Ugrás a tartalomra

Ugyanolyan mások – mai magyar írók antológiája

Az Ünnepi könyvhétre jelentetette meg az UGYANOLYAN MÁSOK című antológiát a Mentor Könyvek Kiadó. 

Ötvennyolc mai magyar író novellája, verse, regényrészlete, esszéje, tárcája a másságról. Jótékonysági célra, magánszemélyek költségén készült kötet, amely bolti forgalomba nem kerül, valamennyi példányát a hátrányos helyzetűeket segítő magyarországi alapítványok, egyesületek kapják ajándékba, a kötetekért cserébe juttatott esetleges adományt mindannyian a rászorultak megsegítésére fordítják.

 

Baranyi Ferenc

VERS

 
azokért,
akiket a törődés oxigénjének hiánya
fuldoklóvá alázott:
 
az esztendők terhét meggörnyedve cipelőkért,
hogy emberré egyenesedhessenek a végső
számvetés előtt még;
a betegség szégyenétől elhagyatva pirulókért,
hogy méltósággal szégyeníthessék meg
a test pökhendi esettségeit;
a magányosság telétől szüntelenül didergőkért,
hogy fennakadjon rajtuk egy átutazó mosoly
és sugarat nyilalljon vacogó szívükig;
az elhagyott, gyámoltalan gyermekekért, akik
rémülten reszketik a világot, mert nincs, aki
leleplező bölcsességgel a nevén nevezné nekik azt;
a szeretet nélkül cseperedőkért,
hogy ne vénüljenek meg fiatalon –
egyszóval mindazokért,
akiket a társtalanság légszomja
hálálkodni késztet
a rájuknyitott ajtón beáramló
agyonszennyezett levegőért is.

 


Györe Balázs

„TÉLI SZEMESZTER”

 

Téglák a közértnél a papundekli lapokon, hogy le ne fújja őket a rácsokról az alulról föláramló meleg levegő. Ez a lakóhelye, pontosabban alvóhelye valakinek, aki most éppen nincs itthon, úton van, dolga akadt a városban, még nem érkezett haza. A berendezés: kartonlapok, téglák és egy összehajtogatott zsák, erős műanyagból, begyűrve, közvetlenul a fal mellett. Tárva-nyitva mindenki szeme láttára, könnyen ki lehetne rabolni, vagy elfoglalni és beköltözni. A bokák és lábszárak magasságában él itt egy ember, lenn, a hátát és derekát kellemesen melegíti az áramló levegő, ami még lentebbről, az utca szintje alól száll fölfelé. Ennyire kis helyen is lehet lakni, el lehet férni egy hosszúkás és keskeny, párkányhoz hasonló részen, ekkora terület is elég olykor az élethez, itt is lehet pihenni, üldögélni, nézegetni, eszegetni, beszélgetni, olvasgatni, és takaró nélkül aludni a „padlófűtésnek” köszönhetően. Rezsi nincs.

A körtér túloldalán, a formásan ívelődő sarokház első emeletén kilenc sötét ablakot számolok össze, sorban, egymás mellett. Hosszú ideje figyelem ezeket az ablakokat az OTP és Móricz Zsigmond arcképe fölött. Mindig sötétek. Helyesebben feketék. Változatlanok. Az egyik állandoan nyitva, a másik réges-rég betörött, a harmadik félig leeresztett redőnnyel várja sorsa jobbra fordulását. Koszosak és kopottak. Soha senkit nem láttam mögöttük.

Vajon mikor nézett le rajtuk keresztül valaki az utcára? Ki húzta el utoljára a hetedik vagy a nyolcadik ablakon a függönyt? Mi történt a lakókkal? Meghaltak, megnyomorodtak, kísértetekké váltak? Az elhagyatottság jelei a forgalmas budai tér fölött. Hazaérkezett és a fal felé fordul fekhelyén az utcalakó. A lámpa zöldről pirosra vált. Állok. Szórólapot nyomnak a kezembe, erélyesen és villámgyorsan. „Ha tudásra szomjazol… Téli szemeszter”, olvasom.

Kis kamerával rögzítette a főútvonal felújításának eseményeit egy férfi a Bartók Béla út és a Ménesi út sarkán levő ház második emeleti ablakából. A járda feltörését vagy az aszfaltozást filmezte fentről, én meg őt néztem lentről. Megosztottuk a figyelmet. A felújítás befejeződött, a videokazetták őrzik a reszleteket.

Éppen elcsípem a szememmel, amikor lerepül, mint egy madár, a megállóban a korlátról egy ötujjas, fekete kesztyű a bepiszkolódott hóba. Nézem egy darabig. Magától esett le. A kesztyű két ujja, mint szárnyak, felfelé merednek, élettelenül. Talán ebben a pillanatban halt meg a 2002-es év is. Villamosra szállok. Alig haladunk előre régi kedvencemmel, a 19-essel. Mintha a sok közlekedési lámpa lassítaná a forgalmat. „Úgy érzem magam, mint egy leplombált marhavagonban”. mondja egy lány a másiknak. „Nem ezért veszek bérletet. Le akarok ülni – olvasni és tanulni.”

Kakaós tekercset aggatott valaki egy faágra a Batthyány téri végallomásnál. Már csak karika, mert a közepe hiányzik. Egyetlen dísz mindenki karácsonyfáján.

 


 

 

TARTALOM

 

NÉGY POGÁCSA TÖRTÉNETE ÉS AMI UTÁNA KÖVETKEZETT 5

Ágh István: ÉLŐ-HALOTTI BESZÉD 7

Ayhan Gökhan: HA A HATÁR TÚLOLDALÁN JÁRSZ 9

Baranyi Ferenc: PORVERS 13

VERS 14

Bartis Attila: „VALAMI A VÉRRŐL” 15

Bánki Éva: AMIKOR A DUNA-PARTON… 19

Bereményi Géza: SOMLAI MARGIT 22

Bodor Ádám:

TUDNIVALÓK A SZÉNÉGETŐKRŐL 24

Dragomán György: RADÍR 26

Dukay Nagy Ádám: SZÖVEGDRÓT 34

Egressy Zoltán: NEM, NEM, KÖSZÖNÖM 36

Erdős Virág: NA MOST AKKOR 46

Ferdinandy György: HATÁRESETEK 53

Garaczi László: WELLNESS TARZAN 61

Géczi János: HALOTT VAGYOK, VAGY SEM? 66

Györe Balázs: VÁROSKÉPEK 79

Háy János: A GÉZAGYEREK 90

Kaiser László: A HÁZ TITKA 98

Kányádi Sándor: KONKRÉT KÖLTEMÉNY 101

Károlyi Csaba: HAJLÉKTALAN NŐK 106

Kemény István: A SEMMIESET 109

Keresztury Tibor: A KISZOLGÁLÁS SZÜNETEL 117

Király Kinga Júlia: MAMMA MIA 119

Kiss Judit Ágnes: ILYEN EGYSZERŰEN 130

HÁBORÚS 132

Konrád György: ÖNGYILKOSOK 135

Krusovszky Dénes: ELÉGIAZAJ 147

Kőbányai János: SZABÓ LACI FEST 148

Kukorelly Endre: ÚT 157

Lackfi János: DRÓT 161

Ladik Katalin: AZ IKEGŐ KISLÁNY 165

Márton László: A FÖLD NEM SZALAD EL 171

Németh Gábor: MONDATOK PÉNZÉRT 177

Novák Valentin: HUSZADIKA 186

Oravecz Imre: MISKA 193

Papp Sándor Zsigmond: CSILLAG 197

Parti Nagy Lajos: A CIGÁNYOZÁS HÁTULÜTŐI 200

Payer Imre: AZ N/6-OS NAPRENDSZER KIVÁLASZTOTTJA 205

Péterfy Gergely: SOLIMAN SZERELMEI 206

Podmaniczky Szilárd: HÁROM SZÉK 214

Rakovszky Zsuzsa: TRIPTICHON 218

Schein Gábor: HÓ NÉLKÜL 230

Spiró György: TÍZEZER 231

Szabó T. Anna: VAN EGY VILÁG 233

A BELSŐ MOSOLY 234

Szappanos Gábor: LÉLEKVÁNDORLÁS 235

Szálinger Balázs: CIRKUSZ 245

Száraz Miklós György: ÖREG TÍMÁR 246

Szilágyi Ákos: A HAJLÉKTALANSÁG-BŰN 256

BEVÁNDORLÓK ELLEN 263

Szvoren Edina:JÁRNI LEHET A TETEJÉN 268

Térey János: RÁNIA 273

Tornai József: ÉGBEKIÁLTÓ FÁK 278

Tóth Krisztina: EGYSZER MÁR NYERTEM 279

Vámos Miklós: A HIÁNY 284

Vathy Zsuzsa: FEDÉL NÉLKÜL 290

Vári Attila: ÉLT – 140 CENTIT 293

Véghelyi Balázs: MINDENKI MÁSSÁGA 305

Villányi László: AZ INTEGETŐ 310

Vörös István: M. EVANGÉLIUMA XIII. 311

Zalán Tibor: HALOTT VERÉB 325

Szele Anna: FÉNYRE, MAGYAR! 327

 

AZ IGAZGYÖNGY ALAPÍTVÁNY GYERMEKRAJZAI 333


Kedvezményezettek

 

  1. BAGázs Közhasznú Egyesület – 1107 Budapest, Bihari u. 3., A lph., 10. em. 31.

Szabó Dominika, tel.: 0670/3663537

  1. Felzárkózunk Alapítvány – 2013 Pomáz, Mátyás Király u. 4.

Egervári Lilla, tel.: 0670/7766969, lillaeger@gmail.com

  1. Igazgyöngy Alapítvány – 4100 Berettyóújfalu, József Attila u. 2.

igazgyongyalapitvany1999@gmail.com 

  1. Magyar Szegénységellenes Hálózat – 1088 Budapest, Krúdy Gyula u. 2.

Huják Helga Martina, iroda@hapn.hu, tel.: 0630/2988826

  1. Menhely Alapítvány – 1082 Budapest, Vajdahunyad u. 3.

Kepe Róbert, tel.: 0620/468-2617, kepe@fedelnelkul.hu

  1. Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselők és Szószólók Szövetsége – 3070 Bátonyterenye, Ózdi út 9.

Szomora Szilárd, tel.: 20/914-4544 szomszil@hu.inter.net  vagy
Berki Judit, tel.: 30/466-1593 vagy berkijudit56@gmail.com

  1. Nyugodt Szív Alapítvány – 1067 Budapest, Szondi u. 40.

Hoffmann Andrea, 0620/3169631, nyugodtsziv2015@gmail.com

  1. Oltalom Karitatív Egyesület – 1086 Budapest, Dankó u. 9.
                  Iványi Miklós, pastorivanyi@hotmail.com; tel.: 0670/4563383 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.