Boldog hanukát!

HAG SAMEAN HANUKA!

Anne Frank

Tárca
A náci megszállás alatt írt naplója tesz világhírűvé. Híres írónő szeretett volna lenni. Naplóját nyersanyagnak szánja későbbi könyvéhez. Híres írónő válik belőle. De nem tud róla. Nem sokkal tizenhatodik születésnapja előtt elviszi a tífusz a bergen-belseni haláltáborban.

 

 

A síron túli halhatatlan: Anne Frank

 

 Anne Frank

82 éve, 1929 június 12-én születik a holland-zsidó Anne Frank, akit a náci megszállás alatt írt naplója tesz világhírűvé. Híres írónő szeretett volna lenni. Naplóját nyersanyagnak szánja későbbi könyvéhez.

   Híres írónő válik belőle. De nem tud róla. Nem sokkal tizenhatodik születésnapja előtt elviszi a tífusz a bergen-belseni haláltáborban.

   Ugyan a naplót a megjelenése óta számos kritika éri, a kritikusok megkérdőjelezik, hogy beleszorulhat-e a tizenhárom éves kislányba ennyi stratégiai és irodalmi érzék. A letisztult, egyszerű, minimalista technika is kétségessé teszi Anne Frank szerzőségét. Ráadásul bizonyos javítások az akkor még nem létező golyóstollal készültek. A naplót folyamatosan vizsgálták jobbról, balról.

   1976-ban a Német Szövetségi Nyomozóhivatal két neonáci pere során úgy ítélte meg, hogy a papír is, a tinta is, amelyet az írásakor használtak, kapható volt a világháború idején. A golyóstollal eszközölt javítások csak két utólag beillesztett lapon találhatók, tehát az eredeti napló hitelesnek tekinthető. A 2003-as kiadás szerkesztője, H. J. J. Hardy megjegyzi, hogy golyóstollal írt szöveg kézírása nem Anne Franké, hanem Hans Ockleman édesanyjáé, név szerint Dorothea Ockleman írta őket, amikor kutatást végzett a naplóval kapcsolatban. Hogy miért javított bele az eredeti szövegbe, rejtély. Talán ő is, mint annyian, az öröklétre vágyott, nyomot akart hagyni a világban.

OZ

 

 Részletek a 65 évvel ezelőtt, 1944 júniusában írott Anne Frank naplóból:

 

 

1944. június 1, hétfő
Drága Kittym!
Újabb összecsapás a rejtekhelyen. Ezúttal egy kanapéügy: Dussel és a Frank-család vitája a vajelosztás körül. Dussel végül is kapitulált. Van Daanné és Dussel között csoda nagy a barátság. Flört, ölelés, puszizkodás, vihogás napirenden. Dussel kezd érdeklődni a nők iránt.
Az ötödik hadsereg elfoglalta Rómát. A várost nem rombolták le. Még csak nem is bombázták.
Kevés a krumpli meg a zöldségféle. Az idő rossz. A calais-i öblöt és a francia partvidéket szakadatlanul bombázzák.
Anned


1944. június 6, kedd

Drága Kittym!
"This is the D-day", jelentette 12 órakor az angol rádió és joggal. "This is the Day", mert megindult az invázió!
Reggel nyolc órakor angol jelentés: nagy légitámadás Calais, Boulogne, Le Havre, Cherbourg és (mint rendesen) a calais-i öböl felett. További biztonsági rendszabályok kihirdetése a megszállt területek számára: a tengerparttól harmincöt kilométernyire tartózkodó lakosság készüljön fel a bombázásra. Az angolok, ha módjuk lesz rá, a támadások előtt röplapokat szórnak le.

Német jelentés szerint angol ejtőernyős csapatok szálltak le a francia partvidéken. A BBC közli, hogy a csapatszállító hajóegységek már harcolnak a német tengerészekkel.
Rejtekhelyünk lakói kilenc órakor, reggelizés közben azon vitáznak, nem lesz-e ez is csak próba-partraszállás, mint Dieppe-nél két évvel ezelőtt?
Tíz órakor angol leadás német, holland, francia és más nyelveken: "The invasion is begun!"[22] Ez tehát "igazi" invázió. 11 órakor német nyelvű jelentés: Dwight Eisenhower tábornok főparancsnok beszéde.
Tizenkét órakor újabb angol jelentés: "This is the D-day!" Eisenhower tábornok szózata a francia néphez: "Stiff fighting will come now, but after this the victory. The year 1944 is the year of complete victory, good luck!"[23]

Fordításban írom le az angol rádiónak egy órakor leadott angol nyelvű jelentését: tizenegyezer repülőgép szállítja a csapatokat és dob le állandóan bombákat a front mögé. Négyezer csapatszállító hajó és bárka szakadatlanul rak ki csapatokat és hadianyagot Cherbourg és Le Havre között. Az angol és az amerikai csapatok már kemény harcban állnak az ellenséggel. Közvetítik a holland és a belga miniszterelnök, Haakon norvég király, De Gaulle francia tábornok, az angol király és természetesen Churchill beszédét is.

Rejtekhelyünkön óriási az izgalom. Hát igazán közeledik a szabadulás napja, a szabadulásé, amelyet annyiszor emlegettünk? Ó, szinte túlságosan szép, szinte a mesével határos, hogy igaz is legyen. Valóban meghozza az 1944-es év a győzelmet? Még most sem hisszük el egészen, de reménykedünk és ez új bátorsággal és erővel tölt el bennünket. Még rengeteg rettegést, nélkülözést és szenvedést kell kibírnunk, de minden azon múlik, hogy nyugodtan és elszántan nézzünk a jövő elé. Félre tehát a siránkozással. Inkább vájjuk körmünket a húsunkba! Siránkozásra egyelőre semmi okunk, a franciáknak, az oroszoknak, az olaszoknak, a németeknek annál inkább!

Ó, édes Kittym, az egész invázióból az a leggyönyörűbb, hogy úgy érzem, közelednek a barátaink. Ezek a szörnyű németek oly soká sanyargattak és tartották torkunkon a kést, hogy már akkor is bizakodással telik meg a szívünk, ha arra gondolunk, hogy barátaink és megmentőink nincsenek messze!
Most már nem a zsidókról van szó, hanem Hollandiáról és az egész megszállt Európáról. Margot szerint talán már szeptemberben vagy októberben beiratkozhatunk az iskolába.
Ui. Majd még beszámolok a legújabb hírekről!
Anned


1944. június 9, péntek
Drága Kittym!
Az invázió nagyszerűen halad. A szövetségesek elfoglalták Bayeux-t, egy kis falut a francia tengerparton, s most Caent ostromolják. Világos, hogy el akarják foglalni Cotentin-félszigetet, mert így bekeríthetik Cherbourg-t. A haditudósítók esténként beszámolnak a hadsereg harcairól, bátorságáról és lelkesedéséről. A leghihetetlenebb hőstetteket követik el. Néhány Angliába visszatért sebesült is megszólalt a mikrofon előtt. Bár kedvezőtlen az időjárás, szorgalmasan repülnek. A BBC-ből megtudtuk, hogy Churchill is részt akart venni az invázióban, s csak Eisenhower és még néhány tábornok tanácsára mondott le erről a tervéről. Képzeld, milyen bátor ez az öreg ember. Pedig úgy tudom, hogy már hetvenéves is elmúlt.

Nálunk megint lecsillapodott kissé az izgalom, de azért reméljük, hogy ez év végéig mégiscsak befejezik a háborút. Már éppen ideje! Őnagysága siránkozása kibírhatatlan. Most, hogy többé nem őrjíthet meg bennünket az invázió késése miatt, egész nap azért nyafog, mert rossz az idő. Nagy kedvem volna beültetni egy vödör hideg vízbe és felrakni a padlásra.
Anned


1944. június 13, kedd
Drága Kittym!
Már elmúlt a születésnapom is, tizenöt éves lettem. Jó sok ajándékot kaptam.
Anya és apa megvette nekem Springer Művészettörténetének öt kötetét, egy készlet fehérneműt, két övet, egy zsebkendőt, két üveg joghurtot, egy kis üveg dzsemet, egy mézeskalácsot meg egy növénytani könyvet. Ezenkívül Margot-tól egy dublé karperecet kaptam, Van Daanéktól könyvet, Dusseltől Biomalz és Lathyrus-tápszert, Miep és Elli cukorkával és füzetekkel, s mindennek betetőzéséül Kraler három szelet sajttal és egy Mária Terézia című könyvvel lepett meg. Peter gyönyörű pünkösdi rózsacsokorral kedveskedett. Szegény fiú, akárhogyan is igyekezett, nem tudott egyebet szerezni.

Az invázió továbbra is nagyszerűen halad. Pedig rettenetesen rossz az időjárás, egymást érik a viharok, a záporok, és állandóan hullámzik a tenger.
Churchill, Smuts, Eisenhower és Arnold tegnap meglátogatta az angolok által meghódított és felszabadított falvakat. Amikor a partvidéket lőtték, Churchill egy torpedóhajón tartózkodott. Mint a legtöbb férfi, úgy látszik ő sem ismer félelmet. Irigylem érte!

Innen, a mi hátsó erődünkből nehéz megállapítani, hogy milyen az országban a közhangulat. Az emberek kétségtelenül boldogok, hogy végre mégis megemberelte magát az a semmittevő(!) Anglia. Minden hollandot, aki az angolokat lenézi s szidja Angliát meg öreguras kormányát, aki gyávának tartja az angolokat, de gyűlöli a németeket, szeretnék egyszer úgy megrázni, mint ahogy a párnát szoktam. Remélem, hogy ezzel felfrissülnének az eltompult agyvelők.
Anned


1944. június 14, szerda
Drága Kittym!
Rengeteg kívánság, gondolat meg az elszenvedett szidások és szemrehányások kavarognak szegény fejemben. Igazán nem vagyok öntelt, ahogyan sokan hiszik, mindenki másnál jobban ismerem a hibáimat és fogyatékosságaimat, azzal a különbséggel, hogy még azt is tudom, hogy meg akarok javulni, meg fogok javulni és részben már meg is javultam.
Gyakran gondolkoztam rajta, hogy akkor mért tartanak olyan szörnyen önteltnek és szerénytelennek? Vajon én vagyok-e az, vagy pedig a többiek? Tudom, hogy ez furcsán hangzik, de mégsem húzom át ezt a mondatot, mert semmiképpen nem tartom helytelennek. Van Daanné őnagyságáról, aki pedig a legtöbbször korhol, közismert, hogy műveletlen, sőt nyugodtan mondhatjuk: "ostoba". Ostoba emberek többnyire nem tudják elviselni, ha valaki különb, mint ők.
Őnagysága butának tart, pedig ő az, aki nagyon gyenge felfogású, szerénytelennek tart, pedig ő még szerénytelenebb; azt állítja, hogy rövidek a ruháim, pedig az övéi még rövidebbek. Szerinte öntelt vagyok, pedig ő kétszer annyit szól bele olyan dolgokba, amikről nincs fogalma. De egyik kedvenc közmondásom szerint: "Nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél", s ezért hajlandó vagyok elhinni, hogy öntelt vagyok.

Megvan az a tulajdonságom, hogy senki se tehet nekem annyi szemrehányást, mint önmagam. Ha aztán ehhez anya is hozzáadja a jó tanácsait, olyan töméntelen prédikáció gyűlik össze bennem, hogy elkeseredésemben szemtelen leszek, visszafeleselek, s végül szokásom szerint kijelentem:
- Úgysem ért meg engem senki!

Mindig ez jár az eszemben, s bármily hihetetlenül is hangzik, van benne egy cseppnyi igazság. Sokszor úgy hatalmába kerít az önvád, hogy vigasztalásra van szükségem, szeretném, ha valaki a helyes mederbe terelné a gondolataimat, kissé törődne a lelki világommal. Sajnos, bárhogyan is kerestem, még nem akadtam ilyen emberre.
Most tudom, Peterre gondolsz, ugye, Kitty? Hát az úgy van, hogy Peter szeret ugyan, de nem mint szerelmes, hanem mint jó barát. Napról napra jobban ragaszkodik hozzám, s ezért nem értem, hogy micsoda titokzatos hatalom tart bennünket távol egymástól. Néha azt hiszem, túloztam, amikor azt írtam, hogy rettenetesen vágyódom utána, de ha két napja nem voltam nála, nagyon hiányzik nekem. Pedig Peter, noha kedves és jó fiú, tagadhatatlanul csalódást jelent számomra. Főleg azért, mert hitetlen, minden gondolata az evés, de ezenkívül is számos kiábrándító tulajdonságát fedeztem fel. Mindamellett meg vagyok róla győződve, hogy megtartjuk egymásnak tett ígéretünket és sose fogunk veszekedni. Peter nyugodt, türelmes és engedékeny. Sokkal inkább rám hallgat, mint az anyjára. Elszántan igyekszik a holmiját rendben tartani. De mért zárja el előlem a lelkét? Tudom, hogy zárkózott természetű, sokkal inkább az, mint én, de eddig azt tapasztaltam, hogy éppen a zárkózott embereknek van sokkal nagyobb szükségük bizalmas barátra.
Amióta itt élünk a hátsó traktusban, mind a ketten nagyon sokat gondolkozunk. Sokszor beszélgetünk a jövőnkről, a múltról meg a jelenről, de - mint már megírtam - mégsem ő az igazi, annak még ezután kell eljönnie.
Anned


1944. június 14, szerda
Drága Kittym!
Lehetséges, hogy azért imádom úgy a természetet, mert már régóta ki se dugtam az orromat a szabad levegőre? Emlékszem, hogy azelőtt nem kötötte úgy le a figyelmemet a ragyogó kék ég, a csiripelő madár, a holdvilág és a nyíló virág. De azóta megváltoztam.
Például pünkösdkor, amikor pedig nagy volt a hőség, este leküzdöttem az álmosságot, csak azért, hogy fél tizenkettőkor a nyitott ablaknál nézhessem a holdat. Sajnos, hiába hoztam meg ezt az áldozatot, mert olyan világos volt, hogy nem mertem a nyitott ablakhoz állni. Máskor meg - pár hónappal ezelőtt - véletlenül akkor voltam fent, amikor nyitva volt az ablak, s ott maradtam, míg be nem csukták. Minden porcikámban a sötét éjszaka, a vihar és a kergetőző felhők hatása alatt állottam. Másfél év óta először néztem farkasszemet az éjszakával. Ez este után úgy vágyakoztam erre a látványra, hogy az legyőzte félelmemet a tolvajoktól, a patkányoktól, az elhurcolástól. Azontúl teljesen egyedül jártam le az irodába és a konyhába, s kinéztem az ablakon. Sokan szeretik a természetet, vannak, akik még alusznak is a szabad ég alatt. A börtönök és a kórházak lakói alig várják azt az időt, amikor újra élvezhetik a szabad természetet. Persze kevesen élnek úgy elszigetelve és elzárva, mint mi. Pedig a természethez mindenkinek egyformán joga van.
Bizonyára nem képzelődöm, amikor úgy érzem, hogy megnyugtatnak a felhők, a csillagok és a hold. Sokkal jobb gyógyszer ez, mint a bróm meg a valérián. A természet alázatossá tesz és arra biztat, hogy bátran viseljem el a szenvedéseket.
Sajnos, odajutottam, hogy csak a poros ablakon és a mocskos függönyön keresztül élvezhetem a természetet s még így is csak néhanapján. Pedig ez nem nagy élvezet: a természet igazán csak eredeti formájában élvezhető.
Anned


1944. június 16, péntek
Drága Kittym!
Újabb problémák: őnagysága kétségbe van esve, főbelövésről, bebörtönzésről, akasztásról, öngyilkosságról beszél. Féltékenykedik, mert Peter közlékenyebb velem, mint vele. Megsértődött, mert Dussel nem hajlandó vele komolyan flörtölni, attól tart, hogy férje dohányfüstbe öli a bundáért kapott pénzt, veszekszik és szitkozódik, sír, nevet és panaszkodik, aztán újból csak veszekszik.

Mihez kezdjünk egy ilyen nyafogós, bolondos nőszeméllyel? Senki se veszi komolyan, hisz oly gyatra teremtés. Mindenkinek csak panaszkodik s közben úgy öltözik, hogy ráillik a mondás: "Von hinten Lyceum, von vorne Museum."[24] Ehhez járul még az is, hogy Peter szemtelenkedik, Van Daan úr ingerlékeny, anya cinikus. Mondhatom, szép kis környezet! Így aztán a közmondáshoz tartom magam: nevess mindenen, ne törődj semmivel! Igaz, hogy ez önzés, de annak, akit magára hagytak, ez az egyetlen megoldás.
Kralert újból behívták négy hétre sáncot ásni.
Majd igyekszik felmentetni magát egy orvosi bizonyítvány és egy vállalati levél alapján. Koophuisnak megoperálják a gyomrát. Tegnap tizenegy órakor kikapcsoltak minden magántelefont.
Anned


1944. június 23, péntek
Drága Kittym!
Semmi újság. Az angolok megkezdték Cherbourg ostromát. Apa és Van Daan szerint október 10-ig feltétlenül felszabadítanak bennünket! Az oroszok sem maradnak tétlenek. Tegnap, a német villámháború harmadik évfordulóján, Vityebszknél megindították az offenzívát.
Már alig van krumplink. Nyolcfelé osztjuk a készletet. Gazdálkodjék mindenki a saját szakállára!
Anned


1944. június 27, kedd
Drága Kittym!
Az általános hangulat megváltozott. Az invázió nagyszerűen halad előre. Ma elfoglalták Cherbourg-t, Vityebszket és Szlobint, s rengeteg foglyot és zsákmányt ejtettek. Most már az angolok azt rakják partra, amit akarnak, hiszen van kikötőjük. Három héttel az invázió megkezdése után övék az egész Cotentin-félsziget. Óriási teljesítmény. Pedig ez alatt a három hét alatt itt és Franciaországban nem múlt el nap vihar és eső nélkül. De a rossz időjárás nem akadályozta meg az angolokat és a franciákat abban, hogy bebizonyítsák óriási fölényüket, ezzel pedig alaposan élnek! Bár a Wuwát (a német csodafegyvert) folyton bevetik, nem sokra mennek ezzel a sziszegő bombával. Csak jelentéktelen kárt okoznak vele Angliának, persze a moffok sajtójának így van mit írnia.

Minden német asszonyt és gyereket, aki nem végez hadimunkát, a partvidékről átköltöztettek Groningenbe, Frieslandba vagy Gelderlandba.[25] Mussert[26] kijelentette, hogy ő is felveszi a mundért, ha az inváziós hadsereg ideér. Csak nem akar harcolni ez a puffancs? Ezt tudniillik hamarabb is megtehette volna az orosz fronton. Finnország annak idején visszautasította a békeajánlatot, most pedig félbeszakította a fegyverszüneti tárgyalásokat. Megbánják ezt még ezek a tökfejűek!
Mit gondolsz, hogy állunk majd július 27-én?
Anned


1944. június 30, péntek
Drága Kittym!
Az idő rossz, azaz: Bad weather at a stretch to the 30th of June.[27]
Mit szólsz hozzám? Ugye, sok angol szót ismerek már? Ezt azzal is bizonyíthatom, hogy bár szótárral, de olvasom az An ideal husbandet.
A háború nagyszerűen halad. Az oroszok elfoglalták Bobrinszkot, Mogiljovot, Orsát és sok foglyot ejtettek.
Itt minden all right. Lassanként felderülnek a kedélyek. Győztek a túlzó optimisták. Ellinek új frizurája van. Miep egy hétre szabadságra ment. Ezek a legújabb hírek.
Anned

 

Kommentek elrejtése, megjelenítése