Ugrás a tartalomra

Magzatpóz – Horváth Veronika versei

Horváth Veronika
 
Magzatpóz 
Horváth Veronika versei
 
hívásvárakoztatás
 
rák egye a kis méhedet –
veri vissza a cigány asszony hangját
évekkel később a méhfal.
 
rák egye meg –
zümmög a vonal, dong
az átkozott kaptár.
 
tartja a kagylót, benne
a tenger zúgja, búgja:
rák egye.
hasára tapasztja kezét.
 
mi szúr?
a rák ollója, a méh fullánkja,
vagy a heget rajzoló szike?
 
tartja a kagylót, nem jön a válasz,
vár, vár. bástyákra gondol, erős falakra,
melyeken fémkarmok szaggatják  véresre az eget.
zárt toronyszobára, ahol egy lány
a szelindekfára hurkolja haját.
 
ugrásra kész.
 
 
 
felzabál
 
tömlöcöd töréspontjaiból kibúvó rabjaid
éjféli bálba szöknek.
ropja a herkópáter,
lopja a kopanyányimonyók,
hasadról eszik a kását.
minden merítéssel
kikanalaznak belőled valamit,
amit sosem láttál ugyan, de tudod,
hogyha nincs veled, baj ér.
 
lábaidat törzsed elé húzva, magzatpózban,
ökölbe szorított kézzel alszol el.
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.