Visszavitt hópelyhek – Acsai Roland versei
ACSAI ROLAND
VISSZAVITT HÓPELYHEK
1.
Tenyérnyi habfészek lebeg a víz tetején –
A hím sziámi harcoshal
Építette saját lélegzetéből,
Csillogó buborékpalota,
Tenyérnyi csillagos ég,
Egy tenyérnyi felhő.
A nőstény aléltan hagyja,
Hogy a hím körülölelje,
Kitárt úszóinak fátyla
Megremeg,
és hullani
Kezdenek az ikrák,
Mint elnehezedett felhőkből
A hó.
A hím utánuk úszik,
És egyenként visszaviszi
Őket az égbe.
2.
A félhold betta sohasem
Telik meg, és sohasem fogy el,
Tömegvonzása
Az akvárium árapálya.
A rózsásfarkú betta
Kinyílik a vízben.
Lehet virágszirmokkal
Is úszni, erre ő a példa.
A koronás betta
Ariadné miniatűr
Koronája az égről –
Mélyégobjektum
Pár ujjnyi vízben.
3.
Az újszülött sziámi harcoshalak
Ide-oda lifteznek a habfészek
Buborékgyöngyei, és az akvárium
Alja között, mint a természet törvényeire
Fittyet hányó, nagyítóval látható,
Színtelen esőcseppek.
A hímnek már nem kell
Egyenként visszavinnie őket
A fészekbe, mint régen, ha kiestek,
És egymaguk képtelenek voltak
Visszajutni. Ivadékgondozó
Ösztönei lassan eleresztik,
Most már elég, ha csak
Úszkál az eleven, víz alatti
Esőben.
4.
Az akváriumban buborékvárat
Épít a magányos harcoshal,
Foglyul ejti az éltető levegőt,
De hiába reménykedik –
A buborékokban csak önmaga
Magányát látja megsokszorozva.
