Költészet

Böszörményi Zoltán: Az ámulat kútja

Az Irodalmi Jelen Böszörményi Zoltán versével köszönti a nyolcvanéves Szilágyi Istvánt

Univerzum gombostűnyi pontban – Drávucz Zsolt versei a debütben

Ölelésed gondolatába zárkózom
míg idegenné válik újra a hozzád görnyedés.

Attila apa – Sántha Attila versei – A hónap alkotója

a munkatársat Laci apának szólította,
mert a lányától hallotta,
hogy ő apa, ő egy apa,
és az voltam én is.

Gyufásdobozország – Sütő Csaba András prózaversei

a közéjük ömlő hideg áram a test hőjébe akad, a perem rücskeibe fogódzik, áthúzza magát az ismeretlen keresztszélben, árnyéka előőrs

Katedrális az örök télnek – Böszörményi Zoltán verse

Máskülönben a forradalom volt a
legkézenfekvőbb annak, aki a tizenhárom
vértanú városában született, nem kellett
a szomszédba mennie ötletért,
a hely, a környezet, a történelem
vascsigáin függeni annyit jelentett,
mint megméretkezni, az elődök példáját
a szentséges halálban is követni. Damjanich,
Pöltenberg, Knézich sem ellenkezett volna.

Lennert-Móger Tímea – Örökség

Spekulációk Bíró Tímea anya-verseire

Vers, látod a jövőt? – Böszörményi Zoltán versei

ma a fák közerkölcse kifogástalan
ma nem tüntetnek a kormány ellen
ma a háború vércséi vijjognak felettünk
s tömött sorokban vonul fel a félelem
az Akropolisz tetején még fehér zászló leng
Kína nagyon olcsón vette meg vágyainkat
a világbörzén most fillérekért kaphatók

Mínuszokat vagdos beléd az élet – Bíró Tímea versei

patkányfarkú kertek rázzák a fákat bennem
a ló alattam begyalogol a tengerbe a fulladás előtt
megáll és csipkéset verejtékezik a vízbe
a hullámok kiéhezett balták várjuk a legélesebbet

A tagadás helye – Polgár Kristóf versei a debütben

Világod, egy tüllrostos odú.
Kívülről is csinos.
Abban a fában én vagyok a daganat,
te meg virágporos szellők.

Duna–Tisza vagyok két tárt karommal – Faludy György versei

Bokám zsiráfnyak:
árnyék meg fény, ha nyújtózom.
A csempés udvar tükre rozsda:
belefejel a holdvilág.

SPINOZA REDUX – Böszörményi Zoltán verse

Milyen egyszerű. Meg kell határozni Istent,
s máris kizárhatunk minden mást,
azt is, amit Isten teremtett: a szubsztanciát.

Szálinger Balázs – Ötven rigyáci tesztpilóta

A városban felnőttek a gyerekek.
Reszkető kezű magánosoknál vannak a kulcsok,
Egy teljes nemzedék hiányát görgeti a szél.

Ég és föld alá – Bíró Tímea verse

amíg a kölyköket a föld alá lapátolom
véresre sírja a szemeit és szidja magát
amiért nem ivartalanította a kutyát
háromezer dinár de sosincs pénze rá
mert mindig az abortuszomra költi

Az utolsó beszélgetés – Hevesi Judit versei

ne engem szeress.
az vagyok, aki teret ad az észrevétlenségnek:
te akár a sok német bmw, elsuhansz

Oldalak