Urbán-Szabó Béla: Te meg én

Így írunk mi

Mindenható Istenem,

próbára tettél,

azt mondtad,

erre vágytál, szeressél!

Utamba vezérelted őt,

a nekem legdrágább nőt,

aki a legdrágább anya

és még inkább

a legdrágább nagymama.

 

Mindenható Istenem,

nem is tudod,

mit adtál nekem!

Adtad a szeretetet,

a végtelen gyengédséget,

a szerelmi őrültséget,

tűzben a lobogást,

adtad lobogás után

a csendes megnyugvást.

 

Mindenható Istenem,

adtad nőben a jót,

a nekem mindig szépet,

vele adtad, mire

szívem mindig vágyott,

adtad, mire ember

mindig vágyhat,

adtad a megvalósult álmot,

adtad álomként a valóságot.

 

Mindenható Istenem,

tiéd is köszönetem

és tiéd drága kedvesem,

ki hibáimat tűröd nekem,

ki szereteteddel,

szerelmeddel gyógyítasz,

életemre lettél vigasz.

Mindenható Istenem,

mindenhatóságod bennünket

segítsen.

 

 

Kommentek elrejtése, megjelenítése