Azbeszt-nyomor – Pethő Lorand versei
Azbeszt-nyomor
Pethő Lorand versei
AZBESZT
(megváltás)
eldöcögnek mozdonyok évek
mondd stelaru miért is élek
ha befele fordulok
ki ígérhet könnyebb álmot
hogy visszatérjek
álmomban vasakkal játszadoztam
arcomon elkenődött a rozsda
s mint sápadt indián kapaszkodtam
a vaskarokba
kapaszkodtam
és a hideg vastól bevizeltem
éreztem a cseppek mint szerelmek
rólam mind leperegnek
mondd hány tavasz maradt
hogy kifogjam az aranyhalat
mondd leszünk mi még boldogok
vagy csak várjuk a megváltást
míg a bádogasztal könyökünk kivasalja
és a betonfalakra felköpdössük
a dohányt
(a krím)
mondd csak én hallom a farkasok dalát
mint kígyózik az éjen át
mondd stelaru te ismered karát
ő a krímbe költözött
én megmaradtam a betonfalak
között
(azbeszt-nyomor)
az azbeszt gyerek
arcán azbeszt mosoly
feje fölött azbeszt egek
körülötte azbeszt-nyomor
élet hány köröm szakad még beléd
míg végre célba érek
látod stelaru a farkasok nem félnek
én csak lorand vagyok
nem az alfahím
bolyongok mint testben véredények
bőrömet dörzsöli fényradír
minden nap olcsó galopp
a nappalok az éjjel összeérnek
és az arcok mögött lehet én vagyok
ANNAK LÁTSZUNK
belátom
az őszből rég kiálltunk
nem mi vagyunk
csak annak látszunk
szárnyunk letört
sepri a járdát
már nem tudunk
de az égbe szállnánk
hogy kik vagyunk
nem tudom szerelmem
két tépett varjú
az őszi kocsmakertben
csőrünkről húsdara & sörhab
innen mind elmentek
árnyékunkra hagytak
TÁN AZ UTOLSÓ VERS LIÁHOZ
most már felnőttünk azt hiszem
te férjhez mész én váltam
és csak a cseresznye utca hidege
marad hol alain delon kabátban
vártalak
és a március köpdöste homlokom
szatyromban két kebab
gőzölgött a vállamon
te csak jöttél és mondtad
bocs késtem
és mint kés a kézbe
simultunk egymáshoz
véres-észrevétlen
PÁRIZSBAN JÁRT AZ ŐSZ MEGINT
párizsban járt az ősz megint
de endrét nem találta
és engem sem ki ott feküdt
szent mihály útján a sárban
züm züm röpködtek fejemben
tréfás falevelek
etilbe mártott kis dalok
arról hogy találkozom veled
füstösen-furcsán-bíboran
feküdtem meztelen
szent mihály útján egyedül
kánikulában halk lombok alatt
itt járt itt járt
súgta valaki
majd kacagva
a szajnába szaladt
KÖZELEBB AZ ÉHGEZ
fehér köpenyét
a cseresznye utca
dermedt hidege
mellére gombolta
a padláson laktunk
hol nem égtek a fények
dobozokban emlék
én is beleférek
és a cseresznye utcán
két kócos angyal
böfögte a reggelt
foga közt kebabbal
a klórszag & sötét
bújtatta négy évig
Lia mondd emlékszel
mondd valami rémlik
