27. ”Vigasztaló játékba kezdtek az ismeretlen Fadrusz műve alatt.”
28. „Eddig repültünk,de most már fussunk, mondta László riadt tekintete.”
29. „... és csupa tekintetkerülő lelkiismeretrobbanás volt rokoni látogatása.”
30. ”Tanár és tanítvány énekes tekintete egymásba fonódott.”
31. ”Billegetős kedvében menyecskemadár környékezi őket, le-leszáll, sűrű főhajtással bizalmaskodik.”
32. „Nagyapa ígérete.(a menyecskemadár) a hölgyválasz hamvasszürke látomás volt.”
33. Fénycsúcsos esztendő;fehér alkalmak
34. Dédapa „Meghökkenten vetette föl a fejét, s egy ostoros pillantással tiszteletre intett...”
35. „Az ötévesforma, vézna legényke gyanútlan kék lobogással a tekintetében kihúzza magát...”
36. „Múltkoriban a főkönyvelő, aki négy pontyot kifogott már a húszonegyből, bősz hajlingozás közben Sándornak a fülét akasztotta meg a szakállas horoggal.”
37. ”A zöld szakállú hadifogolynak pántlikát kötöttem – piros kiáltásként – a tobozos fejére.”
38. „Az úton véges-végig nyílnak az orgonák. Kék, fehér és lila tülekedés a kerítés mentén.
39. „Vendégváró lelkesedésében némely fürtös ág a lábuk elé veti magát.”
40. „László ajtónyitó kacagására – mintha félrevernék a harangot – Dédi szalad ki a házból.”
41. ”Ez Dédnagymama – súgja Nagyapa, hogy meg ne lepődjék a tárt karú fogadtatáson, ha netán ticsi korából nem emlékezne rá.”
42. ”Mondtam ugye, vigasztaló zsebkendőnek is jó helyt leszel a nyakamon.”
43. „Egyik kacagásból a másikba hempergett a boldog előkészület.”
44. „…hajítja közéjük Nagyapa a jelszót, amitől a zenészek boldog igyekezettel próbálják újra összeszedni a szétesett éneket.”
45. „ A zöld hályog a színét nem mutatja. Galambkék mosolyával és szelíden szemrehányó szavaival azt kérdi Dédapa.”
46. „Nagyapa húst rak a húsából János bátyjának arcára, rokoni pillantást ültet a szemüregébe…”
47. „…szomorkás tekintete körül a vigasztaló mosolyráncok és gödröcskék fodros hullámzása.”
48. „A tornác fájára támaszkodva nézi Nagyapa az autó fényszóróinak kanyartapogató sugarait.”
49. „Nagyapa szíve táján a kápolnás gondolat  vigasztaló meleget áraszt.”
50. „Hozzájuk csatlakoznak László pelyhes szavai és betöltik a házat…”
51. „Jól tudta, hogy a pohárka szilvórium éppúgy kijár neki, amiként nekünk is a  részéről a kék mosolyú kérdés.”
52. „hallani lehetett a fülesbagoly puha röppenését…”
52. A medve „…mint aki jól végezte dolgát, elballagott a fenyves zöld homályában.”
53. „a fogcsikorgató küzdelem így végződött aztán a gyermek harkályröptű, énekes kacagásával….”
54. „Ha felém fordult, fölvette szolgálatos vigasztaló arcát….”
55. „Rebeka ángyom sűrű keresztvetésbe fogott, egész kis kápolnát ácsolt maga köré a riadt mozdulataiból.”
56. ”Egy-egy pohárka pálinka mellett is azért sorolta elé a testi bajait, hogy az idő ne fusson üresen, de virrasztó bolyongásainak okát mégsem adta”.
57. „Az öregasszony, akinek homlokán parányi tetovált kereszt lóbálta karjait, csöndes kegyetlenséggel mondta ki másodszor is az ítéletet…”
58. „A szeme Jóska öcsémre emlékeztet. Csordultig tele jobbágykék esedezéssel.”
59. „ A táplálék reményével indázó kapaszkodást.”
60. „ Kézre került az énekes hattyú! Szárnyával csapkodó, hófehér ijedelem.”
61. „Jött később a  bohócmadár is piros villanással.”
62. „hattyúbéke idején egy zsebkendő fehér villanása is tovariasztotta volna őket.”
63. „Kivesszük a kutyának a szaladó szabadságát, és utána szüreti mulatság vacsoracsillagig.”
64. „Szolgánk is van, látod, aki kaput nyisson neked – mondja anyám kicsi, törött kacagással, és botladozó pampóiban szalad elém, ahogy a nyolcvan esztendeje bírja.”
65. „…mondja anyám szigorú rosszallással.”
66. „ Ajándékhalott volt……” „A tekintete:vízbe fúlt kékcinege.”
67. „ Görcsös ujjakkal kezdte tépdesni a vállam, és a gyermeki sírás üveghangjain parancsolt rám:”
68. „ ….amit ez a dédunoka hozott a hátizsákjában, s a cérnaszárú szőlőgerezdek láttán bucskázó kacagásával.”
69. „… a medvetalpú hegyeken túl, a mesének agyaras veszedelmei között is sokan, vagyis ketten voltunk.”
70. „Ág reccsent a közelítő félelem lába alatt?”
71. „Kicsi, pangó víz lett a fodros kedvéből, sóhajos motyogás, a játék hangjaiból…”
72. ”…a zenészek boldog igyekezettel próbálják újra összeszedni a szétesett éneket.”

 

Komán János   

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.