Ugrás a tartalomra

Babitsról szárazon

 

1883. november 26.: Szekszárdon született. Apja a szekszárdi királyi törvényszék bírája.

1898. szeptember 3.: a Szekszárd és Vidékében Robur aláírással megjelenteti Julius Sturm egyik versének fordítását.

1900. Első szerelem címmel versciklust ír egy szőke lányhoz.

1901. szeptember – 1905. május 26.: Az egyetemen megismerkedik Juhász Gyulával, Kosztolányi Dezsővel.

1903. december 18.: alapvizsgát tesz magyar és latin nyelv és irodalomból.

1906. február: megjelenik Ady Endre Új versek című kötete. Kosztolányi „émelyítő”-nek nevezi a kötetet, a szerzőt „kiállhatatlan és üres poseur”-nak írja. Babits február 21–22-i válaszlevelében szintén „émelyítő”-nek nevezi Adyt.

1906. október 3.: helyettes tanárként a szegedi főreáliskolába helyezik.

1908. szeptember 1.: megjelenik A Holnap antológia Ady 39, Babits Mihály 5, Juhász Gyula 12 versével.

1908. november 16.: a Nyugat Osvát Ernője a következő levelet küldi Babitsnak: „Tisztelt uram, kérem, küldje el nekem összes műveit. Híve Osvát Ernő.”

1915. augusztus 16.: a Nyugatban megjelenik a Játszottam a kezével című verse. Az alkotás miatt országos hírlapi hajsza indul ellene.

1916. január: szolgálattételre berendelik a Budapestvidéki Tankerületi Főigazgatóságra. A Főigazgatóság mentesíti a munkavégzés alól.

1916. június: a Reviczky utca 7. számú házba költözik. 1916. október 31-éig a vallás- és közoktatásügyi miniszter betegség címén szabadságolja.

1917. március 1.: megjelenik a Nyugatban a Fortissimo. A lap példányait a „közbotrány okozásra alkalmas” vers miatt lefoglalják, s eljárás indul ellene.

1918. szeptember: beadja nyugdíjazási kérelmét. (35 éves)

 

1918. november 1.: A Nyugat szerkesztője lesz.

1919. január: megkapja a nyugdíjazásáról szóló hivatalos értesítést.

1919. március 25.: a Tanácsköztársaság kormánya kinevezi egyetemi tanárnak.

1919. április 8.: megkezdi a tanítást. Meghirdeti az Ady költészetét értelmező stílusgyakorlat-órákat.

1920. március 31.: a Közoktatásügyi Minisztérium fegyelmi tanácsa az Igazi haza című írása és az egyetemi tanárság elfogadása miatt „nyugdíja elvesztésé”-re ítéli.

1921. január 15.: negyedik találkozásukon feleségül veszi Tanner Ilona költőt, aki később Török Sophie néven publikál.

1921. március 8.: Bécsen át Velencébe és Firenzébe utaznak nászútra.

1921. december: a „rendőrség toloncházi osztálya” nyilvántartásba veszi „mint a fennálló társadalmi rendszerre veszélyes egyént”.

1923. január–február: egészsége megrendül, a betegséget nem tudják pontosan diagnosztizálni.

1924. március 27.: házat vesznek Esztergomban. Ettől kezdve húsvéttól szeptemberig Esztergomban élnek.

1924. november 8.–1925. január 24.: ízületi bántalmakkal és szívizomgyulladással kezelik a Bálint-klinikán.

1927. január 18.: meghal Baumgarten Ferenc Ferdinánd. Vagyonát a magyar írókat támogató alapítványra hagyja. Az alapítvány „irodalmi kurátora” a végrendelet szerint Babits Mihály.

1927. február 16.: Berzeviczy Albert a Kisfaludy Társaság ülésén a magyar irodalom megosztottságáról beszél.

1927. április 1.: a Berzeviczy-beszédre válaszul a Nyugatban megjelenik A kettészakadt irodalom című tanulmánya.

1927. július 14.: A Toll című lap közli Kosztolányi írását, Az írástudatlanok árulása. Különvélemény Adyról címmel. Babits a Pesti Naplóban válaszol.

1928. március 12.: megszületik Török Sophie testvérének, Tanner Bélának és Babitsék cselédlányának a gyermeke, akit március 14-én magukhoz vesznek, s szeptember 5-én hivatalosan örökbe fogadnak.

1928. április 20.–május 22.: körutazás Itáliában.

1929. január–február: lázas influenzával kezelik.

1929. február 25.–március 4.: utazás Berlinbe; 27-én előadás a Collegium Hungaricum szervezésében, 28-án a közoktatási miniszter ebédet ad a tiszteletére.

1929. december 1.: Móriczcal együtt átveszi a Nyugat szerkesztését.

1930. január 10.: A Tollban József Attila megtámadja Az istenek halnak, az ember él című kötetet. 1931. február: Bartók Bélával együtt a francia becsületrend lovagja.

1932. november – 1933. január: ízületi bántalmakkal kezelik. Alig képes mozdulni.

1933. február 16.: átveszi Móricz Zsigmondtól a Nyugat szerkesztését. 1933. március: Rothermere-díjat kap.

1933. május: szívizomgyulladással fekszik a Herczog-klinikán.

1933. június–augusztus: a János-szanatóriumban fekszik.

1934. június: megjelenik Az európai irodalom története.

1934. október 2–31.: látogatás Velencében, Milánóban.

1934. december: egy rádióadás felvétele közben a hangtechnikus veszi észre nehéz légzését. Figyelmezteti Török Sophie-t.

1935. április–május: vesebántalmakkal fekszik a Révész-szanatóriumban.

1935. szeptember: Marosvásárhelyre, Kolozsvárra hívják irodalmi felolvasásra. Nem kap beutazó vízumot.

1937. január: társszerkesztőként Illyés Gyula jegyzi a Nyugatot.

1937. február 11.: az orvosok, megállapítják, nem asztmája van, a „gégében van valami”.

1937. május 14.: megkapja a főváros Kazinczy-érmét.

1937. szeptember 13.: Rudolf Nissen, az isztambuli egyetem professzora megvizsgálja a gégéjét. Egyhavi fekvőkúrát ajánl.

1938. február 10.: a Park-szanatóriumban Rudolf Nissen gégemetszést végez.

1938. július–augusztus: Esztergomban megírja a Jónás könyvét.

1938. november 8-ától: sugárkezelést kap az Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézetben.

1940. március 30.: átveszi az 50 ezer lírás San Remo-díjat, mellyel a San Remo Bizottság azt jutalmazza, aki „az olasz szellem külföldi megismertetése terén szerzett legtöbb érdemet”.

1940. november 18.: a gyomrába csövet vezetnek, ezen át táplálják.

1941. április: megkapja az Akadémia Weiss Fülöp-alapítványának díját.

1941. április–augusztus: Esztergomban.

1941. augusztus 4.: a budapesti Siesta-szanatóriumban meghal.


B. M.

Soha nem igazán jól Babitscsal. Hanem hogyan? És miért? Jó messzire eltartva a testtől, totális immunitásban. Fent magasan a tartalék polcon, a porban. Nekem, legyen drága, ne adja elő a prófétát a hegyről, mert prófétával, akit esetenként értek, s ha netán nem értek, csodálok, remekül ellátva.

A prófétafajtából, amikor Babits első lépcsőben érkezhetne, Corso a topon, talán. Ginsberg. Talán. Ladányi, ha magyar. Weöres, ha titokzatos, kappanhangú magyar. Talán. Juhász Ferenc ős-indázása, amikor, talán. És mások.

Babits soha, fél napra sem. Babits – jól kiválasztott szakirodalmárok által elővezetett – álságosnak látszó békeharcos humanizmusa sokban emlékeztetett a Népfront-funkcik próféciáira, pl. a nagy színeváltó Pozsgay elvtárséra, és azok aligha esnek kézre. Ráadásul Babits próféciáinak lehetetlen ellentmondani, belőlük nincs mit elutasítani, mert minden hangsúlya mérföldekkel túl az adott időszak valóságát jelző kulturális tér-időkeretén, túl a didaktika üveghegyén.

Sehogyan nem világos, miért így, miért nem másként, ha másként is lehetne. Az a kevés, ami átjött a meglehetősen tartózkodó rajzolatú képen, amelyet a negyvennyolcat követő tizenöt évben a szocreál igehirdetői összehordtak a sivatagban, látványa szerint hatott a befogadás ellen, mint a Nazca-vonalak.

Hogy hatott-e mindaz, ami elhangzott, és mindaz, amit elhallgattak róla? Talán. Vagy nemigen hatott. És mégis. A nézőre hat a tapéta színe, mintázata, ha minden reggel ugyanabban a szobában ébred, különösen akkor, ha sehol egy elcsúszott ragasztás, látható szakemberi ügyetlenség, sehol egy koszos gyerekkéz teremtette folt. Az hiányzó emberi információk (intimitások) sem javítanak az elzárt költő helyzetén, inkább segítenek távol maradni. Mert anélkül hogyan léphetnénk közel, ha semmi, ami miatt?

A király, az irodalmi diktátor, ’41. augusztus negyedikén hal meg. Kínok és keservek közöttt. Nagyon meghal. Nem gondolta volna, hihetnénk.

Két éve, születése 125. évfordulóján volt ünneplés, házfelújítás, jutott rá pénz tövig. Volt, aki közel lépett (a pénzhez), és felmondta, újra és újra felmondta az örök lózungokat, hogy tudjuk magunkat mihez tartani.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.