Ugrás a tartalomra

Könyvhét: konzervatívan vagy újszerűen?

HELYSZÍNI


Tarthatatlanul unalmassá, érdektelenné váltak a Könyvhét nagyszínpadi eseményei, izgalmasabbak a fiatalok „alternatív” kezdeményezései: sok más mellett erről is szó esett az Új Könyvpiac szervezte Imprint(ing) című sorozat vitaestjén.

 

 

 

  

 

Könyvhét: konzervatívan

vagy újszerűen?

 

Az Ünnepi Könyvhét megújulásának szükségességéről szóló eszmecsere igen jellemzően számos más, könyves és kiadói probléma megvitatására adott alkalmat, de magvának azért megmaradt a nagy kérdés: tradíció vagy megújulás? Mint Szabó Tibor Benjámin felvezetőjéből is kiderült, a Supka Géza alapította könyvheti hagyomány kettős célt szolgál: egyrészt az írók „kiülése” a személyes kapcsolatot biztosítja az olvasóval, másrészt kereskedelmileg meghatározó a kiadók bevétele szempontjából. Ehhez még vegyük hozzá a könyvheti „feelinget”, ami jelentőségében túlmutat mindenen: öt nap a kultúráról, a könyvekről és ennek közös ünnepléséről szól.

És az aranyfüggöny mögül előlép a... Inkább a megoldandó probléma, mint a válasz

De vajon nem avult-e el sok minden az elmúlt évtizedek alatt? Az erről szóló vitát Sárközy Bence, a Libri Kiadó egyik vezetője friss hollandiai élményei generálták, illetve néhány olyan hazai kezdeményezés, mint a Fiatal Írók Szövetsége szervezte irodalmi „peepshow”, mely a Könyvhét jól megszokott protokolljához képest tavaly új színekkel gazdagította az eseményt. De lássuk előbb, mit tapasztalt Sárközy Bence Hollandiában. Mint a szerkesztő elmesélte, a hollandoknál könyvhónapról beszélhetünk: a több héten át tartó rendezvény hatalmas médiaesemény, a róla szóló beszámolók a sajtóban nem a kultúra, hanem az általános hírek rovatában szerepelnek. Az országban páratlan céltudatossággal támogatják az elsőköteteseket is, akiknek műveit a helyi „MKKE” gondozza a könyvtárosokkal és kereskedőkkel összefogva, s egy évig minden könyvvásárló megkapja ajándékba az általa megvett kötet mellé. A jobb nevű holland írók egymillió példányban jelennek meg, s a könyvhónaptól függetlenül az augusztus hónap a krimié, a november a gyermekkönyveké.

Sárközy Bence beszámol élményeiről, Kollár Árpád eltöpreng

Csakugyan hitetlenkedve kap az ember a fejéhez, ha mindezt hallja vagy látja, s az Imprinting beszélgetésén részt vevők bőven hoztak (ellen)példákat az itthoni problémákra. A Könyvfesztivál sarkában járó, a nyár küszöbén pár nap alatt lefutó Könyvhét után már senki nem vásárol könyveket, és ősszel az „öreg címnek” minősülő példányokat a kereskedők már visszadobják a kiadóknak. Pedig sokaknak létkérdés a Könyvhét, emelte ki Kocsis András Sándor, az MKKE elnöke: a kis kiadók java itt generálja egész éves forgalma több mint ötven százalékát, a határon túliaknak pedig az egyetlen lehetőség, hogy egyáltalán látsszék idehaza a jelenlétük. Ugyanakkor vannak a Könyvhétnek borzasztó „elavult” és unalmassá vált momentumai – s itt érkeztünk el a vita egyik kulcskérdéséhez: a pódiumműsorok lassan teljes érdektelenségbe fulladnak. Az esten jelen volt Bán Magda is, aki a Magyar Rádió részéről szerkeszti e beszélgetéseket, s mint bevallotta, már ő is unja és értelmetlennek tartja ezeket a – kiadók és szerzők részéről változatlanul státuszszimbólumnak tekintett – nagyszínpadi szerepléseket.

Kocsis András Sándor két szempontból is képviseli a szakmát: MKKE-elnök és a Kossuth Kiadó vezérigazgatója is

Kollár Árpád a FISZ részéről épp azt emelte ki: nekik a Váci utcai egyes standdal kivívott periféria tökéletesen bevált, hiszen a FISZ alapvetően nem könyvekkel, hanem írókkal „kereskedik”, a fiatalokat próbálja a mainstream közelébe juttatni. A standjuknál szervezett irodalmi peepshow épp a könyvheti „templomoltártól”, a nagyszínpadtól való alternatív elszakadás üzenetét hordozta. A beszélgetők abban mind egyetértettek, hogy az ilyen kezdeményezésekben rejlik a jövő; a központi protokoll helyett mindenkinek a maga háza, azaz standja táján kellene megszerveznie a látványosságot (ami nem feltétlenül harsányság), a közönségcsalogatást, a programokat. A nagyszínpadra pedig azok a valóban előadóművészeti produkciók valók, mint például Závada Péter és a slampoetry, nem pedig a kötetükről alig hallhatóan mesélő, háttérbe húzódó költők.

Most Kollár Árpád számol be és Sárközy Bence töpreng

Csakhogy az újszerű kezdeményezések sem feltétlenül „mennek át” akadálytalanul a hivatalosságon. Gaborják Ádám, a JAK elnöke a hallgatóságból vetette közbe, hogy „A néma gyerek” című idei programjuk nagyobb szabású felvonulás lett volna, de az MKKE „riadtan” utasította el, mondván, épp hogy meg tudták védelmezni a Váci utcát, hogy az Önkormányzat ne vegye el a rendezvénytől. Pedig a fiatal írószervezetek munkája nagyon fontos a legifjabb generáció „behozása” miatt a könyves rendezvényekre. Akárhogy is, tudomásul kell vennünk: a hagyományosan „uncsi” sajtóbemutatók kora lejárt.

Mint Kocsis Andrástól megtudtuk, az MKKE is többfrontos küzdelmet vív már pusztán a területért birtoklásáért is, és bürokrácián kívül az ellenlábasok közé tartoznak a helyi étterem- és üzlettulajdonos „maffiózók” is. (Így történhet meg, hogy némelyik kiadó ideiglenes bárépületben kénytelen berendezkedni, mert a tulajdonosnak olcsóbb az adott időszakra az átalakítás, mint a bontás.) De a könyves egyesülésre a másik oldalról, a kiadók részéről is golyózápor zúdul: valahol roppant konzervatívak a kollégák, állapította meg az MKKE elnöke, mert a megszokott helyéhez például mindenki körömszakadtáig ragaszkodik, és vannak olyan, jónak látszó marketingötletek (amelyekkel például Sárközy Bence is előállt a beszélgetésen), amelyekért a többség dühödten „rohanná meg” az egyesülést – összegezte tapasztalatait Kocsis András. A könyvheti lista, amelyet immár sokkal demokratikusabban állítanak össze, mint régen, tipikus példája a kiadók önérdek-érvényesítésének.

Szintén az MKKE elnöke hívta fel arra a figyelmet, hogy máris sok változás történt a rendezvény körül. A fent említett könyvheti lista szigorúságán kívül csökken a Könyvhét centralizáltsága is: egyre több vidéki és határon túli város kapcsolódik be a szervezésbe. Jövőre a budapesti központi megnyitó mellett Székesfehérváron szerveznek egy országos nyitóünnepséget. Sikerült továbbá rábírni a kiadókat, hogy a politikusokat és politikai kiadványaikat tartsák távol a rendezvénytől, hiszen a könyves ünnep nem ezekről szól.

A Nyitott Műhely kisterme és Finta Laci hatalmas könyvgyűjteményének egy része

Miután a Könyvhét sorsa elválaszthatatlan az MKKE és a MASZRE (Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete) állami finanszírozásától, a vita óhatatlanul átterelődött a kultúrpolitikai feszültségekre, ezeknek is sarkalatos pontjaira: a „befuccsolt” Márai-programra, az NKA pályáztatási rendszerére és a magyar kultúra külföldi reprezentációjára, azon belül is a könyvvásári jelenlétre. A Márai-programnak a teljes szakmai konszenzus ellenére kudarcba fulladt megvalósítását Pécsi Györgyi foglalta össze hozzászólásában, aki a program új verziójának átdolgozásában működött közre. Az NKA-anomáliákra Sárközy Bence hívta fel a figyelmet: egy minimális költséggel előállítható (és sajnos igen kis érdeklődésre számot tartó) verseskötet állami finanszírozása az alkotói, majd a kiadói pályázatoknak köszönhetően sokszorosa a tényleges költségnek. A sok szempontból kritizált külföldi könyvvásári szereplések Balassi Intézetre bízott szervezése és pénzelosztása teljesen kiiktatja az MKKE-t mint szakmai szervezetet, ráadásul a hazai Könyvfesztivált és Könyvhetet „lélegeztető” MASZRÉ-ból szinte minden pénzt kivontak – ecsetelte helyzetüket Kocsis András Sándor.

Ha minden bajra gyógyírt jelentő megoldások nem hangzottak is el, az összefogás kulcsfontosságú lenne – amelynek a központi, politikai döntésektől függetlenül ugyancsak nagyon híján van a szakma, derült ki Kocsis András szavaiból. A fiatal írószervezetek képviselőinek hozzászólásai pedig arra mutattak rá, hogy immár teret hódított magának (képletesen és a Könyvhéten szó szerint is) egy merőben új olvasói és fogyasztói szokásokat képviselő nemzedék; ha tetszik: a változások letéteményesei.

 

Szöveg és fotók: Laik Eszter

Kapcsolódó anyagok:

Irodalmi peepshow 2011 - videó

Néma gyerek - Vers és örömzene a Könyvhéten - videó

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.