Költészet

A part homokján eleven Isten jár – Böszörményi Zoltán versei

egész nap hánykolódott medrében
a tenger
mintha magam láttam volna
azon a forró éjszakán
amikor rád gondoltam
de csak a telihold
nézett szét a szobámban

Lackfi János – A mosogatás zsoltára

Uram, eleinte minden olyan
reménytelennek látszik.
Szennyes edényhalmok
magasodó gleccserei,
mintha földlemezek mozgása
túrta volna egybe őket,
kikezdhetetlen természeti erő

Mágikus recept – Böszörményi Zoltán verse

– Látja, már levettem a maszkot. Pucér az arcom.
Így nézek ki. Elnyertem a tetszését?

Magántenger a csontégbolt alatt – Eszteró István, Simon Adri és Vesztergom Andrea versei

Itt a Kárpát-medencében,
kék tenger magzatvizében
kilenc hó s több évmillió
alatt nőtt az idilli jó,

Vaszilij Bogdanov – Azok az égi havazások

Te nevetve szelídítettél,
veres hajú, orosz boszorka.
Hóban forogva ölelkeztünk,
úgy, ahogy nem tudom, mióta.

Szőcs Géza – Egy árbocmester halálára

Az erdélyi magyar tengeralattjáró bevont vitorlákkal és árbocokkal, néma propellerekkel suhan a Jeges-tenger sötét vizében.
Egyed Péter árbocmester messzelátón figyeli a messzeséget.
Fényeskedjék neki a másvilágon az örök másvilágosság.

A folyó már nem jelkép – Nagy Lea és Zsille Gábor versei

Korunk embere az állóvíz kényelmét
vágyja, nem a folyópart nomád,
kanyargó szeszélyét. Az állandóság
látszata, az kell, nem a változó lét.

Megmaradni – Böszörményi Zoltán verse

Suttogok, pedig kiáltanom kéne,
ébressze szavam
hazámat, e szelíd vidéket,
kitartásra biztasson,
téged is, aki még érted a magyar szót:
megmaradni, ez a küldetésünk,
mindenáron megmaradni,
mint soha nem múló fény kése az éjben.

Szótag utca, Rím körút – Simon Adri verses reflexiói Vörös István költeményeire

A múlt sok rétege biztos nincsen meg,
a mélyfúrással jobb, ha kivárok télig,
higgadtság és önuralom is kellhet,
s szívügyi okmány, hogyha esetleg kérik.

Sorselkerülés – Vörös István versei

A sorselkerülés
egy életprogram is.
Nem éles, mint a kés,
létnek mégis hamis.

Vargaváros – Fekete Vince versei

Élvezze, és élje az életet!
Úgyis rövid, és úgyis olyan, mint a székely sorsa: porlik,
mint a szikla.

Hideg űr csendje zárja szemhéjadat – Molnár Nikolett versei

Úgy tartják, az óceánnak nincsenek emlékei,
erre gondolok, míg újraindítom a mosógépet,
és addig figyelem a víz forgását az üres dobban,
míg végül maga alá temet a homokos part

Harkályváros – Simon Adri versei

De hiába minden,
e vandál madár a falat nyomban újra
megbontja, huszonöt másodperc alatt vájja ki
golflabdányi odvát. Nem költözik be,
nem költ, csak ütvefúr lankadatlan.

Életem az utca túloldalán – Pál Dániel Levente versei

kéményseprő lett nem jogász
mit sem sejtve fütyörészett
én pedig hálát adtam az égnek
hogy ma szép idő van
és a kertben lehetek
és hogy az ápolók ma reggel
a gombos kényszerzubbonyba
öltöztettek fel

A versírás tétje – Vörös István – A hónap alkotója

Az emberek a mulandóságra tippelnek,
mint megbízhatóra a törvények közül.
A múlt sok rétege biztos nincsen meg,
és még az eljövendők se léteznek,
hogy megtörténnek-e, majd kiderül.

Oldalak