Ugrás a tartalomra

Latens, no. II. – XXXIX. rész

(A „Regény” mögött. Szimultánok szinopszis-lapjai, mint esetlegesség-rétegződések.)

Igény a nem-létező szerkesztőség felé… – mormogta mikro-fonikusan a kitűnő könyvtervező a legendás Dada klubban, az Üres füzet című kötetbemutatón, ami a hetedik kiadását élte meg éppen… Az üres dolgok, eszmék, műtárgyak, kiadványok méltán népszerűek… – folytatta a könyv-mester a „minden Dada, semmi sem Dada” jegyében, miközben a közönség soraiba klasszikusabb formák (a rémek közé rímek) is belopóztak – és látszólag nem csak póznak…

Az üres kiadvány-korpuszba minden belefér, sőőőt: a mindennél is több minden… Holt lelkek, megidézett maszkok, szellemalakok tépelődései egy belső Karnevál (rétegesen váltakozó) színpadján: visszajátszásokkal, torzítással, fragmentum-áriákkal…

Körlégzés, körfűrész-tanfolyam: ü-á-áá, nyíí, kháá! Fefefefefe… Megszállottak, fekete gong, véres gong, szaxo-gong! Reflexiók, hangjátékok, maxofon… – És itt már a Fixateur externe formáció zajzenés, hangköltészeti akció-fellépése vette át a szerepet

(a Modem aulája és Graz között ingadozva éppen)… A színpadra állított költő, fél szem(üveg)ét lehunyva, belassítva képzelődött, illetve emlékfoszlányokat idézett, miközben nemi szervek sokaságának rávetítése zajlott. Egész alakos „meztelen ruhaként” vibráltak rajta a szerv-részletek – s a fény-köntösre, fény-palástra, fény-köldökre, szőr-mellkasra, fény-homlokra, fény-gatyára: fény-puncik, fény-falloszok, fény-vulvák és fény-dorongok, fény-lyukak és éles rések, fény-nyílások, fény-nyúlványok vetültek folyamatosan…

A Dada klub titkos folyosója felől recsegő hangszóró berregett (a jelenben két túlvilági Iker-kislány és a berekedt költő hangja keveredett): Hal áll a levegőben. A hal ott állt… Agonizált… Hal állt a levegőben… A hal ott állt: levitált – s énekelte a halált, majd felhevült, felébredt… A kis érből nagy ér lett, mit kirántott a Nagy Élet… Igen! Ma-gá-val rántott, magával rántott az Élet nevű bérlet! A Lét-mozaikból kitépett, a lejárt, a kiégett, az élet velejű, az élet gúnynevű, az élet székletű bérlet… – Időnként tervez, de többé nem ígérget… Ismét magával rántott (ismét magával rántott): az Élet nevű bérlet…

Fixateur, fixateur, minden előadás, minden élő adás összetör! Ha összetör, háát: fixateur! Akció, akció, akciós akció! Fixateur! Fixateur externe…

A leíró (mindezt megelőzően): kinézett egy ismeretlen (belső) függöny-perforáción – és a szemközti óriásplakáton ezt olvasta: Stigmatic Destruction tour! Bécs–Drezda–Berlin–Prága–Pozsony, avagy: a zajmester, a fénymester, a hangtechnikus, a performer-hölgy és a (torzított-absztrahált) költő esete az ötnapos „tortúra”, a tömény élménydózis-folyamat során.

Elő(re)vetítés-kivonat. Bécsben: Schielézünk, síelünk, de nem lesz sílécünk… Drezdában: csak „darálunk”… Berlinben: nem parázunk, ismételten dadázunk… Prágában (sejtheted): Hrabalhoz majd Svejk mehet, na és egy kis Kaf-kaff, Kaf-kaland… Pozsonyban: nagy hang-káosz dobozban lesz biza (a bizarr) Havizaaj, jajj… Kísér(t)ő halandzsa-dal és Dada-ballada, Hugo Ball / W. S. Panyigai & Dödödé-de, dada-déé-de diividu-dudu, ooááá!

Bécs, 18° Celsius, enyhe szél beszél, de a frizura, a smink (és a „dal”) ugyanaz marad…

Hordágyak: hordákban menetelnek felénk… Esti eltévedés (suburbia), több órányi késés… Vekks. Adománybolt, kis káosz-pince, hibás kellékek, ruhák, műtárgyak ömlesztve… Egyféle sör, három-négy önkéntes… Ideiglenes „színpadot” kreálunk. Egy 191 cm-es, gumitestű, múlt századbéli rendőr-egyenruhát viselő férfi már a „beállásnál” előadja rituális bemozdulás-elhajlásait. A háromméteres térben négy métert lép, fejen áll, majd nagyokat toppant és rángógörcsben folytatja, aztán a pultba áll – és kiszolgál…

Drezda, 16° Celsius, borongós, kissé zilált (külső-belső) időjárás, de az (immár enyhén véres) arculat hasonló marad… Club Debil. Lelkes fogadtatás… Techno, dark, archaikus és indusztriális találkozások…

Mindegyik helyszín (és élethelyzet) legfőbb jellemzői: önkéntes, anarchista, vegán…

Berlin, 12° Celsius, derűs félhomály, a belső szervek egyre nedvesebbek, a kábulat (mákonyosan) cseppfolyós… Egy néző leány a performance közben elájul. Kihúzzák. Minden működik tovább. Talán sok lett a vér… A művésznő ziher-tűvel szúrta át fekete epétől habzó ajkait, az arcát pedig óriási kötőtűvel… A bejáratnál kiragasztott kézírás: Figyelem! Meztelenség és vér előfordulhat!

Pozsony, 8° Celsius, zuhogó eső, reggel 6-ig tartó előadás, majd méltatlan utórezgés-körülmények, bolyongás, csontig-ázás, roncsolódott testek, széteső szellemek… Fuga. A helyszín technikailag komoly, a méltatás is megfelelő. Asperger-szindrómás fiatalember több tucatnyi rajzból álló sorozatát kapjuk (spontán) ajándékba a hangköltészeti zaj-zenéhez. A művésznő (akció közben) maga alá pisil, a költőt az olajos padlón korbácsolja, piros nadrág mocskolódik, véres gézek tekergőznek a nyakon – s mindez már az előadás utáni előadás része, és a levetett, szétázott bugyiból kifacsart vizelet a közönség közé fröccsen, a söröskorsókba és gin-tonikos poharakba is csapódik, miközben az ováció egyre fokozódik…

A leíró egy másik teremben a hebefília és az efebofília közötti érzésekről vetít kisfilmet…

A költő az események kavalkádjában (belső) hang-képeket és foszladozó, hangzó szöveg-szöveteket érzékel:

Mr. Leopold Bloom legjobban a roston sült birkavesét szerette, mely a szájpadlását húgyillatok finom árnyalataival ingerelte…

Ó, feloldódó (most éppen elpárolgó) meta-kabbalisztikus anti-spekuláció: (a) „Mindenről” sustorogva, ő: Ensoph, az elmélkedés misztikus kastélyában (elfordulva)… Ó, mára már a moroszkópja is kurióz rétegeken túli (v)esemény…

Jaj, higanyos szulf úr! St. Sulfur…

Toalett-graffiti. Indonéz (maláj?) főnevek:

abad
abjad
absis
akt is
acara
adoma
acid
adik
adjektiva
adverbia
apai ampai
anak

anak laki-laki
anak lidah
anak perempuan
anak sungai
anak tekak
agama amia
azizz
akrofobia

Eb(éd)eknél nyomatékos: eltévedt kos. Éttermi fogyatékos. Szopó-maszkos…

Kriptogén jelek, gén-tudatba ágyazott élő-holt emlék, vágy: az érzékek előszobáin át!

Halvány nyúlvány és odú-nász…

A haláltánc (és) a kánkán is „csomót keres”…

A meta-pata lerúgott egy falat falat…

A fal egy híg falatot: magából (ki) harapott, s berúgott…

 

Íme, az Úr!

Pár keresztet rámeresztett…

Íme, az Úúúr!

 

Rám(m)eresztett…

Rím(m)el az Úr…

Íme: reszket…

Íme: Űr-Úr…

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.