Ugrás a tartalomra

.

Korzózás Kolozsváron és Kolozsvár máinapság (képriport)

 

"Hallottunk róla már, hogy szép város Kolozsvár, és hogy csodákat is hordozhat magában akár, ezekről nemrég saját szemünkkel győződtünk meg Jancsó Noémi kolozsvári egyetemista, költő, író, na meg kedves vendéglátó kíséretében." - írja Pongrácz Balázs a dunántúli Alternatíva folyóirat szerzője cikkében Kolozsvárról. A cikket Stenszky Cecília, lapunk tudósítójának képriportja kíséri.

 

 

Korzózás Kolozsváron

 

 


„Az éjjeli városban jártam,
alattam Kolozsvár szitált,”

 

 

Győrben az aluljáróbéli boltnál még lágy kalács meg kommersz pálinka illata csiklandoz, de a nemzetközi jegypénztár felé közeledve egyre inkább orrfacsaró bűzzel telítődik minden, mint egy régen meszelt nyilvános vécében, persze a szesz továbbra is érződik, a féldecis üvegek errefelé is a sarokban sínylődnek. A nemzetközi jegypénztárban (nem elég hangsúlyozni, hogy nemzetközi), mintha a Kádár-korszak kezdetén, megállt volna az idő: a barna függönyökön keresztül szűrődik kintről némi fény, mint egy vallató szobában. Bent dohányzóasztal áll, kopottas térkép a falon, tán a Lenin-kép helyén de a rideg rácsok mögül kedves hölgy fogad, és ki is szolgál, úgy húsz perc alatt. Talán valami halk hajnali muzsika kéne még a teljességhez, valahogy így: „Úttörőknek kisvasútja medve módra szusszan…”
Az úton semmi váratlan, a MÁV hozza a formáját, Pestig fűtetlen kupéban, didergősen, a Keletitől pedig ingujjban izzadva telik a tízórás út. Át a rónák végtelenjén, akad gémeskút meg juhászbojtár is persze, a délibábra várni kellene, át a Tiszán, át a határon, át a házi Dacia-bontókkal tarkított tájon, érezve a Balkán szellemének kísértését, át Nagyváradon, csak baktatva a Bihari hegységben, a kőfejtőknek integetve, hogy aztán végül Kolozsvárra robogjon be a Hargita IC.
A kincses városban - mely egyébként több mint 300 ezer lakosával (melynek 18-20%-a magyar) Erdély igazi multi-kulti metropolisa is - az egyetem egyik épületének kertjében találkozom Noémivel, épp vizsgázott valami tárgyból. Eddig csak az iwiwről ismertük egymást, de nem nagyon lepődünk meg a másikon és magunkon sem, mintha a felszínes „hogy vagy?”–okon régen túl lennénk, egyből kocsmázni megyünk. Az Insomniában isszuk az első söröket, erdélyiek híján Beckset. A hely kívülről nem éppen a vendégcsalogató oldalát mutatja: mállik a vakolat, bentről viszont annál inkább megragadó. Festett sörösüvegek lógnak csillárként a mennyezetről, a belső teret egy hatalmas zongora uralja, a bútorok pedig innen-onnan megmentett antik hatású daraboknak tűnnek, ezért keresni kell egy kényelmes, legalábbis nem billegő széket. A pincérek kedvesek, de nem éppen profik, az egyik például igazi poéta, várni is kell pár percet az italra. Érdekes emberek járnak ide inni, okosodni, kissé alternatív, de nem kirívóan. Az árakról meg annyit, hogy egy korsó sör 250 Ft-nyi lej körül mozog, feljebb nem nagyon megy, erősen baráti szerintem. (1 lej kb. 68 Ft)
Az Insomniából a Házsongárdi temetőbe vinne utunk, ha nem lenne már zárva, bemászni nem érdemes, és veszélyes, mert a kegyhelyen Noémi szerint nemcsak a holtak lakoznak. Napközben egyébként érdemes ide ellátogatni, a tört kövekhez, márvány sírokhoz, keresztekhez nézelődni, hiszen többek között itt nyugszik Apáczai Csere János, Disda Jenő, Szilágyi Domokos és Xantus János is.
Eztán rövid séta következik a belvárosban. Bekukkantás a Babeş-Bolyai Egyetem főépületébe, tekintélyes oszlopok, lépcsők, kivetítők közé, magyar felirat, plakát is akad néhány. Majd pár kilométer bolyongás után jól esik egy doboz Soproni a Szent Mihály templom égbe törő tornyai tövében, a Mátyás-szobornál a nagy király most éppen felállványozva áll, illetve ül a lován. A téren nagy a nyüzsgés az alkalmi korcsolya pályán. A szomszédban román hősi emlékmű (Funar-oszlop) emelkedik, mellette meg Romulust és Remust szoptatja az anyafarkas. Micsoda pszeudo-hisztorikus romantika!
Az ejtőzés után a Bulgakov kávézóba térünk be. A híres klausenburgi versvámpír, Orbán János Dénes kocsmája ez, sajnos a mester csak úgy dél körül jár le, a hely mégis tömve, és a hangulatot se érheti panasz. Az itallap tele transzilván sörökkel: Hargita, Ursus, Csíki, hogy csak a jobbakat említsem, számomra jól ismert ízek, le is gurul pár korsóval a nedűkből. Az árak egyetemista pénztárcához mértek (egy sört kb. 200 Ft), a berendezés pedig egyszerű, de elegáns. A Bulgakov ad helyet egyébként a Bretter György Irodalmi Kör estjeinek, melynek Noémi az elnöke. Olyan költők, filozófusok bontogatták itt (illetve elődjében) szárnyaikat, hajdanán, mint Markó Béla, Tamás Gáspár Miklós, vagy éppen maga Orbán János Dénes. Manapság is fiatal írók lépnek fel leginkább a pódiumon műveikkel, valamint meghívott vendégek egész sora. Rendeznek itt még koncerteket és stand up előadásokat is, kihagyni semmiképp sem érdemes!
Noémiéknál egy gyors bemutatkozás a szülőknek, akik színészek, egy-két szó a válságról, az andragógia rejtelmeiről, bizony nehéz az élet, aztán evés: a sörre jól csúszik a spagetti, bőséggel, tejföllel, majd folytatjuk is a bolyongást a szőke Szamosnál.
Hamar a Krajczár nevű kocsmánál találjuk magunkat, mikor éjjel negyed 2 felé járhat. A kiszolgálás itt se gyors, a füstöt vágni lehet, hely is alig akad, az asztal meg cukortól ragad, de habos és hideg a sör. Szomorú dallam duruzsol a háttérben halkan, álmosan ennyivel is beérem, és a vonat is mindjárt indul haza, úgyhogy mi is elindulunk a téli éjben a pályaudvar irányába.
A peronon a rádióból muzsika rivall ránk, a Moonlight Shadow. A vonat az állomásra lassan gördül be, mi csak nézzük vacogva a villódzó „Cluj-Napoca” táblát, tán a csillagok is így pislognak valahol kialvatlanul a Tejúton, és húz a szívben ilyenkor bizony valami, ami egyszerre rohadt és szép… mígnem végre moccan a MÁV a sínek hosszán.

 

 

(A mottó Sántha Attila: Csokonai Kolozsvárt című verséből való)

 

 


Pongrácz Balázs

 

 

Kolozsvár máinapság

 

 

Stenszky Cili képriportja

 

 

 

(Matyas csunyan)
Íme, a főtér szíve – a maga nyers valóságában. Fadrusz mester valószínűleg nem egészen így álmodta meg Mátyás királyt.

 

(Tükör utca)
Van utca, a főtérről nyíló, melynek három neve is van: Juliu Maniu, Szentegyház és Tükör utca. Folyosó egyik világból a másikba.

 

 

(Röser)
A magyar kultúra fellegvára: Röser antikváriuma. Ami itt nincs, az Kolozsváron nemigen található.

 

(Bulgakov plakat)
Már az ajtóban látszik: a Micu Klein utcai Bulgakov kávézóban mindig van valami.

 

(Szinhaz)
A Szamos-parti Állami Magyar Színház fényei elmossák a hétköznapok arcvonásait.

 

(Krajczar)
Az Óváros egy sarka, kétoldalt jó magyar kocsmákkal és sok 21. század korabeli jelenséggel.

 

(Kintesbent)
A tér két oldala: Szent Mihály az oltár mögött és szerényen a plébánia kapuboltívén. Szemközt.
 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.